Vágta a jövőben

11. Fejezet

Kb 10-20 méterre a háztól, egy erdő terült el. A lovak bementek, majd a lány is belovagolt. Mi persze mentünk utána.
- A lovak itt maradnak mert nem szeretik a boxokat. Megmutatom nektek a mi helyünket - magyarázta mosolyogva.
- Rendben - feleltük kórusban.
- Mindegyik lónak van saját neve. Bemutatom őket. Általában az embereknek az szokott lenni az első hogy leakarják őket fényképezni - elmélkedett.
- Nem szeretnétek eljönni velünk túrázni? - kérdezte Mark.
- A lovakkal? - kérdezett vissza Ayla.
- Ja, a többiek örülnének - válaszolta Mark.
- Hát jó - vont vállat a suttogó.
Végül vissza mentünk a házhoz, mostmár csak 3 lóval. Gyorsan be raktuk a lovakat a karámokba majd bementünk. Enzo már az előtérben várt.
- Na sziasztok! - mondta türelmetlenül.
- Nahát, ki van itt - mondta szem forgatva Ayla.
- Már indulnánk túrázni, te is jössz - jelentette ki.
- Jó jó nyugi, de a lovak is jönnek - mondta Ayla.
- Oké, akkor ezt megbeszéltük, már mindenki rátok vár. Egyébként pedig lovon megyünk, van innen nem messze egy folyó, a mentén akarunk lovagolni - magyarázta Enzo.
  - Rendben akkor menjünk - sürgettem. El is indultunk, az erdőnél pedig becsatlakozott a ménes is. Mindenki csodálta a vadlovakat. Meg hát le is fotóztuk őket. Tényleg gyönyörűek voltak. Nagyon szép hely volt ez a folyó parti ösvény. Egyik oldalon a végtelen sztyep, másik oldalon pedig egy szép erdő.
  - Hé, aki szeretne az válasszon magának egy lovat a ménesből, azon lovagolhat - mondta Ayla amikor szünetet tartottunk. Természetesen én is választottam. Sokáig nézelődtem a lovak között. Végül egy Acorado nevű pinto ménre esett a választásom.
  - Elég erős ló - jegyezte meg Ayla. Erre én csak vigyorogtam.
  Igaza volt. Amint felültem Acoradora, rögtön olyan érzésem volt mintha Jácint hátán ülnék. Viszont ez roszabb volt. Egy idő után a ló megnyugodott. Mivel akkor éppen a sztyeppes részen lovagoltunk, és a többiek vágtázni kezdtek, úgy 20 métert hoztunk be pár másodperc alatt. Párszor már ültem angol telivéren de ez a ló még annál is gyorsabb volt. Azt azért hozzá kell tegyem, hogy Acorado büszkébb is. Minden esetre nagyon jó érzés volt rajta lovagolni. Hülyén hangzik, de olyan volt mintha én lennék a gazdája. A nyakára borultam, és csak mentünk, aztán arra lettem figyelmes hogy kb 500 méterre le hagytuk a többieket. Természetesen bevártuk őket is. Tőlem úgy 100 méterre jött Ayla is.
  - Látom lett neki is gazdája - jegyezte meg mosolyogva.
  - Mi?! - értetlenkedtem. De már nem válaszolt mivel a többiek is utol értek minket. Először a ménes, majd a többiek is.
Nagyjából ekkor tartottunk egy szünetet, majd vissza mentünk. Miután vissza értünk, Mark elment boltba, én pedig bedőltem az ágyamba. Fai, Bell meg Dylan elmentek kutyát sétáltatni. Ariaék pedig négyen, külön elmentek sétálni egyet. Maya, Enzo meg Eldon pedig még be mentek a városba. Tyler Nickel a lovaknál van, Ryan pedig elment úgy fent Markal vásárolni.
Viszonylag egyedül voltam a házban. Amikor is csengettek. Biztosan Dylant keresik. Lehet hogy ki se nyitom, a házigazda úgy sincs itthon.
Kb 5 perc telt el és az ismeretlen a csengőn tenyerelt még mindig. Mikor unja már meg basszus? Nah jó én ezt már nem bírom tovább. Le mentem a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Az ajtóban egy srác állt vigyorogva.
  - Szia, Dylan haverja vagyok, bemennék - mondta.
  - Nincs itthon, arra ment - mutattam amerre elmentek.
  - Meg várom itt, bemennék - ismételte meg.
  - Felőlem - vontam vállat.
  - Miért vagy itt? És ki vagy? - kérdezte.
  - A nevem Alicia Grey, és Dylan a bátyám bandájához csatlakozott, így elhívott minket - magyaráztam, majd az emelet felé vettem volna az irányt ha a srác a kezem után nem nyúl. Nem akartam nagyon köcsög lenni így kelletlenül hátra fordultam.
  - Az én nevem Milan Cross - mutatkozott be.
  - Örvendek - mondtam kissé kikészülve.
  - Én is, nincs kedved valamit csinálni? - kérdezte egy perverz mosollyal.
  - Kösz nem - válaszoltam a bunkó hang stílusomban.
  - Nah - piszkált tovább.
  - Rossz vége lesz ha nme hagyod abba - jegyeztem meg ridegen.
  - Oooh, valóban? - kérdezte.
  - Ja - válaszoltam.
  - Nem biztos az - azzal hirtelen az ölébe rántott. Ekkor megjelent egy másik srác is ordítozva.
  - Milan állj már le te kurva nagy barom! - ekkor Milan éppen meg akart csókolni. Természetesen első dolgom volt meg pofozni. Direkt lassú voltam. Láttam a másik srácon hogy mutogat hogy ne. Aztán akkorát kevertem le neki, hogy elesett.
  - Mondtam hogy rossz vége lesz - mondtam elégedetten vigyorogva.
  - Azta, te aztán meg tudod magad védeni - jött oda mellém a másik srác.
  - Nem számítottam rá hogy egy ilyen jó csaj ekkorát üt - motyogta Milan, a földön feküdve.
  - Adam Harris vagyok, bocs miatta. Eléggé perverz - mondta.
  - Alicia Grey - nyújtottam kezet. Kezet ráztunk.
  - Hahó - kiáltott be Tyler. Hamarosan meg is jelent Nick társaságában.
  - Sziasztok - köszöntem nekik.
  - Látom hugi, elintéztél egy csávót - mondta elismerően.
  - Olyasmi - helyeseltem.
  - Cső, Dylan haverjai vagyunk, én Adam Harris, ő pedig Milan Cross - mutatkozott be.
  - Heló srácok - lépett be Dylan.
  - Rád bízzuk a haverjaidat - vetettem oda neki.
  - Mi történt? - kérdezte Dylan, Milanra nézve.
  - Rá nyomult a hugomra, Alice pedig kicsit ellátta - magyarázta a bátyám.
  - Milan minden csajra rámászik - mondta Dylan teljesen természetesen. Ekkor érkeztek meg a többiek is.
  - Mi? - kérdezték.
  - Dylan haverja - vetettem oda.
  - Mi? Rá mászott Alicera?! - kérdezte mérgesen Mark.
  - Ja - válaszoltam.
  - Beszédem van veled - mutatott a srácra.
  - Nyugi, szerintem ő már többet nem próbálkozik a csajodnál - szólt közbe Ryan.
   - Ez mondjuk igaz - helyeselt Mark. Dylan és haverjai kivételével mindenki elvonult.........