Gondolatok az írásról (és kapcsolódó témákról)

NaNoWriMo 2021. - "ezerpárszáz szó híján majdnem meglett a fele!" :D

Ha bárki a NaNo felől érdeklődik (de van, aki kérdés nélkül is megkapja :D), örömmel újságolom: Ezerpárszáz szó híján majdnem meglett a fele! :D

Már bő egy hete véget ért a november, és így a NaNoWrimo kihívás is - egy hónap alatt írni 50 000 szót, ami közel egy regény mennyisége -, én meg végre eljutottam a posztolásig.

Az első "igazi" nanóm volt, mert bár indítottam már projekteket, meg volt, hogy megpróbáltam "csak úgy írni" is nanó alatt, az még az elején volt, amikor újra elkezdtem írni hosszú kihagyás után. Akkor nem is regénnyel próbálkoztam, csak úgy bármivel, mert azt gondoltam, hátha működik, hogy majd a papíron minden kialalkul, de nem lett belőle semmi. Nem állt rá az agyam arra, hogy folyamatában találjak ki mindent, meg akkoriban még a hosszabb írásokra se.

Mostanra viszont már volt egy regényterv a fejemben, ezt bontogattam tavasszal misztikus-romantika kurzuson, meg később kis dramaturgián, és gondoltam, megpróbálom. Abban az elmúlt 3-4 évben, mióta újra írok, volt már több regénytervem, amit letettem még a tervezési fázisban. Nem állt össze, nem tetszett, volt, amelyikhez még tényleg kicsi vagyok, meg volt, amitől egyszerűen elment a kedvem. De ca. fél fejezetnél eggyel se jutottam tovább.

 Így a mostani ötlettel "kétszintű" célom volt:

--> Egyrészt még valamikor a nyáron barátokkal kitaláltuk magunknak motivációként, hogy az a cél, hogy idén év végéig megírjunk egy first draftot. Mindegy, mennyire borzalmas, a lényeg, hogy meglegyen, mert ezt a mérföldkövet még nem léptük át, nincs befejezett kéziratunk.

--> Másrészt úgy voltam vele, hogy oké, ez a cél, és tényleg komolyan rá fogok feküdni, hogy sikerüljön, de igazából ha a "saját mérföldkövetemet" sikerül átlépnem, vagyis túl tudok lendülni azon, hogy nem bírom elkezdeni a sztorit, nem tudok fejezetekben gondolkodni, akkor már az is egy szép lépés lesz a korábbiakhoz képest.

És gondoltam, ezekhez nagyon jó motiváció lesz a nanó, mert ott sem az a cél, hogy mennyire szuper legyen, amit írunk, hanem maga az, hogy haladjunk. Azt ugyanis már láttam a korábbi próbálkozások alatt, hogy a túl precíz előre tervezés, és így az, hogy tényleg kapásból jó is legyen, amit leírok (van ilyen amúgy egyáltalán? :D ), nekem nem fog menni. De azért csak úgy magamtól nem tudtam elengedni a folytonos agyalást, hogy minden egyes kis ötletnél ne motoszkáljon a fejemben, hogy "de nem lesz jó". Ez ellen meg jól jött, hogy megváltoztattam a célt: nem a jóság volt a cél, hanem a szószám.

Nem volt még tapasztalatom, nem hogy nanóról, de még regényírásról se (mármint így felnőtt fejjel, amikor már ott dörömböl a gondolgaimban egy halom írástechnika), meg amúgy is elkeztem már az első fejezetekkel próbálkozást valamivel korábban, ami jól is jött november elejére. Addigra már volt némi anyagom, amit az első napokban összeollózhattam. Nanó szempontjából ez azt hiszem, amúgy csalásnak számítana, de ezzel is bőven volt munka, meg nem is tagadom le sehol, hogy korábbi részek beollózása és átírása is történt az elején, szóval engem nem zavar. Tudom, hogy az nem "tisztán novemberben megírt szószám", nem is állítom sehol, innentől nincs vele gond. :D Ráadásul jól jött, hogy felvegyem a fonalat, és lassan, ahogy egyre csökkent az összeollózható, összeköthető szöveg mennyisége, egyre több részt kellett frissen megírnom, és egyre nagyobb lett a lemaradásom a grafikon szerint, átálljon az agyam a "szótermelésre".

Persze, azért nem ment se túl gyorsan, se túl jól, főleg, mert nem volt nagyon részletes vázlatom előre, inkább csak a fő ív, egy kb. elképzelés, hogy mit szeretnék kihozni a sztoriból, és a főbb plotpontok, amikben nem is vagyok biztos, hogy jók így. Minduntalan leálltam gondolkodni, hogy mi legyen, hogy legyen, hogy lenne a legjobb, mert egyszerűen nem tudok mindent megtervezni előre.