Tanítvány

Extra

+18!+18!+18!+18!+18!

A Bai Zhan hegy ura visszatért, oldalán első számú tanítványával. Egy percig sem tagadott semmit, de nem is híresztelt semmit. Azonban innentől megtiltotta, hogy tanítványai meglátogassák a Qing Jing hegyet, sőt, Luo Binghe is tiltólistára került. Mo Yuant három teljes napig csak este és reggel látta. Nem zavarja.. Győzködte magát.

A harmadik nap hatalmas sóhajjal lépett be közös szobájukba. Teát töltött és szó nélkül megitta. Liu Qingge eddig nem kérdezett, nem szólt, most viszont érezte: robbanni fog. Ám a másik előtte szólalt meg.

-    Mu shishu fáradhatatlan.

-    Fáradhatatlan?

-    Nem tudom hány kört nyomtunk le, mire elengedett... - körzött vállával és masszírozta meg tenyerét.

MI AZ, HOGY HÁNY KÖRT?!?! Liu Qingge gyomrába maró féltékenységének első áldozata Mo Yuan lesz. Leteperte, csuklóit tartotta. Széthúzta ruháit, harapta, ahol érte.

-    Shizzun!

-    Úgy tűnik elfelejtettél engem ebben a nagy nyomulásban... - csókolta volna meg, de a másik olyan szélesen vigyorgott, hogy abbahagyta az ostromot.

-    Te...te féltékeny vagy?

-    Mhm.

-    Azt hiszem négy volt, de lehet, hogy hat... Mu shishu technikája nagyon sokat fejlődött. Ahhh!

Szabadította ki beszéd közben alsó felüket és kezdte előkészíteni bosszúját.

-    Nagyon ügyesen használta ujjait, ühm! – hatolt be és kezdett előretörni. Mérges és iszonyatosan féltékeny volt. Ezután a legkevesebb, hogy megöli Mu Qingfangot! Vadul tette magáévá, míg élvezettől nem nyögött, de ő még nem végzett és folytatta, folytatta, folytatta. Mo Yuan lehúzta magához, csókolta, helyet cseréltek. Eltűrte egyre hosszabb haját és vidáman nézett rá.

-    Shizun, máskor is át fogok menni Mu shishuhoz.

-    Nem fogsz! – markolta meg csípőjét.

-    Shizun, Mu shishu mahjongozni vár.

-    Tessék?! – Mo Yuan azonban nem válaszolt, helyette mozogni kezdett. Most már Liu Qingge is elengedte magát és elélvezett. Kielégülve is égett az arca a félreértéstől. Mo Yuan vigyorgott.

-    Szeretem, mikor shizun féltékeny.

-    ...

-    Shizun!

-    Lehet kicsit túlzásba estem.

-    Bármikor mesélhetek olyat, ha shizun, így szeretné, nos megbosszulni.

-    Annyi mesélnivalód van?!

-    Amennyit akarsz! – nevetett, leheveredett mellé.

Liu Qingge pedig megvilágosodott: ezt a nevetést akarja hallani élete végéig, ezt az ugratást, ezeket az együttléteket. Mo Yuant. Megcsókolta, hosszan, finoman kényeztetve. Tenyerébe belefért arca, hüvelykujjával a sebet simogatta, melyen látszott milyen mély lehetett. Belenézett zöld szemeibe.

-    Shizun. Mi baj?

-    Hm?

-    Megijesztesz shizun.

-    Két dolgot akarok kérdezni. – mikor nem kapott rá feleletet folytatta. – Tényleg voltál mással?

-    Miért fontos ez, ennyire?

-    Hogy feltehessem a következőt.

-    Rendben. – helyezkedett egy lélegzetvételnyivel messzebb. – Nem voltam.

-    Mo Yuan. Én nem akarom, hogy többé elmenj, hogy más hozzád érjen. Azt akarom, hogy mindig itt legyél, velem. – komolyan nézett a másik szemébe, aki egy pillanatig döbbenten bámult vissza rá, majd felnevetett. Belecsókolt tenyerébe.

-    Ez a legbénább eljegyzési szöveg, amit valaha hallottam. De tetszik! – csókolta meg. Mégis kibontakozott a folytatásból.

-    Ennyi? Ennyi a válaszod?

-    Valójában csak megjegyeztem, nem tettél fel kérdést.

-    Nem tudom mit kellene mondani...

Mo Yuan feltérdelt az ágyon, magával húzva őt is, két térdén támaszkodott. Megfogta egyik kezét, szemébe nézett.

-    Liu Qingge, te vagy az az ember, aki teljessé teszi az életem. Te vagy, akivel megosztom az ágyamat, és te vagy az akivel együtt akarok megöregedni. Soha, senki nem léphet a helyedbe. Minden gondolatom és örömöm te vagy. Liu Qingge, leszel a férjem?

A beálló csendben jött rá, hogy valóban választ vár tőle a másik. Érezte, ahogy elpirul. Ez ugyanaz volt, amit ő mondott mégis...

-    Igen. – Mo Yuan megölelte és megcsókolta és most nem szakította félbe, hogy kérdezősködjön.