A legjobb középsulis életem

8.fejezet

Sarada szemszöge:

Hát kiderült, hogy mégsem fogunk íjjazni,mert egy másik osztály van most az udvaron.
-Sajnálom gyerekek,de most beszélgetni fogunk, mert oltári nagy hangzavar van-mondta Kakashi sensei.Jaj de jó.
-Mindenki mondja el mi az álma-mondta Obito-neesan.
Ne már én nem akarom elmondani.Na mindegy.Mindenki elmondta az álmát de inkább csak viccelődtek Boruto azt mondta,hogy neki ez nem egy konkrét álom mert még nem tudja mi az álma de túlakarja szárnyalni az apját.
-Sarada te jössz-mondta Obito sensei.
Nem akarom elmondani az álmomat.Még a családom sem tudja mi az álmom.
-Nincs kedvem elmondani-mondtam unottan és közbe néztem ki az ablakon.
-Sarada mindenki elmondta,hogy mi az álma nem baj ha még nincsen-mondta Kakashi sensei.
-Mi is elmondtunk nyögd már ki haza akarok menni-mondta Inojin.Tch..milyen udvarias.
-Na halljuk-mondta Obito-neesan.
Most komolyan?!
-Jól van ha ennyire fontos..Hokage akarok lenni-mondtam és közben idegesen rajzolgattam a füzetembe.
-Hokage?Jaj,én is Hokage akartam lenni de sajnos a sérülésem miatt nem én lettem hanem Kakashi-mondta Obito-neesan boldogan.
-Hát akkor sok szerencsét az álmod eléréséhez!-mondta Kakashi sensei.
Láttam a fürkésző tekinteteket.Hát igen még soha egy Uchiha sem lett Hokage.Szóval én leszek az első.
Megszólalt a csengő gyorsan felkaptam a táskám és már mentem is el megsemvárva senkit.

Boruto szemszöge:
Mégsem megyünk íjjazni.Mindenkinek elkell mondani az álmát.Hát engem ez most nem érdekel mert mindenkinek tudom.Rápillantottam a mellettem ülö lányra.Hát úgy látszik nem volt nagyon oda az ötletért.Unottan kinézett az ablakon.Rajtam volt a sor.
-Hát ez nem egy álom mert még nem tudom,hogy mi az álmom ez csak egy cél,hogy túl szárnyaljam az apámat.-mondtam.
-Rendben-mondta Kakashi-san.
-Sarada te jössz-mondta Obito-san ránéztem Sarára mintha egy pillanatra átfutott volna rajta az idegesség.
-Nincs kedvem-mondta lazán még is ilyesztően.
-Sarada mindenki elmondta,hogy mi az álma nem baj ha még nincsen-mondta Kakashi-san
-Mi is elmondtunk nyögd már ki haza akarok menni-mondta Jin.Jaj ez a srác mindig túl őszinte.Valamit motyogot Sarada.
-Jól van ha ennyire fontos..Hokage akarok lenni-mondta miközben rajzolgatott.Hokage?..elég nehéz út de nem az én dolgom.

-Hokage?Jaj,én is Hokage akartam lenni de sajnos a sérülésem miatt nem én lettem hanem Kakashi-mondta Obito-san boldogan.
-Hát akkor sok szerencsét az álmod eléréséhez!-mondta Kakashi-san.Megcsörrent a csengő megfogta a táskáját és kiviharzott.Ránéztem a padjára ott hagyta a füzetét.Gyorsan beleraktam a táskámba.
-Mi haza indulunk Himával-mondta Kawaki.
-Oké,menjetek én még beugrok előtte anyának valamiért a boltba-mondtam evvel el is indultak meg persze Jin is ment utánuk.

Haza értem.Oda adtam anyának amit vettem.Eszembe jutott,hogy vissza kéne adnom.Sarának a füzetét de megöl a kíváncsiság,hogy miket rajzol a füzetébe.Kivettem a táskámból és megnéztem az első oldalt hát erre nem számítottam.Sarada egy mangát rajzol?!Na jó ezt el kell olvasnom.Mellesleg nagyon szép volt az ábrázolás is.

1 óra múlva:
Nagyon hosszú volt a manga több,mint 200 oldal és még így sem fejezte be Sarada.Igazából arra számítottam,hogy tipikus romantikus meg ilyesmiről fog szólni a manga.De nem nagyon elgondolkodtató...röviden arról szól,hogy van egy lány akinek meghalt a legjobbarátnője és az apját is csak nemrég ismerte meg mert az apja egy fontos küldetést hajtott végre de mikor találkoztak nem ismerte fel a lányát de a kapcsolatuk valamennyire javult.Miután meghalt a barátnője elkezdték a suliban szekálni.Így azt látták jónak az emberek,hogy beirassák egy intézménybe ahol mentálisan segíthetnek rajta.A szülei tiltakoztak ellene de a lány nem akart a terhükre lenni ezért saját maga döntött úgy,hogy elmegy.Az intézmény elég fura és ijesztő volt.Sarada úgy ábrázolt egyes betegségeket,hogy lerajzolta firkákban.Több titok is kiderült az intézményről.A lány nem birta sokáig és öngyilkos akart lenni az is lett de nem halt bele többször is próbálkozott de nem sikerült. Több mint 2 évet töltött az intézményben.Ahogyan olvastam a mangát és néztem hozzá az illusztrációt nagyon megfogott nem tudom mi de olyan volt mintha átélte volna...na mindegy.Nagyon sokat szenvedett az intézményben több köteléket is kialakított de mindegyik kötelék elszakadt.Különös módom meghaltak akikkel volt valamilyen kapcsolata az intézményben.Szüleivel lassan rendezte a kapcsolatát miután kiengedték.Egyik nap a suliban megtépték a lány haját.A lány elfutott és egy magas épületen kötött ki.Leugrott de külön féle hangokat hallott és képeket látott meg személyeket de nem tudja kiket.Elővett egy kést és próbálta lelassítani a sebességét.Végül haza jutott és a szüleinek mindent elmesélt és kiderült,hogy költöznek.Eddig illusztrálta és írta meg.

