Kedves Rózsikám 1942 április 20.-át írunk már 3 napja utazunk a pokolba. A vonat olyan sebességgel rohan mint ahogy egy jó magyar vitéztől elvárható harcimorálja csak akkor állunk még amikor a mozdonyt kicserélik és mi akkor kapunk élelmet a következő 1 napra,nem valami híres itten az étek tán otthon a kutyánknak jobb falat jut...De nem panaszkodom állítólag a fronton rosszabb lesz a koszt emiatt is megpróbálom kiélvezni ezt.
A hangulat remek hiszen a mi szakácsunk indulás előtt főzött nekünk, így minden este a vizet pálinkára csereljük. Gyakran dalolni kezdünk ami elterelni a figyelmemet arról a hiányérzetről amit írántad érzek drága Akérom.
Kedvesem ma többet már nem akartam írni de amint befejeztem az írást akkor jött Jenei és mondta:
-"Orjol térségét 2 nap múlva elérjük ahol legelső feladatunk az ott tevékenykedő partizán csoportok felszámolása lesz!Súlyos csapást mérnek az ellátmányt szállító csapatokra.
Mind mellett a vonatunk olyan területen fog áthaladni ahol ugyan már 2 heten nem történt szabotőr akció de jobb az elővigyázatosság ezért őrséget állítunk fel a mögöttünk lévő pőrekocsin.Egyszerre 4 ember lesz kint és 5 óránként váltogatjuk egymást.
Beni,Máté, Tamás és András ti lesztek az elsők!5 perc múlva már azt szeretném ha kint lennétek!"
Így hát innen írok neked!Nagyon félek mert érzem hogy itt fogok átesni a tűzkeresztségemen és itt megfogok sérülni!
Nagyon szeretlek!
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Kedves naplóm!
Исторические романыTörténetem egy fiatal bakáról szól ,akit 1941-ben besoroztak a seregbe. Főhősünk nem akart beállni a seregbe,mivel tudta ,hogy ez a háború nem lesz olyan vidám és rövid de tette amit megkövetelt tőle a haza.
