1942 május 20.
Beni lett volna éjszaka őrsegben de én elvállaltam helyette egyrészt mert tényleg halás vagyok nekik azért amit tettek és szerintem úgyse tudtam volna aludni.Kicsit a gondolataimmal szerettem volna maradni, mert lássuk be alig harcoltam valamit (szerencsére)de lelkileg már elfáradtam.
De már túltettem magam rajtad csak azt sajnálom, hogy nem voltam ott a temetéseden.Bár lehet éppen ez a szerencsém!Jó ideje nem hallottam és nem is láttalak így annyira nem is fáj,bár ez hazugság de kitudja,hogy mikor jönn a Muszka és öl meg.Egyre hevesebben támadnak állítólag a fronton, meg ahogy az egységgel gondoljuk be kell vennünk Tyim városát mert az egy vasúti/közúti csomópont. Ezek mellett ott van a Don folyó vagy 100-150km-re, mert ha a túlpartra vissza szorítjuk akkor ott csak elkeseredett harcok árán vehetik vissza de ők ragaszkodónak a hídfőjükhöz!
Elkeserítő most a lelkiállapotom meg a jövőse kecsegtet olyan jókat..
Nem is értem miért írok ebbe a naplóba, úgyse fogod már elolvasni de talán nem is baj..Majd egyszer valaki elolvassa és megismeri az életemet, s talán apámnak haza küldi ha itt elesnék.
YOU ARE READING
Kedves naplóm!
Historical FictionTörténetem egy fiatal bakáról szól ,akit 1941-ben besoroztak a seregbe. Főhősünk nem akart beállni a seregbe,mivel tudta ,hogy ez a háború nem lesz olyan vidám és rövid de tette amit megkövetelt tőle a haza.
