A legjobb középsulis életem

9.fejezet

Sarada szemszöge:

Hajnali 1 óra van de nem bírok aludni. Boruto az a hülye gyerek.Najjj nem hiszem el.Most elvileg "barátok"vagyunk.Ez most annyira nem fontos,mert ez az idióta rám esett.És megfogta a derekam de még a kezemet is.Olyan nagy volt a keze...MIII VAN VELEM?!Nem bírom de most komolyan ennél kínosabb már nem is lehetne ez az egész és még mellette is ülök a suliban.Ja meg persze a mangámat is elolvasta...Na jó valahogyan aludnom kellene.De nem megy egyszerűen amikor rá gondolok a torkomba dobog a szívem.Az a legdurvább,hogy megakartam csókolni de persze csak gondolatban és semmi,olyat nem csináltam.Na mindegy.Inkább alszok.

Reggel:

Megcsörrent az órám. 6 óra van na ideje felkelni.Kikeltem az ágyból és elmentem letusolni.Nem nagyon aludtam az éjszaka.Francba már megint eszembe jutott a tegnapi.Miután lezuhanyoztam gyorsan fogatmostam és felvettem az egyenruhám.Kimentem a konyhába meglepetésemre apa csinálta a reggelit éppen.
-Jóreggelt-mondta apa.
-Jóreggelt.Mi készül?-kérdeztem.
-Palacsinta-mondta és csinált nekem egy nutellásat.
-Nyami.Köszii.Anya hol van?-kérdeztem miközben megkóstoltam a finomságot.Nagyon finom lett.
-Előbb bekelett mennie a kórházba- mondta apa és közben ő is leült enni.
-Értem.Mikor végzel az őrsön?-kérdeztem.Apa most egy darabig az örsön fog dolgozni de utána újból küldetésekre fog járni.
-8-kor.Nem lenne kedved beugrani?Itachi és a nagypapád is hiányolnak.-mondta.
-Hát...legyen úgy is megakartam látogatni őket.-mondtam boldogan.
-Oké-mondta apa mosolyogva.Ránéztem az órára 7 óra volt.
-Na nekem mennem kell akkor majd találkozunk! Köszönöm a reggelit!Nagyon finom volt!-elköszöntem apától es a suli felé vettem az irányt.Sétálva mentem mert szeretem a párás levegőt reggel.Beraktam a fülest és beállítottam a kedvenc zeném.

Beértem a suliba,gyorsan megkerestem az osztályomat.Beléptem rajtam kívül csak Inojin volt még bent.Rámpillantott és valami "Jóreggelt"-et motyogott.
-Reggelt-mondtam kicsit rekedtes hangon.
Leültem Inojin mögé mielőtt még elkezdtem volna olvasni rápillantottam a rajzára.Meglepődve láttam,hogy engem ábrázolt a rajz.
Inojin gyorsan letakarta a rajzát és zavartan dadogott.
-Csak..izé meg ihlettél mert ráborult a málna szörpöm és kiábrázolodott egy szemüveg-mondta zavarban.Most teljesen más volt mint amikor először találkoztam vele.
-Ohh..értem nagyon szép lett-mondtam mosolyogva ami engem is meglepett.
-Köszi...-mondta és beállt közék a kínos csend.
-De ugye...izé te szereted Himát és nem csak játszadozol vele?-mondtam kicsit halkan.
-Persze,hogy szeretem...teljesen kitudok nyílni mellette...mindenki azt hiszi,hogy egy "bunkó srác vagyok"...de csak a barátaim mellett vagyok önmagam..-mondta a tarkóját vakarva.
Felálltam és helyet foglaltam mellette.
Elvettem tőle a rajzot.
-Megtarthatom?-kérdeztem.
-Mi?Aha ha szeretnéd csak majd még ki kell festenem-mondta és vissza vette.
-Figyu...ömmm...szereted a palacsintát?-kérdeztem.Furán nézett rám aztán elkezdett nevetni.
-V-Várj mi ilyen vicces?-kérdeztem idegesen.
-Csak,olyan hirtelen mondtad én sem tudom miért röhögök-mondta nevetve.Én is elkezdtem nevetni nem is tudom meddig nevettünk.
-Egyébként szeretem-mondta Jin.
Gyorsan hátra nyúltam a táskámért és ki vettem belőle a palacsintát.
-Tessék- adtam neki egy csokisat.
-Köszi-és evvel elvette,megkóstolta.
-Nem rossz.Te csináltad? -kérdezte Jin.
-Nem apukám-mondtam,megint kínos csend.
-És egyébként miket szeretsz csinálni?-kérdezte zavarban.
-Hát...-és evvel egy hosszadalmas beszélgetésnek vettünk kezdetét.

