Medicopter 117 fanficiton

Karácsony kicsit másképp

Enrico

Lehunytam a szemem hogy végre nyugovóra térjek, nemrég értünk haza egy hosszú és kimerítő műszakból, örültem hogy holnapig nem kell bemenni, húzós volt ez a karácsonyi hajtás. Peter eltörte a lábát, amikor egy mentés alkalmával megcsúszott a jegen, Carina, Karin és Thomas lebetegedtek, így kénytelenek voltak beugrósokkal végeztetni a munkát, mert nem zárhattunk be. Ezzel csak annyi volt a baj, hogy a helyettes szanitéc zöldfülű volt, emiatt egész héten mellette kellett lennem, lesnem kellett minden mozdulatát, nehogy elcsesszen valamit. Így szinte itthon sem voltam az elmúlt napokban, örültem hogy szenteste nem kell dolgoznom, amíg meg nem csörrent a telefonom. Annyira fáradtnak éreztem magam, hogy meg sem néztem ki keresett úgy vettem fel a kagylót.

- Haló - ásítottam nagyot.

- Enrico óriási nagy baj van. Sajnálom, tudom hogy pihenő napod lett volna, de a zöldfülű elesett és agyrázkódása van, más pedig nem tud bemenni helyette, csak te. A főnökség nem zárja be a bázist, így azonnal bekéne menned - mondta Karin köhögve.

- Maledetti, sarebbe stato il mio unico giorno libero. Dirò ai capi di andare a farsi fottere e mi rifiuto di lavorare tra le due feste - mondtam, ha nagyon fáradt vagyok, akkor olaszul szoktam beszélni.

- Mi? - kérdezte Karin.

- Öltözök, de ezért minimum tíz szívességgel tartoznak és két ünnep között szabadságon vagyok. Nekem is van családom, a fiam első karácsonya lett volna - válaszoltam, miközben felültem az ágyba.

- Tudom és hálás vagyok. Sok sikert a mai naphoz, kelleni fog, beugrósok vannak - válaszolt Karin.

Kinyomtam a telefont és sóhajtottam. Legszívesebben vissza bújtam volna a takaró alá, de nem tehettem ezt meg, így lassan felálltam és a szekrényhez léptem. Az egyik polcról levettem egy fehér pólót, a másikról pedig egy kényelmes nadrágot, majd átöltöztem. Miután sikerült rendbe rakni magam elhagytam a szobát. Első utam a gyerekszobába vezetett, David a kiságyában feküdt és a lelógó játék helikoptereket figyelte, amik körbe-körbe forogtak.

- Hé kispajtás, sajnálom amiért az első karácsonyunk így alakult, anya majd veled lesz és később majd bepótoljuk az elhalasztott időt. Elviszlek a kedvenc helyemre, amint szabadságra megyek. Szeretlek - pusziltam meg a fiam fejét, majd felegyenesedve lementem a földszintre.

Biggit a konyhában találtam meg, reggelit készített amikor beléptem a helyiségbe. Hozzá léptem és megszorítottam a vállait jelezve, hogy én is itt vagyok. Nyomtam egy puszit a hajába majd a kávéfőzőhöz léptem és a legerősebb olasz kávét raktam a gépbe. Megnyomtam a gombot, így a szerkezet zümmögni kezdett és elkezdte lefőzni a kávét.

- Minden rendben? - törte meg a csendet.

- Semmi sincs rendben, egyszer a jólelkűségem fog a sírba vinni. Sajnálom, de be kell mennem dolgozni, a zöldfülű agyrázkódást szenvedett és én vagyok az egyetlen berángatható ember. Az ünnepek miatt nem hajlandó a főnökség bezárni a bazárt. Nem tudok itthon lenni karácsonykor és ez annyira szomorúvá tesz. David első karácsonya lett volna - mondtam neki.

- Jaj édesem nincs semmi baj, a lényeg hogy épségben gyere hozzánk haza. Nem számít hogy hol vagy és mit csinálsz, csak az hogy a nap végén itthon vagy és nem történik semmi sem munka közben. Nem tehetsz róla, amiért ekkora hiány van a szakmádban és emiatt rengeteget kell dolgoznod, nézz rám és ígérd meg, hogy nem kerülsz bajba - lépett elém és az állam alá nyúlt, hogy a szemeibe tudjak nézni.

- Ezt megígérem, mindig tudod hogy mit mondj, szeretlek - hajoltam felé és a homlokomat az övéhez támasztottam.

Pár percig így álltunk, de emlékeztettem kellett magam hogy elinduljak. Adtam egy csókot a szájára, majd kiöntöttem a kávét egy termoszba. Néhány pillanatig még a feleségemet figyeltem, majd elköszönve tőle elindultam az autóhoz. A kávét kortyolgatva érkeztem a bázisra, már el is felejtettem, hogy két ismeretlen arccal kell ma együtt dolgoznom aminek nem igazán örültem. A kulcsot kihúztam a gyújtásból, majd az ismert ajtóhoz léptem és egyenesen az öltözőbe mentem. A szekrényemhez lépve kinyitottam azt, majd előhúztam a frissen mosott piros egyenruhát. Sietve magamra kaptam a kezeslábast, majd a bélelt kabátot kézbe véve a társalgóba mentem. A pilóta és az orvos az asztalnál ültek és látszólag nem törődtek velem.