Medicopter 117 fanficiton

Szuper Vihar

Karin

A hangár előtt álltunk és a távolba néztünk. Az idő eléggé borongós volt, úgy tűnt ma egész nap esni fog. A szél is felerősödött, emiatt megborzongtam és vissza tértem a meleget adó épületbe vagyis, ha menne a fűtés jó idő lenne, de elromlott a kazán emiatt jég hideg volt mindenhol.

- Max mikor lesz kész a fűtés? - kérdeztem és közben felvettem a bélelt dzsekimet.

- Minden tőlem telhetőt megteszek és ehhez idő kell - válaszolt és közben a kezébe vette a csavarhúzót.

- Kösz a kielégítő választ - hagytam ott és inkább csatlakoztam a többiekhez.

A kis konyhába léptem és frissen lefőtt kávét öntöttem a bögrémbe. Tettem bele tejet és cukort, majd megkeverve bele ittam, de ekkor megszólalt a sziréna.

Központ a Medicopter 117-nek. Traunstein belvárosában a Bahnweg utca 18-as szám alatt lévő ingatlanba megrázott valakit az áram. Kérem repüljenek a helyszínre és lássák el a beteget.

Itt a Medicopter 117 bázisa, értettük és indulunk - válaszoltam vissza.

A fal mellől felvettem a táskát és a többiek után siettem. A helikopterbe is eléggé hideg idő volt, de szerencsére amint a levegőbe voltunk Biggi felkapcsolta a fűtést, így mire a helyszínre értünk már egyikünk se fázott. Landolás után a 18-as házhoz siettünk és egy férfi bevezetett minket a fürdőbe.

- Dr. Thaler vagyok, mi történt? - kérdeztem a férfit és közben elővettem a sztetoszkópot.

- Alex-et megrázta az áram. Kiment a biztosíték és ő meg akarta szerelni, de megcsapta őt a 220 - mondta kétségbe esetten a férfi.

- Enrico, tedd monitorra azonnal, tudnom kell hogy hogyan néz ki az EKG-ja. Kell egy kanül és egy liter infúzió. Én megnézem a vitális paramétereit - mondtam.

Megvizsgáltam a pulzust és a légzést, eléggé gyenge volt, ránéztem a monitorra ahonnan leolvastam a vérnyomás értéket és az EKG-t. A tökéletes jelből egy szempillantás alatt hullámos vonalak lettek.

- Fibrillál, gyorsan kezd el a mellkaskompressziót, én pedig intubálom. Szólj Biggi-nek kell a defibrillátor - mondtam és a táskáért nyúltam.

Miután biztosítottam a légutat, bekapcsoltam a defit és beállítottam 200 Joule-ra, majd hangosan kiabáltam hogy "HÁTRA" és sokkoltam a beteget. Egy pillanatra a monitorra pillantottam, de nem volt változás, így Enrico folytatta a masszázst, míg én 360-ra állítottam a készüléket és újból sokkoltam. Mivel ez is eredménytelennek bizonyult felszívtam 1mg Adrenalin-t és 300mg Amiodarone-t, majd újból sokk következett. A monitorra pillantottunk, az EKG jel ismételten normális volt.

- Stabil az állapota, azonnal vigyük a legközelebbi kórházba - mondtam és segítettem a többieknek átrakni a hordágyra a férfit...

Carina

Egyre rosszabbra fordult az időjárás, a széllökések már annyira nagyok voltak, hogy kénytelenek voltunk lefújni a légi mentést. Ekkora szélben lehetetlen volt tartani a gépet és nem hiányzott az, hogy oda vesszünk egy bevetés során. A helikoptert betoltunk a hangárba és bementünk a társalgóba, ahova kettő hősugárzót szereztünk, hogy ne fagyjunk meg az éjszaka. Karin úgy döntött hogy marad, mivel volt pár jelentés és papír, amit meg kellett csinálnia. Mi a fiúkkal társasoztunk egy ideig, de amikor éjszakára fordult az idő letelepedtünk. Én Peter mellett foglaltam helyet a kanapén és egyre laposabbakat pislogtam, majd becsuktam a szemem...

Központ a Medicopter 117-nek. Egy férfit villámcsapás ért a Chiemse tó közepén egy hajón. GPS koordináták 47,82528 Észak és 12,44492 Nyugat.

