🌹Az enyém leszel!🌹

🌹~17. Fejezet~🌹

Nem hiszem el komolyan itt hagyott ez a hólyag a part kelős közepén.
Most mit csináljak itt egyedül, azt sem tudom hogyan fogok haza jutni, mert már a suliba biztos hogy nem megyek vissza nincs az az isten.
Körbe néztem hogy hát ha van itt valaki de senkit sem láttam, most mit tegyek.
Elkezdtem kutakodni a nadrágom zsebénél hát ha nálam van a telefonom de persze hogy nincs nálam mert az a banya elvette tőlem mert azt hitte hogy puskáztam órán.
Nagyon jó basza meg az ég eskű, ennek a baromnak is most kellet elhoznia ide a semmi közepébe telefon nélkül.
Most mi a szart fogok csinálni, senki sem tudok értesíteni hogy hol is vagyok, már az is lehet hogy Lisa kereset hogy hol is vagyok meg biztos a tanárnő is ideges az miatt hogy csak úgy elhozták.
Ráadásul már biztos apa is tudja hogy eltüntem az suluból, mert az a banya biztos hogy felhívta, fuuhh elegem van mindenkiből de főleg Daltonból.
Hogy lehet ilyen agyhalot hogy elhoz ide és amint meghalja hogy mit is csinált részegen már rögtön fogja magát és lelép.
Igaz neki ez a könnyű hogy csak úgy ott hadja a lányokat ha már egy kis probléma van, mirre is számitotam tényleg főleg egy fasztól aki egy ideg beteg barom aki csak a farkára tud hallgatni.

Elindultam kifele a partról mert mást nem tudok csak hogy gyalog haza induljak, igaz lesz pár óra amíg haza érek de más választásom nincs.
Így bele vágtam és már kint volta a főuton a járdán de az az egy baj hogy nem tudom hogy merre is jöttünk.
Bevalom öszintén a városnak ezen az részén nem jártam hiába lakom itt már a születésem otta de nem baj csak haza találok valahogy.
J

obbra meg barra forgolódtam de nem tudtam hogy merre is induljak el, már úgy voltam hogy feladom és adig itt maradok amig rám nem találnak de egyszer csak egy hangot halodtam meg mögülem.

-Szia! Csak nem eltévetél? -megfordultam a hang irányába és egy elég helyes srác ált előttem, barna haja meg barna szeme volt és egyszerűen tökéletes volt. Nagy szemekkel néztem rá és megszólalni nem tudtam de muszály volt mert már szerintem hülyének nézet vagy némának.
-Ööö, igen el... -mondtam neki félénken mert azért mégis csak egy idegen, nem fogok egy idegenel úgy báni mint ha a haverom lenne nem is ismerem akkor hogy..
-Ne félj nem bántalak csak segiteni szeretnék... -mondta és igazat beszélt mert láttam a szemébe, én jó ember ismerő vagyok és ő nem hazudot most.
-Nem félek csak te hogyan reagálna ha csak úgy egy idegen leszólit és megkérdi hogy kell e segítség? -kérdéztem és felhúztam a szemöldököm és vártam hogy erre mit is fog reagálni.
-Jo igazad van, ne haragudj, csak kedves szeretem volna lenni de ha nem kell a segítségem el is mehetek... -mondta, már fordult volna meg de én nem engetem hogy elmennyen mert megfogtam a csuklóját.
-Ne, ne menny kérlek. -néztem bele abba szép barna szemeibe ő meg elmosolygót és lenézet a kezünkre. Én is ezt tettem és észbe kaptam hogy mit is csinálok éppen az ő kezét fogom amikor még nem is ismerem.
"Na jó Em hültsd le magad, ő egy idegen még a nevét sem tudod".
Elengetem a kezét és egy kicsit hatrébb áltam tőle, erre elkuncogta magát és a kezét nyújtóta felém.
-Amúgy a nevem Jake Adams. -mondta és elmosolyodott. Elfogadtam a kezét és megráztam.
-Emily Osmond. -csak enyit mondtam neki és egy idő után elengedtem a kezét és csak néztem rá ahogy ő is ezt tette.
-Nagyon szép neved van Emily. -mondta.
-Köszönöm szépen. -úgy érzem hogy elpirultam mert ég az arcom egy kicsit meg ő egész végig mosolyog rám.
-Na de gyere haza kisérlek. -mondta és még megszólalni sem tudtam mert megfogta a kezem és elindult jobbra.
Néztem a kezeinket és tetszett is hogy igy fogja de nem tetszhet ez a srác nem is ismerem.
Kirántotam a kezem az övéből így már mellette mentem.

