🌹Az enyém leszel!🌹

🌹~13. Fejezet~🌹

Emily szemszöge:

Nagyon felbaszott Logan, miért nem tud békén hagyni, meg mi az hogy csak úgy elrángat a kocsihoz és belök engem, nem vagyok egy bábú hogy ide oda ráncigájon nem vagyok senkije meg semmije ezt mondtam neki is.
Nagyon ideges vagyok elegem van belőle és több ilyen nem lesz hogy engem csak úgy kezeljen mint egy rongy mert nem vagyok a kurvája hogy azt tehet velem amit akar ez nem így megy.

Ott hagyva őt fel futotam a szobámba nem érdekelt hogy apa szolt hozzám most senkivel sem volt kedvem beszélni és elmondani nekik hogy miért is vagyok ideges nem akarom őt is ezel zaklatni az én bajom nekem kell elintéznem valahogy amit hamarosan meg is fogom tenni és annak a barom Daltonak is megcogom magyarázni mihez tartsa magát.
Ledobtam a táskám és ledöltem az ágyra és agyalni keztem hogy mit is tegyek hogy ez a barom nagyon végre békén, mert nagyon beképzelt kis pöcs aki igazából egy senki, attól hogy híres a suliba attol ő itthon egy nagy senki meg a szemembe is az.
Nem sokáig gondolkoztam ezen mert hirtelen meg akat a szemem anyunak a képén és a kezembe véve elkezdtem nézni anyut.
Olyan szép nő volt, ő mindig megvigasztalt ha volt valami bajom vagy ha bántot valami,neki mindent eltudtam mondani amit apunak soha.
Anya jobban megérrtett apu meg mindig csak a munkájával volt elfoglalva még akkor is amíg anyu élt de nem is bántam mert akkor nem voltam egyedül mert anya itt volt nekem de ő már nincs itt velem így egyedül kell megoldanom mindent ami körülőtem folyik.

Észre se vettem hogy a könnyeim megindultak csak akkor amikor egy könnycsepem hullot le a képre, letöröltem őket de nem tudtam abba hagyni mert még több kezdet el folyni és zokogásba törtem ki.
-Bár itt lennél még velem anya, veled mindent megtudtam beszélni és ha itt lennél velem akkor nem érezném magam egyedül és akkor nem lenne ez az egész hogy az a barom Dalton meg az anya itt lakna velünk.
Veled minden jobb volt még apu is többet foglalkozot velem de most hogy nem vagy ő teljesen kifordult magából és nem ugyan az a férfi aki volt, aki foglalkozot veled meg velem is. -ejtettem ki a szavakat de nagyon nehezen mert zokogtam és nagyon fájt ez az egész mert tudtam hogy őt már nem kaphatom vissza soha többet.

Szipogva visszaraktam a képet az éjjeliszekrényre és elkeztem tanulmányozni a plafont, mint ha az olyan érdekes lett volna ami nem igaz mert semmi sem volt ott.
Letöröktem a maradék könnyeimet ami még lefolyt az arcomon és inkább elterelem a gondolataimat és elkeztem házit irni, úgy sincs jobb dolgom.
Elő vettem a füzetem és neki áltam de az sem foglalt le így eldobtam és inkább irtam Lisának.
Én: Szia Lisa van kedved elmenni valahova?
Lisa baba♡: Szia Em persze hogy van.
De baj van?
Én: Majd mindent elmondok Lisa. A szokot helyen talizunk csajszi.
Lisa baba♡: Rendben ott tali csaje.

Felkeltem az ágyról és bementem a fürdöbe megmostam az arcom és megfésültem a hajam és vissza mentem a szobába és megfogva a telom meg a táskám és mentem is le apáékhoz.
Leértem és oda mentem apuhoz hogy mondjam hogy elmegyek pár órára Lisával.
-Apa! Elmentem Lisával találkozok majd jövök. Szia. -mondtam neki és már mentem is ki, tudom hogy ha vártam volna egy kicsit akkor apu jött volna a dumáival hogy hova hova, meg hogy nem nagyon szeretem hogy elmész, mindig ezeket mondja de nem nagyon hat meg már nem.
Bementem a garázsba és levetem a motoromnak a kulcsát, igen jol olvastátok motorozok már ugy hat éve de amióta anya meghalt azota nem ültem rá nem vitt rá a lélek mert ez is anyára emlékesztet.
Kitóltam a motrot és már ültem is rá beinditotam és mentem is a kávézó fele.

Hamarosan oda értem és leparkoltam a motoral és láttam hogy Lisa már bent ül és vár rám.
Bementem a kávézóba és intetem Lisának hogy itt vagyok, elindultam hozzá és leültem mellé, láttam rajta hogy kiváncsi hogy miért hívtam ide így bele keztem.
-Hallgatlak Em, mi bánt téged? -kérdezte én meg vettem egy nagy levegőt és kifújtam azt és bele keztem.
-Miért nem hívhatóm ide a legjobb barátnőmet? -kérdeztem tőle ő meg csak nevetett és megrázta a fejét.
-Na de tényleg mi a baj Em? Nem szoktál te csak úgy rám irni ez az én szokásom. -láttam rajta hogy aggodik értem és tudom hogy igaza van mert így van nem szoktam irni neki csak akkor amikor baj van így megint sohaktotam egyet.
-Megint Dalton... -mondtam ki azt a nevet amit ki nem álhatok de annyiszor kimondtam már hogy már hányingerem van tőle.
-Mit tett megint hogy ilyen ideges lettél már attól is hogy kimondod a nevét? -mondta a szemödökét felhuzva és csak mosolygott min kell ezen mosolyogni nem tudom mi ezen a mulatságos, nem értem ezt a lányt eskű.
-Képzeld azt tette hogy úgy kezel engem mint ha a bábuja lennék amikor kurvára nem vagyok neki senkije. Engem ne rángason inkább rángasa a kurváit de engem felejtsen el. -teljesen kifordultam magamból olyan ideges lettem de Lisa fel nevetett én meg csak néztem rá hogy mi olyan vicces ezen.
-Jaj Em te minden ilyen kis dolgokon felkapod a fost, nyugi már nem vagy a bábuja csak haza hozot meg el hozot a suliba ebbe mi a rossz? Inkább haznád ki amig lehet és lásd a jó oldalát. -mondta és bele ivot a capuccinójába én meg gondolkoztam nem is mond hülyeséget. Neki áltam én is ittam az ittalom és inkább váltotunk témát.
Megituk az italunk és már feláltunk hogy mennyünk el sétáni egyet de megszólalt Lisa teloja így felvette.
-Szia kicsim... Mi most?... Jó megyek... Na szia... -letette és csak néztem rá hogy most mi van, vártam amig elrakja a telot és felém fordult.
-Most mennem kell Em, James hivot hogy van egy kis elintézni valonk és ez fontos ne haragudj majd máskor bepótoljuk. -megölelt és adót két puszit és már ment is a kocsijához.
Csak néztem rá hogy ok, nem volt mit tennem felpantatam a mocimra és mentem haza.

~De ami otthon történt arra nem számitotam~