Kedves naplóm!

A 109-es csapat

Ott álltam a hatalmas kapu előtt egy pillanatra elgondolkoztam,hogy milyen lehetőségeim vannak.Tudtam ha ezt a kaput átlépem akkor sok szenvedés,félelem és fájdalom vár rám ami talán ennél is rosszabb a halál de ha elfutok innen akkor a kivégzőosztag fog megölni.
Tehát az életben maradás és a becsületem megmaradásához be kellet mennem!
Hát be is mentem, az ajtó mögött egy asztal mögött 2 idős tiszt vette fel az adataimat,mivel látták ,hogy 5 nappal álltam be ezért adtak választási lehetőséget,hogy milyen fegyvernemben szeretnék szolgálni.A lehetőség megvolt ,hogy árkász legyek vagy géppuskás váljon belőlem.Természetesen en a géppuskás fegyvernemet választottam.Miután ezt a döntést meghoztam megrázták a kezemet és büszkén elmondták ,hogy én a 2.magyar hadsereg 3.szombathelyi hadtest 52 komáromi ezred 22. géppuskás század 109-es csapatba kerültem be mondták ,hogy a folyosó végén a jobboldali szobába tegyem le a holmimat és térjek nyugovóra mert holnap reggel 6 órakor keltenek és megkapjuk a szükséges felszerelésünket.
Majd kiabálva mondta a tiszt:
-"jobbra át..lépés in-dul!"
Én magamban kicsit nevettem miközben mentem a szoba felé ,hogy egy 160cm magas emberben miképpen lakozhat ekkora hang s azon csodálkoztam ,hogy miképpen tudta elmondani az egységem nevét egy levegővételre.
Miközben ezen gondolkoztam már a szoba elé érkeztem.
Éppen kiakartam nyitni az ajtót de ekkor hirtelenül nagy lendülettel belülről is kinyitotta,ami úgy orrba vágott ,hogy rögtön elkezdett vérezni.
Ebben a pillanatban ismerkedtem meg Mátéval.Ő nagyon megijedt mert el sem tudta képzelni,hogy kijött de sejtette miért vagyok itt már az egységparancsnoka mesélte tegnap nekik az érkezésemről,ő rögtön bemutatkozott és készségesem megmutatta az egyetlen szabadhelyet ami pont az ő ágya mellett volt.Elmondta ,hogy rám várnak és így már teljes a 109-es csapat.
Mikor kipakoltam és nyugovóra akartam térni ,pont abban a pillanatban megszólított ,hogy nincs-e kedvem pálinkát főzni én vonakodva de belementem és a takarodó ellenére kilógtam velük.A hadiraktárba vettek ahol Benjámin már nagyon nagy munkába volt,akkor bemutattak neki és elmondták azt miszerint ő itt a "szakács",mielőtt besorozták egy borpincében volt inas. (Tudtam ,hogy vele még sok kalandba fogok kerülni.)
Mikor az első adag elkészült koccintottunk a 109-es csapatra!
Ezután visszatértünk a szobánkba ahol az egység parancsnoka várt minket,mivel több szabályt is megszegtünk jutalmunk az volt ,hogy már ma elkezdhettük a kiképzést.

Mikor 4 óra múlva visszatértünk már a felszerelésünkel megkaptuk ezek mellett már a beosztásunkat is megkaptuk,nagy szerencsémre én kezelő lettem és társam Benjámin lett a töltő-kezelő.Személy szerint ennek nagyon örültem és izgatottan feküdtem le aludni.