Nia bosszúja

3. fejezet - Újra együtt

- Mi ez a felfordulás? – Lépett be a sürgő forgó szakácsokkal és szolgálókkal teli bálterembe Aubrey, közvetlenül mögötte pedig bátyjai ámultak.

- Hol vannak a többiek? – Kérdezte halkan Cole, miközben egy nagy adag aprósüteményt vittek el előtte.

- Na hát, a kiképzők is megtisztelnek jelenlétükkel? – Kiabált oda nekik a terem ajtajából Ash. – Jobb lenne, ha ti is átjönnétek a hallba, mindannyian itt vagyunk már, azaz majdnem mindannyian... - intett nekik, és a többiek felé vették az irányt.

Ahogy a három furry belépett a nyurga ablakokkal teli terembe, barátaik rögtön megrohamozták őket. Ash, Nate, Nica és barátja Clyd, Morgan, Lucy, Echo, még Penelope és Ji is visszatért az estély idejére. Most bepótolhatták azt a sok egymástól távol töltött időt.

- Olyan jó végre titeket együtt látni! – Érzékenyült el Nica. – Jaj, olyan buta vagyok, még be sem mutattam a vőlegényem...

- Vőlegény? Te aztán belehúztál kisanyám! – Nevetett fel Echo.

- Nica nagyon sokat mesélt rólatok... – Lépett előrébb Clyd – Clyd Magnus vagyok, és Cyberben ismerkedtem meg Nicával... - Mosolygott majd fogott kezet a többiekkel.

- Mit kerestél te Cyberben? – Kérdezte meglepetten Ash.

- Talizmánügyek. – Felelte vidáman Nica. – Csupa unalmas tárgyalás, meg ilyesmi...

- Nem lehetett olyan unalmas, ha már vőlegénnyel jössz vissza...! – Szórakozott Ji.

- Ha már itt tartunk, Felix, hol hagytad Emilyt és a kislányodat? – Kérdezte Penelope.

- A KISLÁNYODAT? Miről is maradtunk le? – Kerekedett ki Lucy és Morgan szeme.

- Estére majd ők is jönnek. De most Aubrey tart a bevallásoknál! – Bökte oldalba húgát a furry.

- Mit is szeretnél nekünk elmondani? – Kuncogott Cole, mire Aubrey szúrós szemmel nézett rá.

- Nemtán te is bepasiztál? – Röhögött Echo.

- Nem, még csak udvarlóm van...

- Méghozzá nagyon béna udvarlód! – Tört ki nevetésbe egyszerre Cole és Felix.

- Na, ennyi elég is lesz belőletek. – Rángtatta meg bátyjai fülét a furry, mire azok jajgatva elhallgattak.

- Béna? – Nevetett fel Ji, mire Penelope lecsittegte.

- Nem kell, hogy te is nevess rajta... Nem béna csak kissé szégyenlős...

- Akkor itt az ideje, hogy felbátorítsd, Aub! – Bökte oldalba Ash a furry lányt.

- És Mirage? Ő hol van? – Kérdezte Nate.

- Vagyis inkább, hogy van... - Javította ki kérdését Nica. – Inkább úgy kérdezd, hogy hogy van...

- A Melloriaiak még mindig fenyegetőznek? – Vetett aggódó pillantásokat a többiekre Ash.

- De még mennyire. Most épp azon vannak, hogy kizsarolják Mirageból az "Igent". Luca már itt is van az egész pereputtyal. Meg mióta Penelope és Ji muszájból elment, onnan küldtek ide helyettük embereket. – Válaszolt Morgan.

- A helyemre küldtek valami kis fruskát?! – Háborodott fel Penelope.

- Élodie folyamatos jelentéseket ad le az apjának az itt lévő dolgokról. Egy kisebb hiba, és az osztagaik támadást indítanak ellenünk. – Fejezte be bátyja gondolatmenetét Lucy.

- Azt hallottam, hogy azzal a hadvezérükkel képesek akár egy egész szigetet letarolni...- Gondolkozott hangosan Echo.

- És erről a királyság többi vezetője nem is tud Whisperen és Meldewn kívül? – Csatlakozott Clyd is a beszélgetésbe.