Lassan kezdett mindenki megérkezni.Így elköszöntem Jintől.Nem is tudtam,hogy ilyen jófej.Teljesen Ino-samára ütött.Bármint anya szokott nekem mesélni Inoról.(sama)Elkértem a messengerét szóval szerintem valamennyire barátok lettünk:)
Becsöngettek Kiba-sensei lépett be a terembe(helyetesítette Shino-senseit)Borutoék még sehol sem voltak így egyedül ültem a padsorban.
8:10 -kor berontottak Himáék.
-Bocsánat a késésért-mondják lihegve.
-Nem igaz,hogy nem bírtok felkellni időben!Nyomás a helyetekre!-mondta Kiba-sensei.
Mindhárman elindultak felém én meg kínosan belebújtam a könyvbe és olvastam.
-Ohayooo-mondja Hima boldogan.
-Reggelt-mondtam neki zavartan.
-Milyen óránk van?-kérdezte Boruto.Miért nem tudja,hogy miylen óránk van?!Istenem
-Matek-mondtam közömbösen.
-Inkább maradtam volna otthon-motyogta.Jobban végignézve jól állt rajta az egyenruha....Na Sarada inkább figyelj sz órára!!!
-Hé Sara van valami kajád?-kérdezte Hima.Miért nem reggelizik otthon ez a lány?
-Igen palacsintám-gyorsan kivettem neki is egyet.Pechemre pont látta Kiba-sensei.
-Lányok,ki engedte meg,hogy egyetek?!Na ebből elég! Hima cserélj Kawakival helyet.-mondta mérgesen Kiba-sensei.
Neee csak ezt nee én nem akarok Kawaki mellett ülni van egy olyan érzésem,hogy nem bír.
Kawaki vánszorogva leült mellém.
-Hima most tedd el azt a palacsintát!-mondta Kiba-sensei.
-Naa várjon már kérem éhes vagyok-mondta hisztizve Hima.Ezen egy kicsit felkunccogtam.
Kiba-sensei értetlenül nézett és inkább hagytan.Gyorsan elővettem a könyvem és olvastam.5 perc sem telt el és Kiba-sensei rám szólt.
-Uchiha kisasszony,megtenné, hogy az órámon figyelne?-mondta gúnyosan Kiba-sensei.
-Hogyne-mondtam kicsit talán túlságosan lenézően.
-Na kisasszony,jöjjön ide!Ma van egy diákunk aki nagyon akar felelni!Ugye?-mondta és rám nézett.
Persze,hogy ilyen is csak velem van.Nem hiszem el!!!Kimentem a táblához és Kiba-sensei felé fordultam.
-Már,elnézést de matekból hogyan akar feleltetni? -mondtam.
-Hagyuk a hülye matekot!Tehát az első kérdésem!Ki az a Senju Tobirama?-mondta.Na de jó..
-Senju Tobirama..Hashimara-sama öccse volt aki az első Hokage volt.Tobirama-sama lett a második Hokage.Köztudott,hogy szigorú volt de annak elenére jól vezette az országot.Nem nagyon rajongott az Uchihákért.Megölte Uchiha Madara kisöccsét.Aki mellesleg a riválisa volt.
Aztán-mondtam volna tovább de félbe szakítottak.
-Rendben ennyi elég volt!Köszönöm,ülj vissza a helyedre-mondta Kiba-sensei.
Vissza ültem a helyemre Kawaki unottan nézett rám.
-Mi bajod?-mondtam neki közömbösen.
-Nem vagy szimpatikus-mondta.
-Oké és akkor mit csináljak?-mondtam jogosan.
-Legyél kedvesebb-mondta szórakozottan.
-Chh..majd ha piros hó esik-mondtam unottan.
Kicsöngettek.Váltottam pár szót Himával meg Jinnel aztán kimentem az osztályból mert kezdtem magam russzul érezni.Felmentem a tetőre.Úgy éreztem nem kapok levegőt elkezdtem köhögni próbáltam levegő venni de nem ment..Szánalmas vagyok iskolában pánikrohamot kapni..Próbáltam lélegezni de nem ment kezdtem teljesen bepánikolni mikor egy erős kéz fogta meg a csuklom.
Valamit mondott de nem halottam elkezdtem remegni.
-Sarada nyugi lélegezz!Nincsen semmi baj itt vagyok!Vegyél mély levegőket-halottam halkan a hangját.Megpróbáltam de nem javult a helyzet.
Ekkor halottam, hogy Boruto ismételgeti azt,hogy "ki,be,ki,be szép lassan"egyre hangosabban halottam.Csak a fiú hangjára figyeltem.Mindent kizártam.Megnyugtatott a jelenléte.Már kaptam levegőt de még mindig remegtem.Boruto ekkor magához huzzot,közben átölelt és belesugott a fülembe.
-Semmi baj.Ügyes vagy...-szavai megnyugtattak és átöleltem.Megcsapott az illata.Elállt a remegésem de nem akartam elengedni.Szorosan öleltem.
Percek teltek el mire rájöttem,hogy mit is csinálok éppen.Ijedten álltam fel és valami bocsánatot motyogtam.Elakartam futni de Boruto megragadta a csuklom.
-Kérlek még ne menj..-mondta zavarban.Fülemben dobogott a vér "kérlek még maradj"ez vízhangzott bennem...A pillangok a hasamba fényre leltek és felébrettek.
-O-Oké-mondtam vörösen.
-Arigato-mondta suttogva.Boruto hirtelen magához húzott és megint megölelt.Semmi baj,hogy kb.3 napja ismerjük egymást...Természetesen visszonoztam az ölelét...Jajj nekem..én aszthiszem beleszerettem Borutoba...
Kb.még tíz percig így álltunk végül Boruto megszólalt.
-Vissza kéne mennünk-mondta halkan.Feleszméltem,hogy mit mondott.
-Ooo bakker elkésünk óráról-mondom ilyedten.
-Már 15 perce megy-mondta nevetve.
-Ez nem vicces gyere-és evvel megfogtam a csukloját és elkezdtünk lefutni a lépcsőn.