Na és most elkellene vinni neki.Felvettem a pulcsim és lefutottam a konyhába.
-Anya elmentem-mondtam anyának.
-Ilyenkor?Rendben,de siess haza!-mondta anya.
-Oké,szia-halottam,ahogyan még elköszön tőlem.
Na csak bekell kopognod és oda adod neki és már mész is.
Bekopogtam.Sakura-san nyitott ajtót.
-Boruto?Te hogy,hogy itt?-kérdezte Sakura-san.
-Hát izé..Sarada ott hagyta az osztályban a füzetét és gondoltam elhozom neki-mondtam kicsit zavarban.
-Oo..értem akkor nyugottan menj fel Saradához a középső szinten lesz a második szoba az övé.-mondta mosolyogva Sakura- san.
-Köszönöm-és felmentem az emeletre.
Bekopogtam...jajj istenkém.
-Gyere-mondta lágy hangon ez megdobogtatta a szívem teljesen más hangja volt mint a suliban.
Benyitottam.Nem nézett rám az ágyon feküdt és olvasott haja felvolt kötve de hajtíncsei szanaszét voltak.Megakadt a szemem a zokniján.Békás volt nagyon aranyos volt.Rájöttem,hogy megkéne szólítanom.
-Khm..izé Sarada,Boruto vagyok-mondtam zavarban.
-MI?Mi a francot keresel itt?-evvel a lendülettel kiugrott az ágyból vagyis inkább leesett.
-Hát ott hagytad az osztályban a füzeted és gondoltam szükséged lesz rá és elhoztam..-mondtam.
-Mi?Jaaa...öhm izé köszi- mondta zavarban és kikapta a kezemből.
-Várj,ugye nem olvastad el?-mondta ilyedten.
-Hát izé nem vagyis igen-mondtam.
-De ehez nem volt jogod-mondta idegesen.
-Ne haragudj de kíváncsi voltam és mellesleg nagyon jó.-mondtam.
-De akkor is...ha valakinek elmered mondani,hogy miről szól vagy egyáltalán megemlíted halott vagy-mondta komolyan.
-Rendben-már mendtem volna ki a szobából de eszembe jutott valami.
-Tudod van egy feltételem és akkor nem mondom el senkinek-mondtam és vigyorogva néztem rá.
-Na még mit nem-mondta idegesen.
-Hát, oke.Felőlem.Kinek mondjam el először? -mondtam ravaszan.
-Várj,rendben mit csináljak? -mondta zavarban.
-Legyünk barátok-mondtam lazán.
-Oké..várj mi?Csak ennyit kérsz- kérdezte Sara.
-Igen-mondtam mosolyogva.
-D-De...mindegy-mondta kipirulva.
-Na akkor elkérném a teloszámod-mondtam.
-Rendben-és sóhajtott egyet.Beírta a telómba a számát.
-Köszi-mondtam boldogan.Körül pillantottam a szobájába,aranyos volt de még nem volt rendesen berendezve.Ránéztem de ő a földet nézte.Jobban megnézve egy testhez álló pántos ruha volt rajta meg egy pulcsi...kiemelte a karcsú derekát és a mellkasát is..meg egy nadrág volt rajta elég jó test formája van...JÉZUSOM ÁLLJ MÁR LE!!
-Izé..nem kérsz valami innit?-mondta teljesen zavarban.
-Mi?Ja nem köszi-mondtam.
Elkezdett az ágyához menni de elvesztette az egyensúlyát és előre esett volna de elkaptam az egyik kezet de véletlen rádöltem és így ráestünk az ágyra.Az egyik lábam a két combja között volt,egyik kezemet a feje mellett tartottam,hogy megtámasszam magam és rá ne essek a másikkal meg a kezét fogtam.Ránéztem és engem nézett nagyon elvolt pirulva.Csak néztük egymást...tekintetem rásíklott a szájára aztán vissza a szemére...Halottam,hogy jön fel valaki a lépcsőn valószínűleg ő is meghallotta és ilyedten tekintett rám.Rájöttem,hogyha így látnak minket a szülei félre érthetik.Gyorsan lemásztam róla és megfogtam a táskám.
-Izé..most mennem kell-és kifutottam a szobájából.Találkoztam a lépcsőn Sakura-sannal gyorsan elköszöntem tőle is.

Berontottam a házba és felrohantam a szobámba.Anya valószínűleg megijedt, na mindegy.Beledöltem az ágyba.Mi a franc ne dobogjon már így a szívem!!De,olyan puha volt a bőre...neee fejezd be!!Gyorsan elmentem fürödni,hogy lenyugodjak.Aztán pedig megpróbáltam aludni kisebb nagyobb sikerrel.

Bocsesz,hogy ilyen sokáig nem raktam ki új részt!Remélem tetszett!