Tanítvány

Öt

+18! +18! +18! +18! +18!

-    Csipkedd magad, Yuan!

-    Igenis, shizun!

-    Fu Yi! A lovakat!

-    Igenis!

Nagy sokára elindultak. Shizun azóta nem hagyta el a hegyet, mióta Mo Yuanból első számú tanítvány lett, és ez már a sokadik küldetésük volt, ketten. Mert shizun egyedül akart menni, de ha van kiemelt diákja, akkor őt vinnie kell. És vitte is. Zokszó nélkül, most már.

Ez alkalommal egy óriáspók fészket kellett kipucolniuk, félnapnyi lovaglásra.

Kardon állva vizsgálták a helyzetet.

-    Legalább nyolcvan felnőtt és mégegyszer annyi ivadék.

-    Hm.

Liu Qingge ennyit fűzött hozzá, majd ereszkedni kezdett. Mo Yuan már megszokta ezeket a tartalmas párbeszédeket. Nekiláttak hát a takarításnak. Mo Yuan persze ebből is versenyt csinált és számolta a leölt lényeket.

-    Kilencven, kilencvenegy, kilencvenkettő...őő és fél. Kilencvenhárom...shizun? - védett ki egy csapást Liu Qinggetől.

-    Elégszer láttalak, ideje egymással is megküzdeni.

-    Én nem .... – újabb támadás shizuntól, pókok balról. Gyors egymás utánban csattantak a kardok, süvítettek az energialökések. Mo Yuan végre nem unatkozott. Annyira. Mert shizun megfelelő ellenfél volt.

-    Mit akarsz?!

-    Shizun! – Liu Qingge megsorozta.

-    VÁLASZOLJ!

-    Nem kell a hegyed! – védte ki, vágott vissza. Blokkolta shizun csapásait, ezzel viszont Liu Qingge nyaka elé került a penge.

-    Akkor miért vagy velem, ha nem a gyengepontomat akarod megtudni?

-    MIATTAD VAGYOK VELED!

Liu Qingge szemei duplájára nőttek, arca megnyúlt. Nem jutott szóhoz. Mo Yuan ezt kihasználva, visszahívta kardját és folytatta, amiért idejöttek. Csak most már mérgesen.

Mégis kinek hiszi őt mindenki, hogy árulástól tartanak?! Még shizun is! Káromkodott és pókokat gyilkolt. Kardján állva vizsgálta meg: van-e mozgás még odalenn. A fészek elpusztult. Leereszkedett shizunja mellé. Még mindig mérges volt rá.

-    Miért? – kérdezte meg Liu Qingge.

-    Mert. – mérgelődött. – Indulhatunk?

-    Menjünk.

Jelentés az esetről. Vállveregetés. Vissza a kisházba. Mo Yuan hitetlenkedve vette szemügyre a padlót. Tekercsek szétszórva, papírok, ecsetek a földön.

-    Foglalj helyet shizun. Mindjárt hozok teát, csak előtte összeszedem, ezeket.

Mo Yuant kizökkentette a földön térdelve papírszedés. Shizun szólt hozzá, felnézett és pont shizun lábai között volt feje. Liu Qingge elpirult, Mo Yuan nyugalmat erőltetett magára, de az ő arcán is megjelent a pír. Kopogás ugrasztotta szét őket.

-    Liu shishu! Megjöttek!

-    Tűnés!

-    Shishu?

-    Tű-nés!

-    Shizun? – Liu Qingge megemelte állát és közelebb hajolt, de mire befejezhette volna a mozdulatot, megint kopogtak.

-    Elindultunk Shizun a Qing Jingre.

-    Mentek a rosebbet! – azzal shizun felállt és kiment a többi tanítványhoz. Mo Yuan teljesen elpirult. Pedig már majdnem!

Még bámulta, pár lélegzetvételig a másik helyét, majd összeszedte az iratokat. Visszarendezte, ahogy kell és megmosakodott. Hideg vízzel, hogy kicsit sem csillapodó gondolatait helyükre rázza. Épp visszakötötte haját, mikor shizun megjött, dobozzal a kezében.

-    Shen Qingqiu neked küldi, a neki tett szívességért.

-    Ó. Nem kellett volna.. – Mo Yuan azonnal felismerte a címert, és elmosolyodott.

-    Mégis miféle szívességről van szó?

-    Hibás volt az egyik kultivációs technika, ezt magyaráztam el.

-    Shen Qingqiunak.

-    Igen, shizun.

-    Mi ez?

Mo Yuan döntött, lesz, ami lesz. Ideje, hogy felgyorsítsa az eseményeket.

-    Édesség. Eszel velem, shizun?

-    Nem szeretem az édeset. Vidd ki nekik. – intett hátra. Mo Yuan megmakacsolta magát.

-    Nem. Csak veled osztom meg. Ha neked nem kell, visszaviszem.

-    Ekkora sértést!

-    Akkor eszel velem?

-    Eszek.

Mo Yuannak csak egy füstölönyi ideig volt bűntudata. Aztán Liu Qingqiunál hatni kezdett az "édesség" és megcsókolta.

A szer hatása nagyjából eddig tartott, csakhogy a csóktól a másik megvadult.

Keze megállíthatatlanul masszírozta shizunja férfiasságát, aki emiatt megszakította csókjukat.

Shizun szemei még mindig ködösek voltak. Vagyis...akkor még a hatása alatt van?!

Mo Yuan lassan kioldotta a szalagot a másik hajából, sajátja időközben magától hullt a földre.

Hirtelen shizun megfogta csuklóját, amivel odalent dolgozott, és letépte ruháit. A szakadó anyag elködösítette agyát. Mindent, amit eddig tanult. Mit hogyan kellene, eltűnt gondolataiból és csak Liu Qingge gyönyörű testét látta, fekete hajával keretezve. A kemény padlón csattant a háta, de nem volt ideje ezen gondolkodni. Shizun durván, szárazon, előkészület nélkül behatolt.

Mo Yuan kiáltását csókjával némította el, és haladt előre, ahogy csak tudott.

Testébe jutott egy kevés szer, shizun csókjának hála, ami most kezdett el dolgozni benne és hozta meg a várt hatást. Shizun gyorsított, ezek szerint...nem jutott a gondolat végére, az orgazmus végigszáguldott testén. Felnyögött, shizun is elélvezett. Homlokát homlokának támasztotta. Mo Yuan két levegő vételig nagyon boldog volt. Aztán shizun ráborult.

-    Qingqiu...

Mo Yuan lefagyott. Gyomrában keserű anyag gyűlt, de mást mondott és tett, mint szeretett volna.

-    Igen?

-    Qingqiu... - ölelte még szorosabban, mint előtte, majd elaludt.

Mo Yuan nem tudta, mikor kezdett el sírni.