Tanítvány

Egy

Mo Yuan felkapta fejét, mikor Ming Fan hangját meghallotta.

-    Mo-shidi, megjöttek!

-    Köszönöm. Amint megjön shizun, szólok neki.

-    Rendben.

Mo Yuan visszakísérte Ming Fant. Minden taszította, ami ez a fiú volt, még a kilélegzett levegőjét is utálta. Liu shizun valamiért nem verte még agyon. Ahogy elsétáltak a bambuszlak előtt orrába mennyei illatok szöktek. Tudta, hogy nem szabad, tudta, hogy megzavarhat valamit, de ez az illat. Esélye sem volt ellenállni. Bemászott az ablakon. A konyhába érkezett. A gőzölgő leves hívogatta. Belemerítette a kanalat. Felnyögött, ahogy a leves ízei bejárták száját. Újabb kanállal merített, de ezt már nem nyelte le egyből.

Belépett valaki a konyhába.

-    Nem tudtam, hogy így ízlik, amit főzök neked, shizun.

Mo Yuannak nem volt lehetősége megszólalni. Mire lenyelte és szólt volna Luo Binghe megcsókolta.

Nem volt jó csók. Puha ajkak helyett kemény fogak támadták.

Egyszercsak a másik észrevette: nem shizunját csókolja. Mo Yuan végre levegőt kapott.

-    Ki a....

-    Szörnyű a technikád.

-    Mi van?!

-    De jó a levesed...

-    Ki vagy?

-    Mo Yuan.

-    Mit keresel itt?

-    Téged.

-    Mit akarsz?

-    Kössünk alkut. Te elmondod nekem, hogy nem tudott legyőzni shizun, én meg megtanítalak csókolózni.

-    Nem. – hallották meg Shen Qingqiu hangját.

-    Shen shishu. Isten hozott itthon! – hajolt meg – Liu shizun nemsokára meglátogat.

-    Liu Qingge tanítványa vagy?

-    Igen, shishu.

-    Miért te jöttél?

-    Luo Binghét kerestem. – visszafordult az említetthez. – Ha érdekel az ajánlatom, tudod hol találsz. Shen shishu. – hajolt meg, majd Binghe felé is.

Nem találkozott még Shen Qingqiuval ilyen közelről. Egyszer-kétszer látta a Bai Zhan hegyen, meg a nagy csatában is. Shen Qingqiu és ő mintha ikrek lettek volna. Ugyanaz a szem, hajukat is ugyanúgy hordták, kivéve a hajdíszt. Mo Yuan sóhajtott. Szóval ezért hagyja, shizun szó nélkül eredményeit, ezért kapja mindig az alja feladatokat és ezért van minden. Mert Shen Qingqiu kiköpött mása! Még a tulajdon párja sem ismerte fel!

Mo Yuan száján kiszaladt néhány káromkodás. Végül nem szólt shizunjának. Majd észreveszi. Mérges volt. Felpattant kardjára és azt csinálta, ami a legjobban kikapcsolta: felrepült a lehető legmagasabbra, majd leugrott kardjáról, a zuhanás sikeresen kitisztította fejét.

Vidáman folytatta feladatait, melyek félbemaradtak.

Későn tért nyugovóra. Tudta, hogy ma is a repülésről fog álmodni. Ehelyett azonban egy bambuszlakban találta magát, Binghével és Shen Qingqiuval. Sóhajtott. Elvágódott a földön, kezeit, lábait szétterítette, bámulta a plafont.

-    Miért pont veletek álmodok? Nem lehetne shizunnal álmodni? – méltatlankodott.

-    Áh, szóval nem is akarod legyőzni...

Mo Yuan felkapta fejét, visszaült és próbálta kitalálni mi történik.

-    Shizun, ez nagyon ijesztő! Még a hangotok is hasonlít!

-    Hogy lehet ez? Megtanulhatom?

-    Ez olyan démondolog...

-    Kár... Szóval azért vagyok itt, mert áll az alku?

-    Nagyjából. – felelte Shen Qingqiu. – Lenne néhány kérdésem.

-    Szívesen válaszolok, shishu.

-    Eddig rendben. Miért akarod kihívni Liu Qingget? Csúcsúr akarsz lenni?

-    Nem. Azt akarom, hogy felfigyeljen rám.

-    Miért?

Kaján vigyor terült el arcán, még ő is érezte, hogy kicsit túlzásba esett. A szemben ülő elpirult. Megtámasztotta arcát az asztalon és úgy válaszolt.

-    Páros kultiváció.

-    Hány szörnyet győztél le a nagy csatában?

-    Erre nem válaszolhatok.

-    Ott voltál?

-    Igen.

-    Akkor halljam!

-    Shishu!

-    Azt mondta...

-    Tudom! Egek! – elfordította tekintetét, karjait keresztbe fonta mellkasa előtt – Huszonhárom...

-    Micsoda? Ez túl kevés...

-    ....ezer-négyszáztizenhat.

Csend lett.

-    Miért nem hívtad ki eddig? Ő tudja ezt a számot?

-    Nem, és nem is kívánom az orrára kötni. Nem engedi, legalábbis nekem, hogy kettesben maradjunk.

-    Miért kellek én?

-    Téged nem tudott legyőzni. Tudni akarom: miért nem.

-    Nem hiszem, hogy van valami különleges technikám. Ugyanazt tanultuk. A különbség, hogy én félig démon vagyok.

-    Ennyi?

-    Ennyi.

-    Köszönöm.

-    Hogyan akarod megtanítani a csókolózást?

-    Ó, ne haragudjatok. Elméletben és útmutatással. Mondom is.

Mo Yuan pedig magyarázni kezdett. Igazán büszke volt Binghére, nagyon jó diák volt. Mégis..elmondta, körülírta, a másik értette is, de amikor visszakérdezett csupa homály volt. Taktikát váltott.

-    Csábítsd el, Binghe.

-    Nem értem.

-    Tudnod kell mikor használod a fogaid, de te rendesen meg akarod enni a másikat.

-    Shizun finom.

-    Aham. Binghe, az a cél, hogy többet akarjon, ne haragudj Shen shishu, az kell, hogy akárhányszor az ajkaidra néz csak az járjon a fejében, milyen ízű lehet most a szád. Azt kell elérned, hogy már a csókod belépő legyen...tudod hova.

-    Mo Yuan!

-    Shishu, segíteni szeretnék. Gondolj rám úgy, mintha a tapasztalt jövőbeli éned súgna.

-    Honnan ez a tudás?

Mo Yuan lelkesedése lelohadt. Rekedten szólalt meg újra. – Mondjuk azt: nem kultivátornak szántak.

-    Sajnálom.

-    Hm. Nincs mit. Nos. Nagyjából elmondtam. Ha valami kérdésetek van keressetek itt vagy élőben. És gyakoroljatok. – kacsintott. Binghe kilökte az álomból. A nap felkelőben volt.

-    Akkor kezdjük ezt a napot... - felkelt és kiosont mielőtt a többiek megint segítenek felkelni.