Tervezettek

6. fejezet

Allison szíve kihagyott egy ütemet. Rémülettől tágra nyílt szemekkel bámult a férfira, próbálta felfogni, hogy mégis hogyan kerülhet Arnoldék háza közepére ennyire váratlanul, de agya megmakacsolta magát, nem tudván ésszerű magyarázattal szolgálni. Kieran és ő csak meredtek egymásra, hitetlenkedve.

Ekkor újabb léptek hallatszottak, és Fiona hangja csendült a teraszon.

– Allison, ha kész vagy, tudnál esetleg...

Elakadt a szava, ahogy megpillantotta Allison és Kieran kettősét. A következő pillanatban kifordult a házból és kirohant a kertbe, öccse után kiáltozva.

– Fabian! Fabian!

A közjáték magához térítette a házban állókat. Kieran nagy léptekkel megindult Allison irányába, aki sebesen hátrálni kezdett a fal felé. A fazekat eldobta magától, az nagy csattanással esett a padlóra. Elméjét elöntötte a pánik, próbált kiutat találni a helyzetből, de Kieran egyre közelebb ért hozzá.

Keményen ütődött neki a falnak, jelezve, hogy elérte a szoba szélét. Kieran már ott is volt előtte, erős keze a lány torkára szorult. Allison rémülten bámult a férfi sötét szemébe, de nem látott bennük mást, mint gyűlöletet. Érezte, ahogy szíve a torkában dobog, nyaki ütőere vadul lüktetett a férfi tenyere alatt. Egy pillanat alatt kiszorult tüdejéből a levegő, szeme előtt csillagok kezdtek táncolni. Kétségbeesetten kapálózott, de a férfi dermesztően erős volt: hiába próbálta két kézzel lefejteni torkáról a markát, az meg sem mozdult.

– Kieran!

Fabian hangja dörgött keresztül a szobán. A férfi odaugrott a falhoz és hátrarántotta Kierant, így annak keze lecsúszott Allison torkáról. A lány térdre esett és köhögve próbált levegőhöz jutni, egyszersmind a lehető legmesszebb kúszni a veszélytől.

– Mégis mi a francot csinálsz...?!

Fabian a falnak lökte barátját és keményen megrázta a vállánál fogva. Tekintete izzott a dühtől. Kierané nem különben.

– Mondd, hogy nem tudtál róla, hogy itt van! Kérlek, mondd, hogy nem te rejtegetted itt végig! – sziszegte.

– Térj már észhez! Nem látod, hogy teljesen belebolondulsz a bosszúhadjáratodba?

Kieran kitépte magát Fabian szorításából.

– Meg ne próbálj helyre utasítani! Tudod, mit kéne tennem veled, azért, amit itt találok? A gyűlés elé kéne, hogy vigyelek!

Fabian hitetlenkedve meredt rá.

– A gyűlés elé? Mondd, normális vagy? Már csak ez hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen a napod, mi? – Fabian undorodva megrázta a fejét. – Nem ismerek rád!

– Az érzés kölcsönös, pajtás.

Kieran pillantása Allisonra szegeződött, aki időközben elkúszott a bejáratig, és most Fiona segítségével próbált feltápászkodni.

– Ó, nem, aranyom, te nem mész sehová!

Fenyegetően megindult felé, de Fabian elállta az útját.

– Ha hozzáérsz, nem garantálom, hogy nem fogod nagyon megbánni.

Kieran megtorpant. Dühös bizalmatlansággal méregette barátját.

– Fiona! – Fabian, bár nővéréhez beszélt, végig Kieranre meredt. – Segíts Allie-nek. Küldd el apánkhoz! Mire visszaérnek, mi megoldjuk itt ezt a kis nézeteltérést.

Kieran hitetlenkedve meredt Fabianra.

– Tényleg képes lennél egyedül kiengedni innen az egyetlen ütőkártyánkat a Zónával szemben?