Medicopter 117 fanficiton

Barát a bajban

Gina

Amióta elhagytam a Medicoptert rengeteg szabad időm maradt, pedig mindennap bejárok a pilóta képzőbe és tanítom az ifjúkat, de mostanában az se ment olyan könnyen. Volt egy diákom aki igazán megnehezítette a többiek és az én munkám. Magasan hordta az orrát, azt hitte mindent tud és neki már nincsen olyan dolog, amit meglehetne tanítani. Ez az egész elöző héten tetőzött, amikor rárontott a csapattársára, aki vissza szólt neki valami miatt. Annyira megverte a fiút, hogy kórházba kötött ki és szó szerint hetekig nem tud enni szilárd ételt, mivel eltörte az állkapcsát. Az igazgató azonnal összehívott egy ülést és még aznap elbocsátották őt. Majdnem nekem rontott, amikor a biztonsági őrök kivezették az épületből. Azóta pedig folyamatosan ismeretlen szám hív, hiába tiltottam le, máshonnan csörgettek és reggelre egy fenyegető levelet kaptam. Mivel nem akartam nagyobb bajba kerülni felhívtam egy régi rendőr ismerősömet és szóltam neki a elmúlt napok eseményeiről. Miután mindent átbeszéltünk felöltöztem mivel hamarosan megérkezik és benyomtam a kávéfőzőt, amikor csengettek. Felvettem egy pulcsit majd az ajtóhoz léptem és kinyitottam, azt hittem a régi jó barátom volt az aki megjelent, de nem. A diákom állt az ajtóban, akit pár napja tanácsoltak el.

- Mit akarsz Jonas? - kérdeztem a fiút.

- Maga miatt kirúgtak és a szüleim kitagadtak az örökségből, mintha nem is éltem volna. Maga volt az aki miatt minden álmom összetört, de itt az ideje a bosszúnak. Megfizet minden bántalmamért - kiáltotta és elővéve egy üveget, leütött vele.

Sarah Jane

Meglepődtem amikor Gina Aigner felkeresett, ezer éve nem hallottam felőle. A segítségemet kérte, én pedig mint régi jó barát azonnal rábólintottam. Ismertette az esetet és megbeszéltünk egy találkozót mára. Miután sikerült összekapnom magam, hagytam egy cetlit az asztalomon, majd elindultam a lakása felé. Mióta a Traunsten-i rendőrség kiemelt ügyek osztályának vezetője lettem, rengeteg dolgom akadt, szerettem amikor a titkárnő tudta merre járok. Beültem a jelöletlen szolgálati autómba és elindultam feléje. Út közben rossz érzésem támadt, ezért jobban a gázra tapostam, nagyon régóta dolgozom a rendőrségnél, megtanultam bízni az ösztöneiben. Megéreztem az ingatlanhoz, azonnal a másodikra siettem és félve léptem fel az utolsó fokon. Gina ajtaja nyitva volt. A fegyvert kicsúsztattam a tokjából és elém tartva behatoltam a lakásba. Dulakodás nyomait fedeztem fel, illetve egy kisebb vértócsát. Elővettem a telefonom és tárcsáztam a nyomszakértőket. Miután megérkezett az erősítés kijjebb mentem és felhívtam egy régi rendőr ismerősömet. Gyorsan beszámoltam a neki a történtekről, majd annyit mondott, hogy mindent megtud a srácról amit csak kell, én pedig elindultam az iskola fele hogy kiderítsem hol él ez a Jonas gyerek. Az igazgató készséggel segített nekem, oda adta a személyes adatlapot ahonnan letudtam nézni a címet. Miután áttekintettem a feljegyzéseket lefirkantottam a címet és elindultam oda. Az út pár percig tartott, a címre érve fegyvert rántottam és behatoltam az ingatlanba de tiszta volt, nem úgy tűnt mintha a fiú itt járt volna az elmúlt órákban. Mivel nem volt semmi kiinduló pontom, úgy döntöttem átnézem a lakást hátha találok valamit. Kesztyűt húztam és elkezdtem kutakodni...

Nem sokra jutottam, találtam pár fényképet, ami egy helyen készült, de nem tudtam hogy hol így megkértem az egyik technikust, hogy nézzen utána illetve két papírt ami fontos lehetett, de egyelőre nem tudtam hova kötni. A nyomszakértők távoztak, így én is indulni készültem. Már az autónál voltam amikor megpillantottam egy kocsit, ami megáll a ház előtt. Azonnal felismertem a rendszámot, nem volt bölcs döntés lopott autóval közlekedni. Beültem a kocsiba és azonnal szirénát kapcsoltam, amit rögtön észre vett így padló gázzal elindult, de én követtem. Rádión keresztül kértem erősítést, egy ideig tudtam követni de aztán eltűnt. Azt hittem elvesztettem, de aztán az egyik kereszteződésben, oldalról belém szaladt és elvesztettem az emlékezetem.