Tanítvány

Négy

Mo Yuan várt. Shizun visszafordult.

-    Nem emlékszem, hogy választhattál kardot magadnak.

-    Nem kellett felmennem oda.

-    Ritka az ilyen.

-    Igen, shizun.

-    Egyedül voltál?

-    Igen, shizun.

-    Jött valaki segíteni?

-    Nem, shizun.

-    Halálos?

-    Nem, shizun.

A pálya szélén megjelent Yue Qingyuan és Shen Qingqiu. Lassú léptekkel közeledtek.

Mo Yuan meghajolt.

-    Nahát, Liu shidi. Épphogy visszajöttél, máris elverted a tanítványaidat?

-    Ez most nem én voltam.

-    A-Yuan? Te voltál?

-    Igen, klánvezető.

-    Ó. Ilyen erős tanítványt Liu shidi! – Shen shishu lustán legyezte magát.

-    Miért tartod a kardot Liu shidi felé A-Yuan?

-    Shizun meg akarta vizsgálni.

-    Érthető. Hiszen a két kard társak.

Mo Yuan lesütötte szemét, érezte, hogy elpirul. Shen Qingqiu kuncogott.

-    Én ezután minimum első tanítványnak választanám, Liu shidi! – mondta végül.

-    Igaza van Qingqiunak. – tolta tovább a dolgot Yue shixiong is.

-    Legyen hát! – mondta shizun. – De egy botlás és kereshetsz másik shizunt!

-    Emiatt nem aggódnék shidi! A-Yuant mindenhol szívesen látnák, ő mégis itt akar maradni... - csukta össze legyezőjét és csapta fejbe Shen shishu. Mo Yuan tettettett fájdalommal és félmosollyal az arcán nézett vissza rá.

-    Hm. – foglalta össze shizun. Megkapta első feladatát: takarítsa el a vért és ha kész van, hordja át holmiját shizun szállására. A vendégszoba mától az övé, mint első számú tanítvány.

Felásta az edzőpályát, elegyengette, majd egy gereblyével egyenesre húzta. Folyt róla az izzadság, a vér és homok bőrére tapadt.

Végzett. A sáros ágyneműt, amit reggel mosott ki, fáradságos munkával, újra mosta. Pedig megfogadta, hogy annyiban hagyja, de zavarta. Lement a nap, mire végzett, most már tényleg mindennel. Csak saját magával nem. Lépéseket hallott. Elmosolyodott.

-    Szóval, hozzád is eljutott a híre, jiejie....

-    El, te féleszű.

-    Mingyan-jiejie!

-    Szokatlan ez a csend a hegyen...

-    Nekem tetszik.

-    Szóval kettesben vagytok?

-    Lényegében igen. Szedd le az arcodról azt a vigyort, Liu Mingyan!

-    Menj fürdeni! Bűzlesz a vértől... így nem lehet csinálni semmit.

-    Mingyan-jiejie, első számú tanítvány lettem.

-    Gratulálok, bár ezután csodálkoztam volna, ha nem.

-    Meg tudtam volna ölni őket...

-    De nem tetted.

-    Nem.

-    Na menj!

-    Mozgalmas estét jiejie.

-    Neked is, A-Yuan.

Kedvelte Mingyant, és hogy ilyen gyorsan átlátott rajta! Sóhajtott. A melegvízű forrásnál állt. Levetkőzött, kibontotta haját, lerakta egyéb fegyvereit, leszedte Mu shishu kötéseit, megfordult, kitárta karjait és háttal belezuhant a vízbe. Végre lemosta magáról azt a sok mocskot. Vajon mennyire ijesztett rá tanítványtársaira?

Még mindig a víz alatt volt. Hajából dörzsölte ki a mocskot, mikor egy kar nyúlt le érte. Döbbenten látta shizun mérges arcát, ahogy kihúzza a vízből.

-    Csak ma lettél az első számú tanítvány, máris megölnéd magad?!

-    Shizun, ennyitől nem halok meg.

Engedj el, shizun.

-    Reggel még kötés volt a kezeden.

-    Gyorsan gyógyul.

Végül elengedte, Mo Yuan pedig ekkor vette észre, hogy shizun is meztelen. Teste reakcióját későn vette észre. Liu Qingge mellkasát bámulta és keze elindult, hogy megérintse. A rengeteg seb és sérülés, ami ezt a gyönyörű férfit borította. Végül észbe kapott és úgy tett, mint aki leseper valamit a másikról.

-    Ne haragudj shizun. Nem tudtam, hogy itt vagy. Visszajövök később.

-    Baromság. Felesleges elmenned. Hiszen mától a szomszéd szobában alszol. – még mindig túl közel voltak egymáshoz. Mo Yuan alig bírt magával, ebbe fog beleőrülni. A meleg levegő csak felerősítette a másik illatát. Keresett valamit, amivel elterelheti saját gondolatait, mikor végre eszébe jutott, milyen nap is van.

-    Boldog születésnapot shizun!

Arcán annyi érzelem futott át, hogy Mo Yuan majdnem elnevette magát. Végül a gyanakvó mellett döntött. Megint keresztbefonta karjait, meztelen mellkasa előtt és kicsit hátrált. A megnőtt távolság segített a tisztább gondolatok és az erekciómentes beszélgetés elérésében.

-    Honnan tudod, hogy ma van?

-    Jó embertől kérdeztem. – mosolygott, őszintén. Shizunon más érzések jelentek meg, de Mo Yuan nem akarta elbízni magát sem elhinni, amit gondolt, hogy látott.

Shizun végül visszament eredeti helyére és nem szólt hozzá többet. Mo Yuannak pedig sikerült lenyugtatnia magát és shizun sem vette észre reakcióit.

Becsukva szemeit pihent a forrásban. Mo Yuan lecsúszott, így csak az orrától felfelé látszott ki. Lopva bámulta a férfit, aki miatt elviselte a többieket. Volt is mit nézni, izmos test, hegek, és az ágyékánál húzódó víz.

Meghallotta Luo Binghe hangját.

-    Szeretnéd, ha lenne folytatása?

-    A büdös életbe! Rám hoztad a frászt. Elaludtam a vízben? Fasza.

-    Mi történt ma? Shizun azt mondta úszott a vérben az edzőpálya.

-    Mosási baleset.

-    Már megnéztem mi történt tegnap és a mait is.

-    Akkor miért vagy itt?

-    Nem felejtem el.

-    Kösz. Legközelebb viszont csengess vagy valami, hogy tudjam: hozzám jössz.

-    Nem jövök egy darabig.

-    Viszlát Binghe. Jó gyakorlást!

Mo Yuan lassan magához tért. Még mindig a vízben volt, és valami nagyon kellemes tartotta fejét a víz felett. Shizun mellkasának dőlt. Felnézett rá és találkozott tekintetük.

-    Ha végeztél, ideje aludni térned. – nem volt sem mérges, sem aggódó. Röviden és tömören fogalmazott.

-    Igen, shizun.

Remegő kézzel indult meg kifelé. A hűvös levegő lenyugtatta zakatoló szívét. Megfogta koszos ruháit és bement új helyére. Egyetlen szobára shizuntól. Megborzongott a gondolatra.