Vágta a jövőben

1. Fejezet

- Szia - szólt a telefonba Faith.
- Szia - mondtam izgatottan.
- Mi újság? - kérdezte kíváncsian.
- Felvettek fél munka időbe, és ráadásul dolgozhatok otthonról! - mondtam boldogan. Tényleg nagyon örültem hogy bekerültem a Malton's Diamond-hoz ami egy igen nagy programózó cég ahova retek nehéz bekerülni. Faith nem régen kezdett el dolgozni itt szoftver fejlesztőként.
- Úristen, annyira örülök! - kezdett el boldogan kiáltozni a telefonba - tudtam hogy sikerülni fog!
- Ma beugrunk a Malton's Raymond Cafe-ba? - vetettem fel az ötletet, hiszen meg akartam vele beszélni a dolgokat.
- Persze, neked négykor jó lesz? - kérdezte Faith.
- Természetesen, nah megyek, mert még beszélek a fönökkel - köszöntem el tőle. Azzal le raktam a telefont és vissza mentem a főnökömhöz, John Parker-höz.
- Jó napot, csak jövő héten fog kezdeni - mondta rögtön a főnök. Hát jó. Ezt gyorsan lerendezte.
- Akkor viszlát, köszönöm - köszöntem el, majd kimentem az irodából. Szinte már menekültem mert eléggé nyomasztó volt ez az állás interjú.
Mielőtt még kimentem, rá néztem az okos órámra, ami 14:36-ot mutatott. Ezek szerint még van időm a találkozóig Faith-el.
Mikor kiléptem, rögtön megcsapott a friss, májusi szél. Ha haza rohanok, akkor még ki is mehetnék a parkba a kutyáimmal. Miközben ezen gondolkoztam a parkoló felé indultam, ahol a Mercédeszem állt amit amúgy a nagybátyámtól örököltem, aki már vagy 5 éve halott. Nem panaszkodok, nem rossz kocsi. Ahhoz képest hogy a nagybátyám újonnan vette 8 évvel ezelőtt. Nos hát igen, majdnem mindenét én..... vagyis mi a bátyámmal Tyler-el örököltünk. Habár a bátyámmal jóban vagyok de van egy "bandája" akikkel együtt lakik, és zenélnek. Csak úgy random. Uh, jut eszembe, megígértem neki hogy ma beugrok hozzá. Na ennyit a kutya sétáltatásról a találka előtt.
Na várjunk...... én még nem is találkoztam a bandával. Mesélt róluk meg minden de soha nem beszéltem velük. Sejtéseim szerint ennek lehet, hogy van konkrét oka is. A csapat tagok neveit tudom, ott van ugy Tyler, Mark, meg Nicholas és Ryan.
Igazából annyit tudok róluk hogy a suli nagy arcai mivel, a bátyámmal egy évig egy suliba jártunk. Tényleg nagy arcok. Konkrétan úgy vonzották rajtam kívül az összes csajt mint a mágnes a fémet. És igen, még Faith is az elején bele volt szeretve a bátyámba meg úgy általában mindegyik közelségétől totál zavarban lett. Aztán ez így elmult mert végeztek a sulival. Egyébként annyira durván nem voltak rossz tanulók csak tényleg eléggé menők voltak. Habár a magatartásukkal voltak némi gondok, erről tudok én is Tyler-en keresztül.
Közben arra lettem figyelmes hogy autómatikusan bepakoltam a kocsiba, és már álltan kifelé a kocsimmal. El is indultam a bátyám által küldött cím felé. Ahogyan meg érkeztem a házhoz egy kicsit meglepődtem mivel nem egy luxus villára számítottam a semmi közepén. A háznak nagy kertje volt, ami tele volt virágokkal, és fűvel. A kapuhoz egy beton járda vezetett. A lakás ajtaja felé pedig kavicsos ösvény. Nagyon durván jól nézett ki. Gyorsan becsengettem, viszont nem a bátyám hanem, egy idegen........ vagyis az egyik banda tag jött ki. Láttam már együttes képeket, így könnyedén felismertem, Nicholas-t. Ki kocogott elém kaput nyitni.
- Te biztosan Ty húga vagy - mondta barátságosan majd kezet nyújtott. Jó fejnek tűnt.
- Igen - válaszoltam, és kezet fogtam vele. Ő erre csak elmosolyodott.
- Nicholas vagyok, de szólíts Nick-nek.
- Én Alice vagyok - mondtam én is kedvesen.
- Zsír - mondta majd az öklét felém tolta, így adtunk egymásnak egy ököl pacsit. Amúgy aranyos fiu, értem már hogy miért tapadtak rá erre a lányok. Tényleg helyes fiu amúgy.
És ekkor kinyílt az ajtó és meg láttam egy másik tagot, de nem a bátyám volt az..........
Totál letaglóztam. Szóval ő a másik azok közül a bizonyos "úristen de menő/helyes/cuki pasi" kategóriából. Asszem ebben igazuk volt..........