Itt a Medicopter bázisa, értettük és indulunk - válaszolt Thomas.

- Gerle pár bevetés - kiáltotta a férfi amitől kinyitottam a szemem.

Azt hittem csak álmodom a diszpécser jelzését, de tényleg mennünk kellett. Csak most vettem észre, hogy összebújva ültünk a kanapén mintha így aludtunk volna el, pedig tisztán emlékszem hogy tartottuk a tisztes távolságot, hisz a többiek nem tudnak a kapcsolatunkról. Thomas hangjára úgy rebbentünk szét, mint két tinédzser akiket rajta kaptak valamin. Mindketten felpattantunk a kényelmes ülőhelyről és a hangárba siettünk. Thomas felnyitotta a kaput és kitoltuk a helikoptert. A vihar mostanra elcsendesedett csak az eső zuhogott. Villám gyorsan elfoglaltunk a helyünket és elindultunk  a bevetés helyszínére. Mivel a hajó nem kötött ki mindkettőnknek muszáj volt lemennie a pácienshez. A barátja mutatta az utat és az eszméletlen férfihoz vezetett.

- Peter egy kanült és egy infúziót. Nincs keringése elkezdtem a reanimációt - mondtam.

- Defibrillátort? - nézett rám.

- Vizes közegben semmiképp, kénytelenek vagyunk anélkül ellátni a beteget. - A víz vezeti az áramot, nem akarok áramot a testembe - magyaráztam.

Sajnos sok helyen rosszul közvetítik az információkat. Vizes közegben vagy ha a beteg vizes, nem lehetett elektromos eszközt használni, mert a víz vezeti az áramot és az ellátó személyzet is veszélybe kerül.

- Peter adj be 1mg Adrenalint, nem tudni hogy milyen ritmusban van. Intubálom, majd felvisszük a gépbe. Megfelelő eszközök nélkül meghal és kihűl. Önt nem tudjuk felvinni a gépbe, de értesítjük a vízi rendőrséget, akik kiviszik innen - fordultam a férfi felé.

- Rendben, csak Hans élje túl - nézett a férfira.

Miután sikerült a légutat biztosítani villámgyorsan felvittük őt a helikopterbe és folytattuk az ellátást. Peter monitorra kötötte a beteget, nem tetszett az EKG-ja, így ellenőriztem a pulzust.

- Ez PEA Peter, folytasd a kompressziót, én adok neki még egy kör Tonogént, illetve Amiodarone-t. 10 esetből maximum 1-szer találkozunk ezzel az állapottal, így eléggé nehéz kiszúrni - magyaráztam.

- Tudom, de még soha nem láttam - válaszolt.

- Medicopter 117 itt a Központ. A vihar újból lecsapott előttük, kitudják kerülni? - kérdezte a diszpécser.

- Mennyit veszítünk Thomas? - kérdeztem.

- Legalább 20 percet - válaszolt.

- Az túl sok idő, kockáztassunk, repüljünk át a viharon - mondtam és közben átvettem az újraélesztést.

- Rendben, Medicopter 117 a Központnak, kockáztatunk és átrepülünk a viharon - mondta Thomas.

- Értettem Medicopter 117. Sok Szerencsét. Vétel, vége - szakították meg a hívást.

- Készüljetek fel egy kis légi rodeóra - tette hozzá a pilóta.

Azt gondoltam, hogy Thomas kissé eltúlozta az előbbi mondatát de nem, pár perccel később annyira rázkódni kezdett a gép hogy alig bírtam leolvasni a számokat a monitorról.

- Nem lehetne kicsit lágyabban repülni? - kiáltotta Peter.

- Azt nevezik zuhanásnak, kipróbálhatom de jól kilapulunk - válaszolt a pilóta.

- Jó lesz ez, csak jussunk túl rajta - mondtam és a betegre koncentráltam.

Pár perccel később sikerült kikeveredni ebből a légi rodeóból és sikeresen landoltunk a kórház leszálló pályáján. Úgy éreztem magam, mintha egy szuper viharon repültünk volna keresztül, még jó hogy nem történt nagyobb baj. Átadtuk a stabil pácienst és vissza tértünk a bázisra. A szél miatt törölték a műszakot, így haza mehettünk....