Berontottam a terembe Borutoval együtt.
-Nagyon sajnálom,hogy késtünk-mondtam és meghajoltam.
-Én ugyan nem-hallottam Boruto mormolását.Megfogtam a fejét és őt is meghajlásra kényszerítettem.
-Ooo gyerekek semmi baj élvezéttek ki a szerelmeteket míg fiatalok vagytok-mondta a tanár aki igazából Ino-sama volt?!Mit keres itt?és várjunk csak mit mondott?!
-Elnézést de felre ne értse de mi nem vagyunk együtt-mondtam tiltakozva.
-Jól van tagadjátok csak!Na nyomás.a helyetekre.-mondta mentem volna de Ino-sama megállított.
-Várj,csak ezek a szemek hajad?!-mondta meglepődev
-Sarada-chann?? Úristen de nagyot nőttél mikor legutoljára láttalak még kicsi voltál!!Látom örökölted a szépséget anyukádtól!!Awww és milyen aranyos vagy!!Mi a helyzet veled??Hogy vagy?Hogy érzed magad?-sokkolva hallgattam ahogyan Ino-sama bombáz a kérdésekkel.
-Öhmm..köszönöm de szerintem majd óra utan vagy máskor kéne az ilyeneket megbeszélni Ino-sensei!-mondtam zavarban.
-Jajj tényleg nyugottan tegez!Jaj, Sasukéra is hasonlítasz tudod milyen balfék volt apád?Aztmondanám,hogy érzelmileg analfabéta volt!!-mondta Ino-sama.Úristen hogy én hova kerültem?!

Remélem tetszett!Folytassam?💗💚