A legjobb középsulis életem

1.fejezet

Sarada szemszöge:
Bipp-bipp-csörgött az órám. Na de jó mégegy nap a suliban. Talán jó lenne most öngyilkosnak lennem. Bár megtudnám csinálni de belegondolni,hogy mekkora szenvedést okoznék apának és anyának. Inkább nem. Na tehát Sarada Uchiha vagyok 16 éves középsulis.Az emberek világába költöztünk mikor még kisbaba voltam.Mióta az eszemet tudom mindig bántalmaznak az iskolába az osztálytársaim csúfolnak mert okos vagyok vagy mert különbözök tőlük. De csak egy mozdulat lenne és megölhetném őket.
Csak elakarok már húzni innét.
-Sarada-kopogott be apukám. Ő mindig ott volt nekem meg persze anya.
- Igen?- kérdeztem mi közben felkeltem az ágyból.
- Anyád,csinált reggelit de nem tudom, hogy ehető lesz-e - erre elnevettem magam. Apának szokása ugratni anyát de ha ezt most anya meghalotta volna akkor halott lenne.
- Jó reggelt - mosolygott egy rózsaszín hajú nő vagyis az anyukám.
- Reggelt - ültem le az étkező asztalhoz .
Miután megettem a reggelit gyorsan  fel öltöztem
Ki fésültem a hajam már a derekamig ért. Lekellene vágni már végre. Nézem magam a tükörbe. Mindenki gyűlöl. Akkor én miért ne utáljak mindenkit?Na mindegy.

Suliban:
Nyugottan olvasok a szét firkált padomon. De persze elkell rontania ennek a kis rinyának.
- Oo,Sarada,hogy aludtál? - kérdezte azon az undorító nyájas hangján.
- Jól - a feleltem ridegen.
- Valaki harapós kedvében van-mondta az egyik fiú erre mindenki felröhögött. Mivel bejött a tanár mindenki a helyére ment.
Ebéd szünet volt és nem voltam valami éhes így úgy döntöttem, hogy bent maradok.
- Sarada?? - ordibált oda Carlet.Nem válaszoltam. - Sarada?? - visította ingerülten. Nem válaszoltam.
- SARADAA -evvel beletépedt a hajamba. Hisztérikusan rángatta a hajamat. Már nem érdekelt semmi csak hagytam az indulatomnak és nagy erőt véve fel is pofoztam. Arcához kapva láttam, hogy a szája felrepedt. Csodálkozva nézett rám.
-NA MOST LETT ELEGEM..SZÁLLJ MÁR KI AZ ÉLETEMBŐL!!!- ordítottam. Megfogtam a táskámat és kirohantam. Egypár tanár utánam szólt, hogy nincs rohangalas meg iylenek. Futottam és csak futottam amerre csak tudtam.Elegem van az életemből.Úgy bánnak velem mint egy darab szarral.Nem,nem nem többet nem futok el.Evvel felfutottam egy rohadt magas épület tetejére.Felálltam a küszöbre.
-Gyönyörű a kilátás-suttogtam magamnak.Elkezdtek hullani a könnyeim csendben folytak egymás után.Hát ez a sorsom.Megtettem az első lépést.Sújtalannak éreztem magam.Kellemes érzés volt lebegtem a levegőben.Zuhantam csak zuhantam.Megjelent előttem egy szőke fiú képe.Ugrottak be a képek mindenkiről mindenről de nem tudom,hogy kik azok akiket látok.Az utolsó képen anyámat láttam ahogyan sír a konyhában,apa aggódó arcát.Csak nem...miattam van.Sarada hallottam különböző hangokat ahogy mondják a nevem.Én...én nem akarok meghalni most is elfutok csak.Vészesen közeledett a talaj.A francba most mit csináljak.Gyerünk találj ki valamit.Elővettem a késemet amit apától kaptam.Az ablakba beleszúrtam így lassítva a zuhanásom gyorsaságát rossz ötlet volt mert csomó szilánk belém állt.Nem tudom mi ez de olyan ,mintha átjárna az erő.Semmit sem láttam csak a lábam megmozdult saját magától.Leérkezdtem.Csodák, csodája túl éltem de rohadtul fájt.
-Jól, van hölgyem?-futott hozzám egy rendőr.A francba ha most meglát apa állásának löttek.Bármint ő egy rendőr.Na mindegy nem tudtam mit csinálok de levettem a cipőmet és hozzá vágtam.Ügyes vagy Sarada. Na most fuss.Futottam mint az állat mögöttem kb.úgy 10 rendőr.Ismerek egy hejet ahol letudom őket rázni.Evvel befutottam egy sikátorba.Elbujtam egy kuka mögé.Elfutottak mellettem szerencsére nem vettek észre.

15 perc múlva:
Haza értem.De nem merek bemenni a házba kb. 22óra van már eléggé elment az idő.Benyitottam.
-Hazaértem-mondtam és beléptem a konyhába.Anya rám nézett és elkezdtek hullani a könnyei beleborult a nyakamba.
-Úgy,aggódtam-mondta.sírva.Nem bírtam tovább tartani magam és elkezdtem zokogni.
-S-Sajnál-lom-mondom zokogva.
Apa is odajött és megölelt minket.
Kb.10 percig így álltunk.
-Sarada,elkell látni a sebeid-mondta apa határozottan.
-Semmisség-mondom integetve a kezemet amiből ki áll egy szilánk.JÉZUSOMMM!!
-Sarada-anya evvel elkezdte gyógyítani a sebeimet.
-Most, pedig halljuk mi történt!?-mondta anya ingerülten.
-Hosszú történet..majd holnap elmondom.
-Kisasszony-mondta apa mérgesen..ne már most mondhatok el mindent.
-Na tehát...-kezdtem bele. Kb.hajnali 1-ig beszéltem velük.Anya szó szerint zokogott...fájt látnom.
-Sarada,elkell mondanunk valamit-mondta apa határozottan.
-Naruto,üzent nekünk,hogy vissza kell mennünk a faluba...szóval vissza költözünk Konohába a ninják világába...új sulit kezdesz meg minden...tudjuk,hogy ez így s-mondta volna tovább de nem bírtam ki.
-Na végre!!!Végre elhúzhatok innét.-mondom kicsit túl lelkesen.
-Örülsz?-kérdezte anya
-Igen-mondom boldogan.
-De holnap össze kell pakolnunk mindent mert reggel 10-kor indulunk.
-Oké-mondom boldogan és megölelem őket.
-Jóéjt-mondom és befutok a szobába.
-Ez a lány- halottam ahogy apa sóhajt.
Elsem, hiszem végre elmehetek innét.Na inkább most mindent össze pakolok.És elkezdtem pakolászni.

Elkezdtem írni egy új könyvet.
A másikat is fogom folytatni csak ezt a könyvet is nagyon meg akartam írni!
Remélem tetszett!<3