Boldogság, szeretet, szerelem sugallat, Feléd.
Nem tudom, hogy mi ez, de ezt érzem Én.
Elmúlást nem tudom mi az, megismerni nem akarom,
mert ez jó nekem, itt vagy velem, maradsz nekem.
Vigyázol rám, akkor is, ha nem akarod,
még akkor is, ha nem tudhatod.
Te is érzed, a szívnek parancsolni nem lehet,
felőle menekülni, elbújni sem tudunk.
Így hát küldöm Néked meleg csokrom,
tüskementes rózsabokrom.
Ajándékom, ha fogadod, megköszönöm,
ha nem fogadod, meghálálom.
Ha kezemet elengeded, nem bánom,
hisz emléked marad már.
Énnálam.
Ha csak azért jöttél, hogy lássalak, én azt nem bánom,
Ha csak azért jöttél, hogy halljalak, én azt sem bánom,
Ha csak azért jöttél, hogy távozzál, én azt sem bánom.
Én örültem Neked, hogy láttalak, hallottam hangodat,
megfogtad kezemet, láttam szemed tükrét.
Láttam gyönyörű termeted, hallottam lépteid távozását,
láttam elvonulásod osonó árnyjátékát.
Emlékeimben megőrizlek én, szeretettel, szerelemmel.
Szívem mélyében elrejtelek én, mindörökké, mindhalálig.
S tán mikor eltávoztál már én tőlem, gondolj azokra kik ismeretlenül védnék s megóvnak téged.
Ha morajlást hallasz égen ne félj,nem zivatar az s gyors nyári zápor..csak én vagyok ki szellek szárnyán siet s lesulj azokra kik vihart hoznak életedbe s tán az ki bajtarsaival Vált vált veregetve suhan azért, hogy kit az eső elvert ismét száraz bújtathassa.
Ne félj!
Ha nem is vert meg eső tán egy gondolattal pillantással de el ne feledj.
Ha egyszer engem ver el eső ne feledj egyet!
Nincs nagyobb ajándék mit kaphatunk szeretni,szeretve lenni!
Búcsúzóul kívánom még boldogságnak kísértetét.
Találd meg Önmagad, s szerelmed kilétét.
YOU ARE READING
Kedves naplóm!
Historical FictionTörténetem egy fiatal bakáról szól ,akit 1941-ben besoroztak a seregbe. Főhősünk nem akart beállni a seregbe,mivel tudta ,hogy ez a háború nem lesz olyan vidám és rövid de tette amit megkövetelt tőle a haza.
