Kedves naplóm!

A levél

Napló tulajdonosa:Magyar András
Lakcímem: Sopron Petőfi utca 32
Születési időm:1919 január 12.-e
Elesésem esetén kérem juttassa el a fönti címre.

Éppen ,hogy megszereztem az érettségi bizonyítványt,1941 június 10.-én hozott levelet a postás nekem.Melyben az állam felszólított ,hogy június 15.-én reggel 8 órára anyakönyvi kivonatommal,személyes okmányaimmal és tisztálkodó felszereléseimmel jelenjek meg a soproni laktanyában!
Amikor mindezt elolvastam teljesen elsápadtam és ledöbbentem,nem akartam elhinni ,hogy ilyen fiatalon behívnak katonának hiszen még csak igazán most kezdődik az életem...

Miután sikerült megnyugodnom, útam egyből édesapámhoz vezetett aki a városházában dolgozott.
Reménykedtem ,hogy édesapám az ismeretsége révén segít abban ,hogy ne kelljen beállnom a seregbe.
Mikor elérkeztem a városházához édesapám pont az épülett előtti padon olvasta az újságát.
Zlihálva elmeséltem ,hogy mi történt
Ő erre nyugodtan levette a szemüvegét és az alábbit mondta:
-Fiam!Én már ezt 3 napja tudom ,hogy mi vár rád.Ezt nem akartam elmondani neked hiszen tudtam ha ezt tudod akkor ez teljesen elfogja vonni a figyelmedet az érettségiről és ezt nem akartam!Egyébként is ez a háború csak félévig fog tartani utána jöhetsz ide hozzánk dolgozni..
Továbbá szeretném ha önkéntesként már holnap beállnál a seregbe, itt bent a háború utáni pályafutásod alatt nagyon becsülnének mind engem s téged!

Én erre nem válaszoltam csak elfutottam
Nem tudtam a szemébe nézni és nagyon haragudtam rá ,hogy csak azért álljak be a seregbe hogy ő elbüszkélkedhessen velem..ekkor nagyot csalódtam benne
Mivel ily kevés idő maradt számomra meg akartam látogatni a szerelmemet hiszen kitudja mikor láttom újból.
A gyönyörű Akér Rózsit mint mindig a város melleti tanyán meg is találtam és neki is elmeséltem ,hogy a postás mit hozott.
Ő is mint én ledöbbent nem mondott semmit csak bement a házba kihozott egy kis üres füzetett amit nem régen vett  és ebbe belehelyezte a fényképét s a füzetbe beleírta ,hogy gyakran írjak neki levelet és ha erre nincs módom akkor ebbe írjam le a napjaimat és majd  ezt a háború után elolvassa..
Tekintetéből békesség,nyugalom és pozitivitás áradt mely ismét lenyugtatott de láttam rajta,hogy a könnyeivel küszködött.Majd írtelen az ajtó felé mutatott és kitessékelt a házból.

Elindultam hazafelé és már éreztem hogy ezt a háború még sok szenvedést,vért és könnyet hoz a fejemre.
Mikor hazatértem jó apám össze pakolt nekem a másnapra de mondtam neki,hogy akár most is indulhatunk a laktanyába amin első hallásra meglepődött de örömmel vitt el engem oda.
Útközben nem beszélgettünk csak mentünk oda ahova a hazám elvárta tőlem, s ekkor leírtam az első napomat ahogy az én szerelmem kérte.
Kocsiból kiszállva édesapám megrázta jó erősen a kezemet majd egy büszke tekintettel utamra engedett.