Hamar odaértün a városnak arra a részire amit már ismertem így megáltam és Jake felé fordultam.
-Köszönöm Jake de innen már tudom hogy merre kell menni. -mondtam neki már fordultam meg és mentem volna de Jake nem engete hogy elmennyek.
-Emily vár egy kicsit, megadod a számod? -kérdezte nagy szemekkel néztem rá hogy mi van, de még is csak elkísért ezért hálás vagyok.
-Persze. -csak ennyit mondtam neki és elmondtam neki a számom és már mentem is haza fele de még visszafordultam.
-Szia Jake.. -köszöntem el tole ő meg intet egyett és mentünk a dolgunkara.

Logan szemszöge:

Nem igaz komolyan már, csókoloztam Emmel de úgy hogy nem is emlékszek rá, faszom ki van már, hogy lehetem ennyire egy barom hogy leiszom magam és nem emlékszek annyak a lánynak a csókjára akit meg akarok fektetni.
Istenem Logan ekkora barom te sem lehetsz.

Nagyon ideges vagyok most nem Emre hanem magamra, nen marathatam ott mert attól féltem hogy rajta vezetnél fep az idegemet de ezt nem tehetem meg vele még jobban alázam meg azért én sem vagyok egy szívtelen dög.
Már azal is nagy hibát követem el hogy ott hagytam egyedül,te jó ég ott hagytam a parton Emmet, istenem te barom ennyire hülye nem lehetek.
Rögtön egy nagy kanyart vettem be és már mentem is vissza a parthoz.
Remélem nem lett semmi baja vagy nem támadtá meg, mert ha valami baja lesz az apja engem fog megölni.
"Jaj Dalton nem csak az apjától félsz te hanem a kicsi Emmet félted, ne hazudj magadnak."
Ez a rohat belső hang, ez is jol kor tud megszólalni de amugy nem hazudik mert igaz Em miatt aggodtam de még is csak valami szinten a hugom.
Rátapostam a gázra és nem törötem semmijen piros lámpával csak hajtotam hogy tudjam hogy semmi baja sincs.
Oda is értem a parthoz, leálitotam a motort és kiszálva az autóból futotam oda ahol Emmel voltunk.
Oda értem a part közepére de Emmet nem láttam sehol keztem bepánikolni hogy hol lehet, remélem nem rabolták el.
-EM! HOL VAGY EM! EM! EM! -kiabáltam de választ nem kaptam így gyorsan visszapatantam a kocsiba és a gázra lépve elindultam nem e ért már a városba vissza.
Ahogy haladtam nem láttam sehol még mindig, hivtam is sokszor de csak a hangposta kapcsolt be.
Nem hiszem el én hülye ott hagyom a parton én sem vagyok százas.
Már mindent kerestem de sehol sincs, elindulok haza hát ha ott van már.
Rátapostam a gázra és 10 perc haza értem de amit láttam lesokolt.
Em egy srácal volt a ház előtt és már köszönt el tőle.
Ki ez a fasz és miért nyulkál ahoz ami az enyém.
Még jobban ideges lettem, szálam ki az autóból becsaptam az ajtót és mentem Em felé.
A srác már elment jobban is tette még a végén lesz egy lila monyoklia.
Elkaptam Em kezét és mentem be vele a házba.

~Na ezt nem uszód meg cica ezt megigérem neked, készülj fel mert most nem leszek gyengéd hozzád!~