Tanítvány

Kettő

A pottyantós takarítása. Miért rá maradnak ezek a feladatok? Tudta jól a választ. Most már. Eddig bosszankodott rajta, most csak vicces volt ahogy belegondolt: kívülről Shen Qingqiu takarítja mások piszkát. Néhány tanítványtársa hangosan beszélt, meg akarják támadni Luo Binghét és szétverni a Qing Jing hegy kapuját. Shizun nincs itt, de úgysem állítaná meg őket. Mo Yuan azonban méregbe gurult. Az ő kis diákjait aztán nem zavarhatja meg senki, gyakorlás közben.

Megállt a szivárványhíd előtt, nyolcan álltak vele szemben.

-    Mit állsz itt, szarkeverő?

-    Hova mentek?

-    Megmutatjuk annak a démonfattyúnak honnan fúj a szél!

-    Nem. – botjával húzott egy hosszú vonalat maga előtt, - Ezt a vonalat még az ujjatokkal sem fogjátok érinteni.

-    Mit véded ezeket?!

-    Titeket védelek meg a szégyentől.

-    Te kis...

A Bai Zhan hegy tanítványai jobban szerették az előbb üss, aztán vágj, utána kérdezz, ha még van kit módszert.. Mo Yuan lustán védte ki az első ütést, a következőnél eszébe jutott, hogy meg kell látogatnia Mu shishut, a harmadiknál már a vacsorát tervezte. Egyszóval, tanítványtársai nem voltak ellenfelek és ő unatkozott. Pedig kardját szándékosan nem hívta, mivel mindenki abban a hitben élt ezen a hegyen – legalábbis szerinte – hogy úgy tudják nincs aranymagja.

Leltárt tartott: két kéztörés, egy boka és két láb, legalább kettőnek a bordája, a maradék pedig feküdt és káromkodott. Mo Yuan bólintott. Ezek nem mennek már sehova. Felnézett az égre. Rengeteg idő elment! Nem is vágott még fát!

Odahagyta szánalmas társait és folytatta a munkát.

Rendkívül elégedett volt magával. Ahogy tervezte, tea idő előtt Mu shishu előtt állt, megfürödve.

-    A-Yuan. Elfogyott a teád?

-    Igen, Mu shishu.

-    Két hete adtam az utolsó adagot.

-    Tudom és sajnálom shishu.

-    Mi történt?

-    A többiek hashajtót tettek az ételembe.

-    Ó. Miért nem szólsz a shizunodnak?

-    Elintéztem magam. Nálunk...

-    Így szokás, tudom. Rendben. Tessék. Itt van.

-    Köszönöm shishu. – mielőtt elvehette volna Mu shishu visszarántotta. Megjelent arcán az a mohó kifejezés. Mo Yuan tudta mi lesz és fel is készült.

-    Csak egy menet.

-    A múltkor is ezt mondtad shishu. – sóhajtott – Rendben.

Mu shishu összedörzsölte tenyerét. Leült és hívta őt is.

Mu shishu megsemmisülten nyújtotta át a teafüveket.

-    Legközelebb shishu.

-    Pedig most könyvet is vettem...

-    Lehet ez volt a baj.

-    Lehet.

Innen Mingyanhoz vezetett útja. Igyekezett gyors lenni, ahogy a másik is, mivel ... mivel Hualinggel volt találkozója.

-    Mingyan.

-    Tessék?

-    Szerinted is hasonlítok Shen shishura?

-    Rendkívül, igen, de közben mégsem.

-    Hogy érted?

-    Külsőre kiköpött mása vagy, de benned van még valami... nem tudom megmondani.

-    Én nem vagyok halhatatlan nagymester, Mingyan. Lehet ezt hiányolod.

-    Nem hiszem, A-Yuan. Te mindenhol ott vagy, nincs hegy, ahol ne tudnánk ki vagy, mégsem ismer igazán senki.

-    Köszi, hogy próbálsz felvidítani...

-    Egy dolog van, amit csak én tudok.

-    Mert jó a szemed.

-    Az biztos. Jó éjt, A-Yuan.

-    Mozgalmas estét A-Yan.