🌹Az enyém leszel!🌹

🌹~20. fejezet~🌹

Emily szemszöge:
________________________

Mindenütt sötétség borít nem tudom mi történt velem, egyszerűen csak a sötétség vesz körül ahova csak nézek csak is azt láttom.
Annyira emlékszem hogy fel ültem a motoromra és elindoták a versenyt és aztán elnyelt a sötétség.
Nem hiszem el miért velem történik ez, mindig csak a rossz dolgok történnek velem, ha nem mentem volna bele és ha halgatam volna Lisara akkor most nem lennék itt.
Körbe körbe nézelődtem de még mindig ugyan olyan sötét van mint edig hogy juthatok ki innen, egyszer csak megláttam egy kis fényt elindultam arra de amint oda értem hangokat kezdtem el hallani.
-MI az hogy nem mehetek be ő az én legjobb barátnőm... - és innen már nem halottam semmit mert megszakat a beszélgetés és vissza zuhantam a sötétbe de tudom hogy Lisa itt van és nem hajlandó elmenni innen. Bárcsak megölelhetném most és sirhatnák vele együtt, fel akartam kelni de nem tudok de miért nem, nem hiszem el.
Egyre jobban próbálkozok egyszerűen nem megy fel adom nem megy és kész.

***

Logan szemszöge:
________________________

Olyan gyorsan futottam ahogy csak tudtam már a tüdöm sipolt de nem érdekel mert Em mindennél fontosabb nekem és ott kell legyek vele. Ahogy oda értem befutottam és rögtön a recepcióshoz mentem és már nem bírtam magammal.
-Azonalhh meghh kellhh találjamhh... - nem tudtam befejezni mert annyira ki voltam fuladva hogy beszélni sem tudtam. A recepciós nő meglepve nézet rám és kezdet aggódni hogy ne hogy megfuladjak.
-Uram nyugodjon meg és mondja meg mit szeretne. - mondta nő én meg vettem egy nagy levegőt és ahogy tudtam egy kicsit lenyugodtam.
-Nem rég behozták Emily Osmondot súlyos balesete volt. - ennyit tudtam kinyögni mert már erőm sem volt úgy elfáradtam.
-Egy pillanat uram már is megnézem. - mondta és már nézte is hogy hol találhatom meg Emet. - Áá meg is van 4. emelten van még tart a kivizsgálás de...-nem tudta befejezni mert elkeztem a lift felé rohani, oda értem és megnyomtam a gombot de az az ákozot lift nem akart jönni.
-Gyerünk már! - már teljesen ideg voltam hogy nem tudok semmit Emről, nagyon aggódok érte, ha valami nagyobb baja esik azt soha nem tudom magamnak megbocsájtani.
Végre leért a lift és már nyílt is az ajtó, beléptem és megnyomtam a 4. emelet gombját és már mentünk is fel felé.

Fel is értem és már rohantam is a mütő szoba felé, de amint oda értem Lisa ott volt és várakozot. Nem akartam várni én most akartam Emet látni de ahogy oda akartam menni Lisa elkaptam a kezem és megálitot.
-Logan nem mehetsz be nem engednek be értsd meg kérlek. - mondta de engem nem érdekelt mert kirántotam a kezem és rá néztem Lisa.
-Nem érdekel én akkor is be megyek látnom kell őt Lisa értsd meg! - fel emeltem a hangom mert már nem érdekelt hogy kihal meg már ki engedtem magamból ami nyomta a lelkem.
-Szerinted én nem akarok be menni hozzá? De nem lehet értsd meg és nyugodj meg egy kicsit Logan, mást úgy sem tehetünk mint hogy várunk. - de amint kimondta Lisa az utolsó szót kitolták Emet a mütőből és rögtön oda mentem és mentem velük együtt ahova tolták.
-Elnézést Uram de maga hozzá tartozója a hölgynek? - kérdezte a doki, én meg elgondolkoztam hogy mit is mondjak neki.
-A bátya vagyok. - mondtam az igazságot de jobb érzés lett volna ha azt momshatam volna hogy a pasija vagyok de nem lehet még nem, nincs itt az ideje.
A doki bólintott egyett és tovább haladtunk, elértünk a 244 korteremhez és betolták oda Emet. Mentem én is be velük ahogy az előbb is tettem, lefékezték az ágyát és már azt hittem hogy mindenki ki megy de nem így lett mert a doki szólt nekem.
-Uram kijönne velem egy pillanatra. - mondta, bolintotam és kimentünk a korterem elé.
-Baj van Doktor úr? - kérdeztem de csak még rázta a fejét.
-Nyugodjon meg nem volt semmijen gombliktus akivizsgálás alatt de csúnyán beütöte a fejét és nem tudni hogy medig lesz komába, lehet egy hetet vagy kitudja de türelmesnek kell lennie Uram mert így nem jó magának sem. - mondta a doki de nem tudtam megnyugodni mert amit halottam az le sokkolt, komába van Én az nem lehet, meg mi az hogy nyugodjak meg, könnyű azt mondani ember.
Kezet rádtam a dokival és már el is ment, megfordultam és mentem vissza Emhez, beljebb lépve megfogtam egy széket és az ágya melé tettem. Leültem rá és néztem Emet, megfogtam a kezét és összekulcsoltam az ujjaninkat, nem érdekel ki látja meg akkor is úgy éreztem hogy meg kell fogjam a kezét.
Eltürtem egy kósza tincset a szeméből és csodáltam a szép arcát ami néhol tele volt zuzodásokal meg horzsolásokal. Nem hiszem el hogy ez mind az én hibám ha akkor nem engedem hogy el hajtson a motorral akkor most otthon feküdne és nem itt a kórházba.

~ Ne aggódj Em meg fogsz gyógyulni és akkor végre velem lehetsz és soha többé nem hagylak magadra. ~