Kedves naplóm!

Indulásra készen

1942 április 16.-át írunk.
Eltelt több mint 10 hónap azóta mióta utoljára írtam volna a naplómba,ma sem terveztem írni de egy különös érzés járta át az egységet.Minden jel arra utalt ,hogy lassan a kiképzésünk végére érünk de ezzel a gondolattal és jelekkel nem akarok törődni,annyi jó dolog ért itt minket.
A században a legzsiványabb,pimaszabb és talán a legélelmesebb csapat mi voltunk.Mi mindig kerestük a bajt többek között heti szinten főztük a pálinkát,decemberben akkora mennyiségben állítottuk elő, hogy még a csajkában is pálinka volt.Meg sokszor törtük fel a konyha zárát éjszaka egy kis plusz marhakonzervért ezt ugyan mi nagyon élveztük de az egységparancsnokunk nevén szólítva Jeni Zoltán százados úr ezt megtorolta,kezdetben megvonta a kimenőnket de ez nem igazán hatott később ezek mellett elvette a személyes dolgainkat többek között a képeinket,könyveinket és a naplómat is.
Sokunkat szíven ütötte ez a fajta fenyítése, ezért míg aludt a százados mi kicsempésztük a dolgainkat és reggel nehogy feltűnjön az akciónk ezért a tárgyainkat kicseréltük az 1-es csapat dolgaival amit az előző este vettünk el míg ők aludtak.
De talán nem is olyan nagy baj ,hogy a ilyenek voltunk ezek a kalandoknak hála váltunk egy jó  csapattá,mindenki ugyanúgy kivette a részét a jóból és természetesen a rosszból emiatt megtanultunk egymásban bízni és tudtunk egymásra számítani.
Bár mindenki mást állít de szerintem ezek miatt vagyunk mi a legjobbak az ezredben!Talán ezt a százados úr is tudja és ezért elnézőbb velünk mint a többi egységgel.
Hirtelen a százados úr megjelent a körletünkben én ezt márcsak akkor vettem észre amikor mellém lépett,én hírtelen felugrottam de mondta,hogy nyugodtan üljek le.
Beszélni akart az egységgel,éppen elkezdet beszélni de Máté közbevágott és megkérdezte azt amire mindenki gondolt.
-"Százados úr!Indulunk a frontra?"
-"Igen Máté!"(mindezt meglepetten mondta)
Az egység ünnepelt,mindenki örült és várta ,hogy belevágja magát a harcok sűrűjébe!!Én is ünnepeltem bár megint elfogott a félelem de gondoltam ilyen egységgel nagy baj nem történhet.
Még azt is mondta a százados úr,hogy ma este haza mehetünk és elköszönhetünkmert 1 nap múlva indulunk a Szovjet Oroszországba.
Mindenki egyhangúan mondta a századosnak ,hogy mi ugyan nem megyünk mert nekünk már ez az új családunk és majd a háború után haza megyünk.
Mikor a százados ezt meg hallotta nagyon megörült és mondta ,hogy estére hoz pálinkát ezt meg kell ünnepelnünk, mi ezt is vissza utasítottuk mivel még nekünk is volt jó sok erre a százados elmosolyodott és kiment a szobából de vissza szólt és mondta,hogy éjszaka pihenjünk mert holnap indulunk.