- Nem, csak mi, mivel Mirage legjobb barátai vagyunk. Nagyon nagy kockázat lenne mindezt elárulni a Valenteuri "fejeknek". A furry-felszabadítás óta így is több a lázadozás, mint kéne lennie. – Tájékoztatta Nate.

- Az emberek bonyolultak. – Jelentette ki Echo.

- Tessék? – Kérdezte meglepetten Ji. – Ennek most mi köze van a beszélgetéshez?

- Ha nem lennétek ennyire bonyolultak, nem gondolnátok mindent túl, és nem mennétek a saját véretek ellen, mint Delláék, sokkal kevesebb problémátok lenne. – Vont vállat.

- Echo, te egyszer egy filozófus leszel. – Nevetett fel Penelope.

- Köszi, maradok inkább a harcolásnál. Egyszer úgy is lenyomom Solutot... -Mormolta orra alatt.

- Milyen filozófiáról beszélgettek? – Állt meg a küszöbön Mirage, mire a többiek izgatott kiáltások közepette odarohantak és megölelték. – Rég volt így együtt a csapat. Nagyon örülök nektek! – Köszöntötte boldogan társait - De még így sem vagyunk meg mindannyian... - Változott hangja kissé komorrá, majd egy levelet vett elő zsebéből, és hangosan elkezdte olvasni.

„Kedves Mirage,

A legnagyobb sajnálatomra, rossz szelet kaptunk, és sajnos nem fogunk időben odaérni Jacobeval a bálra. Tényleg végtelenül sajnálom, hiszen tudom, hogy ma mindenki ott lesz rajtam kívül. Sajnos a hajózásnak sok hátránya van. A leghamarabb holnap reggelre tudok ott lenni. Remélem, a többieknek van még annyi ideje, hogy megvárjatok minket, és együtt is bepótoljuk ezt a kis időt. De ne búsulj annyira! Így hogy jövünk, a legénység megértő volt, amikor azt kértem tőlük, hogy maradhassak kicsit hosszabb ideig mellettetek. Alig várom, hogy újra találkozhassunk!

Ui.: Ajánlom Lucának, hogy már ne legyen ott, mire én megérkezek, különben pisztolycsövet nyomok a torkába.

Liliana London,

Homokszem hajójának és legénységének kapitánya."

- Támogatom a pisztolycsöves részt. – Szólalt meg halkan Echo.

- Nem lehetne inkább gyújtogatni? – Fordult a furry felé Penelope.

- Ki az a Jacobe? – Kérdezte meglepetten Lucy.

- Szerinted? A palija. – Mondta Morgan.

- Itt már mindenki bepasizott? – Kérdezte ismét Lucy.

- Gyorsan eltértünk a tárgytól... - Nevetett Mirage. – Többet kéne idecsődíteni az egész bandát!

- Nem rajtunk múlik! – Felelt nevetve Cole.

- Mindenesetre... Az este. Most mindenki jól figyeljen rám. Elmagyarázom mi lesz a menetrend. Most mindenkinek ki fogok osztani egy szobakulcsot, a királyi család emeletén.

- Hát minimum, hogy a családi részleget kapjuk! – Kuncogott Penelope, majd Ji lecsittegte.

- Ott lesz időtök készülődni, majd ha minden vendég megérkezik, mi és a többi "fontosabb" vendég bejelentéssel fog érkezni. Aztán egy rövid köszöntő, és mehet a tánci-tánci.

- Ez egyszerűnek tűnik. – Szólalt meg Felix.

- Ja és még valami. Ha meglátjátok Lucát és Élodiet, ne csináljatok semmi hülyeséget! Velük hadd ne foglalkozzunk ma este. Azért leszünk itt, hogy jót szórakozzunk. És ami mindennél fontosabb. Ne rendezzetek semmiből nagy jelenetet! Túl sokan lesznek itt ahhoz, hogy bármi kis konfliktust megkockáztassunk.

- Hmm... - Morgott Echo.

- Most mindenki ígérje ezt meg nekem! – Nézett körbe szigorúan a lány.

- Megígérjük. –

Hangzott egybecsengően, és mintha a márványterem falai is velük együtt ismételték volna ezt az egyszerű szócskát.