Tanítvány

Nyolc

+18!+18!+18!+18!+18!

Mikor kinyitotta szemét a fogadó plafonja és Shen Qingqiu nézett vissza.

-    Csakhogy felébredtél Liu shidi!

-    Magához tért?

-    Mi folyik itt?

-    Binghe?

-    Nos, Mo Yuan elsajátított egy démoni technikát, melynek köszönhetően felkeresett az Álomvilágban, megadta a pontos helyzeted, majd...

-    Majd?!

-    Majd megkért, hogy tájékoztassalak: hiába keresed, hiába mész utána.

-    Micsoda? – ült fel. Ruhái rajta voltak, vagyis akkor.... mi is történt?

-    Tanítványod makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy kerül téged, Liu shidi.

-    Na még mit nem...

-    Liu shidi, mi a következő lépésed?

-    Folytatom, amit eddig csak...

-    Csak, mi?

-    Csak. Köszönöm, hogy jöttetek.

-    Én mondtam, hogy teljesen feleslegesen futja a köröket A-Yuan....

-    Én ezt nem értem...Még mindig álmodom?

-    Lényegében...

-    Akkor jó. – visszafeküdt aludni.

Most is a fogadó szobájában ébredt, csak meztelenül. Mo Yuan épp bekötötte csizmáját, meghúzta kardot tartó övét és elindult kifelé. Liu Qingge hátulról ölelte meg és tartotta szorosan.

A másik sóhajtott. – Még ennyit sem lehet rájuk bízni.

-    ....

-    Engedj el.

-    Nem.

-    Nem megyek veled sehova.

-    Nem baj.

-    Nem baj?

-    Nem. Akkor én megyek veled.

-    Mi? Nem. – megfordította. Arcán hosszú vágás futott végig, látszott, hogy csak nemrég kerülhetett le róla a kötés. Liu Qingge meglepődött.

-    Ezt miért nem láttam tegnap?

-    Mert nem akartam.

-    Hogy szerezted?

-    Mondjuk úgy, felidegesítettem egy barátot... - Liu Qingge még mindig csak bámulta. Mo Yuan keserűen elmosolyodott. – No lám... így már nem is kell annyira ez a tanítvány, igaz-e?

Valóban, elcsúfította arcát ez a vágás, de a sebzett arcból kibámuló szempár csillogása semmit sem változott. Lassan engedett szorításából, a másik csalódottan bólintott, majd megpróbált távolodni, csakhogy Liu Qinggének teljesen más tervei voltak. Mégis miért izgult fel ettől a sebhelytől? Mi a franc baja van, hogy ettől indult be?

Ezt valószínűleg Mo Yuan sem értette, mert mozdulatlanul állta a rohamot, amit ellene indított. Ruhái gyorsabban kerültek le, mint bármikor. Zavarban volt, nem úgy mint Liu Qingge, aki szintén nem ismert magára, sem erre a mohó, birtoklási vágyra, ami eluralkodott rajta.

-Shiizun...- nyögte Mo Yuan. – Mi ütött be...

Csókolta és simogatta, ahol érte, magára húzta és testét harapta, mellbimbóját szopogatta. Mo Yuan reakciói pedig azt mutatták neki sincs ellenére, ami történik.