🌹Az enyém leszel!🌹

🌹~10. Fejezet~🌹

Emily szemszöge:

Hamar beértem a terembe igaz még a tanàr nem volt bent így szerencsém volt, halkan mindenkinek köszöntem és màr ültem is le a leghàtsó padba.
Lisa hàtra fordult hozzàm és felhúzott szemöldökel nézet ràm, rànéztem én is hogy mi a baja de ő csak megràzta a fejét és megszólalt.
-Hol a francba voltàl Em? Nem szoktàl te ilyen későn betopani, valami baj van vagy csak elaludtàl...? -hallani lehetett a hangjàn hogy aggododt miattam de volt egy kis idegeség is benne de nem nagyon foglalkoztam ezel mert nem tudok most mit mondani erre.
-Lenyugodnàl Lisa egy kicsit és hagynàd hogy megszólajak? Na szóval az volt hogy elaludtam és màr késésbe voltam de én elakartam indulni gyalog hogy majd úgy is beérek a màsodik óràra de erre Dalton megakadàlyozot ebben és elhozzot kocsival azt enyi és itt vagyok. -mondtam neki és màr meg akart szólalni de a tanàr pont akkor jött be így előre fordult és elkezdödőt az unalmas óra, hurrà.

Teljesen szétunom a fejem ezen a szaros óràn de nem szàmit főleg nem a tanàroknak ők élvezik ha a diàkukat szenvedni làtjàk na mondjuk én csak ezen az óràn szenvedek mert mindenki tudja aki ismer persze hogy ki nem àlhatom a matekot.
Én hülye vagyok hozzà és az is maradok de nem is lesz a kedvencem óràm az is biztos.
Éppen nagyban mondot valamit a tanàr de én szokàs szerint nem nagyon figyeltem az óràjàn szokàs szerint, de hirtelem megszolalt és persze hogy nekem szólt.
-Miss Osmind kisasszony ha màr nem figyel az óràimon akkor létszives legyen kegyek kifàradni a tàplàhoz és megoldani ezt a példát. -mondta indulatosan de én csak néztem rà hogy mi van de eljutott hozzàm hogy mi is mondot így képtelen voltam kimenni ahhoz a rohat tàplàhoz, *istenem csak most segits nekem csöngesenek ki*.
Kiérve àt adta a tanàr úr a kràtàt nekem és oda fordultam a tàplához de amint meglàttam a feladatot azt hittem eldobom az agyam, ki a faszom érti ezt a szart szerintem senki de nem szàmit.
Màr azon voltam hogy megszólalok hogy nem értem és írja be az egyest de nem kellet mert megszólalt a megmentő hang amit mindig is szeretem halani, kicsengetek.
Mindenki elkezdet pakolászni így én is elakartam indulni de a tanàr ràm nézet és megszólalt.
-Miss Osmond hova is szeretne menni? -kérdezte. Ez hülye vagy mi van hiszen ki csengetek és nekem is jàr a szünet és ki akarna ezel a faszal itt maradni szerintem még az igazgato sem olyan öreg mint a nagyapàm.
-Hàt tanàr úr ki ahogy làtja. -mondtam neki kedvesen de a hangomba volt egy kis idegeség hogy nem akar innen kiengedni ohh hogy kapnàd be te fasz.
-Azt gondoltam Miss Osmond, de sajnos nem szünetre megy mert Mrs. Evans hivatja a tanàriba hogy beszéljen magàval, ugyhogy mennyen oda azt mondta hogy fontos lenne amiről akar beszélni magàval. -mondta és bolintos hogy elmehet, így megfogtam a tàskàm és màr mentem is a tanàri fele, *miről akar velem beszélni az a banya nem is tanit engem akkor miért hivat magàhoz.

Hamar oda értem és bekopogtam a tanàriba és pont Mrs. Evans nyitot ajtót.
-Jónapot tanàrnő, úgy tudom hogy hivatot engem. -mondtam neki és a tanàrnő csak beengedet tanàriba és mutata hogy foglaljak helyet, le is ültem és figyeltem rà hogy mit is akar mondani.
-Nos, Miss Osmond arról lenne szó hogy van egy diàkom aki nem nagyon figyel az óràimon sőt egyiken sem és màr nagyon zavaró hogy az óràmat ezel megzavarja hogy nem figyel meg hogy egész órán csak fekszik a padon és alszik vagy csak néz ki a fejéből... -mondja de nem értem hogy én hogy jövők a képbe meg hogy miért nekem mondja el ezeket amikor semmi közöm hozzà.
-Ööö... Mrs. Evans én hogy jövök képbe ebben és mi közöm van ehez ha szabadna tudnom. -mondtam neki egy kicsit félénken mert rossz előérzetem van nagyon is nagy.
-Hàt úgy Miss Osmond hogy arra gondoltam és most csak azért kérem meg erre a nagy sziveségre magàt mert halotam a kolegàimtól hogy magam micsoda jo tanuló meg figyel is az óràkon. Na szóval arra gondondoltam hogy mi lenne ha korepetàlnà az egyik tanitvànomat. -úgye most csak viccel velem, én korepetàlni az egyik tanulojàt, na ne nevetesen, még én is hülye vagyok ezekhez a tanóràkhoz jo igaz mindig meg van a négyes de akkor is én korepetàlni akàr kit is, nem fog menni.
-Én korepetàlni akàr kit is tanàr nő, ugye csak viccel velem? -mondja hogy igen létszives.
-Úgy nézek ki aki viccelődik ilyennekel? -kérdezte és jogosan mert miért is viccelne ilyene, istenem olyan hülye vagyok.
-Kiről lenne szó? -kérdeztem tőle és làdtam hogy felcsilant a szeme és mosolygot hogy én bele megyek ebbe az egészbe.
-Logan Daltonról lenne szó akit korepetàlnod kénne... -úgye most csak rosszul halodtam amit mondod, na ne én azal a faszal tanulni na nem istenem nem elég hogy nàlunk lakik és még a fél tesom még ràm akarja sózni a tanàrnő hogy korepetàljam, ne màr fuuhh. Nem akarom ezt de nem mondhatok neki nemet így ezt vàlaszoltam neki..
-Rendben elvàlalóm... -mondtam neki de miért érzem azt hogy én ezt még úgy megfogom bàni.. A tanàrnő nagyon hàlàs volt nekem és megköszönte és én màr mentem is ki szünetre.

~Aham akkor tudtam volna mi is vàr ràm akkor.~