Vágta a jövőben

14. Fejezet

Vidáman mentem vissza a szállás helyünkre. Már volt is egy terve Mikan szívatásához. Gyorsan leszerelvényeztem a kutyákat és velük együtt ki mentem a konyhába ahol Milan ült.
  - Szia - köszönt
  - Szia - köszöntem vissza.
  - Nem láttad a péntemet valahol elszórva?
  - Láttam valami pénz szerűséget, csak hoztak ki marhákat legelni ezért nem mentem oda érte - mondtam. Alig bírtam magamban tartani a röhögést.
  - Marha csorda?! - szörnyűlködött.
  - Aha, jó nagy gulya - jegyeztem meg. Milan ebben a pillanatban felpattant és elrohant. Pofákat vágva bírtam ki csak hogy ne kapjak rögtön röhögőgörcsöt. Amikor kiment nevetni kezdtem.
  - Mi olyan vicces? - kérdezte Fai.
  - Milan pénz tárcáját ellopta Zordon, ki szedtem belőle az 5000-sét és kint hagytam. Most meg azzal izélem hogy marha csorda van a pénz közelében - röhögtem.
  - Azta - nevetett ő is.
  - Ja, most ment el - bólogattam.
  - Nah amúgy mizu? - kérdezte el térve a témától.
  - Nem sok. Vissza hívott az egyesület és nem tudom hogy vissza megyek-e. Nehéz döntés - elmélkedtem.
  - Hát ez így van - értett egyet Fai.
  - Veled Mi újság? - kérdeztem vissza.
  - Semmi különös, élvezem a nyaralást, végre nem kell dolgozni menni - mondta mosolyogva.
  - Jaja - értettem egyet. Aztán én fel mentem a szobámba és el gondolkoztam hogy vajon jó lenne-e vissza menni. A versenyek miatt biztos előnyös lennék az egyesület miatt. De úgy általában nem biztos. Annyira azért nem vívok jól. Nah mindegy, még ma megyünk lovagolni Aylaval. Ennek nagyon örülök, mivel szőrén fogunk lovagolni. És üljetek megint Acoradora. Totál bele vagyok szeretve abba lóba, mármint jó értelemben. Annyira szép pinto musztáng, és gyors is ráadásul. Hihetetlen ereje van.
Minden esetre hamar eljött a délután amikor is lovagolni megyek Aylaval. Meg beszéltük hogy kettőkor találkozunk. Természetesen pontosan ott voltam.
  - Szia! - intett.
  - Hali - köszöntem.
  - Menjünk - mutatott az erdő felé ahol a "törzshelye" van. Ahogyan jobban körül néztem, az erdő nem volt olyan sűrű, de ösvény nem volt. Így hát én csak követtem Aylat mert őszintén fogalmam sem volt hogy most merre kéne hogy menjek. Hamarosan oda értünk a méneshez. Pontosabban csak pár ló legelészett össze vissza. Ahogyan beljebb haladtunk, egyre több musztángal találkoztunk. Végül egy karám szerűséghez érkeztünk. Gyakorlatilag nagyjából úgy egy négyzet kilóméteres terület volta a szabadban, viszont az egyik oldalánál egy barlang volt. Pár ló bent volt. Összességébe véve marha jól nézett ki az egész. Rendezett volt és tiszta, meg igényes de ugyan akkor környezet tudatos, és a lovak is jól elvoltak. Irigyeltem ezt a helyet. Minden esetre, a karámban legelészett Acorado is. A pinto ló nyugisan álldogált, lehajtott fejjel. Amikor észre vett minket felemelte a fejét, ránk nézett, majd arrébb ügetett. - Ülj fel rá szőrén - mutatott Acorado felé Ayla. - Rendben - bólintottam. Bementem a karámba majd a ló felé indultam. Viszont azt nem vettem számításba hogy ez egy musztáng aki nem fogja megvárni amíg én kényelmesen oda ballagok. Így folyamatosan távolodott tőlem. Meg álltam és át gondoltam a helyzetet. Hirtelen ötlettől vezérelve a karámhoz kocogtam és lekaptam egy hosszabb vezetőszárat. Majd elkezdtem egy körön hajtani a lovat. Eleinte össze vissza futott és bakolt, de miután egy kicsit kifárasztottam........ kb negyed óra folyamatos vágtázás után már kicsit nyugodtabb volt. Hamarosan már lassítottam ügetésre. Körülöttem immár érdeklődve ügetve nézett rám. Hamarosan látszott hogy már be jönne hozzám. Még egy kicsit azért hajtottam majd, leálltam a hajtással és neki háttal fordulva megálltam. Hamarosan meg éreztem a tarkómon a meleg lehelletét. Alig néztem rá, csak elindultam előre, de előtte még a vezetőszárat leejtettem. Ahogyan vártam követett. Amikor már sétáltam egy kicsit megálltam és mosolyogva meg vakargattam a füle tövét. Fejét lehajtva engedte. Nagyon boldog voltam hogy el tudtam ezt érni nála. Még sétáltam vele egy kört majd futottam is. Gyönyörű volt ahogyan már szinte mellettem ügetett. A nyakára tettem a kezem miközben futottam, és oda irányítottam ahol Ayla állt a kerítésnek támaszkodva. Mosolyogva és elismerően bólintott. - Jó voltál. Elmegyünk lovagolni - jelentette ki.
- Rendben, merre megyünk? - kérdeztem.
- Arra - mutatott az erdő sűrűbb része felé.
- A kutyáimat vihetem? - kérdeztem reménykedve.
- Persze - bólintott mint akinek ez teljesen természetes. Hát jó. Még vissza rohantam és felszedtem a kutyáimat. Boldogan csóválva vették tudomásul hogy megint el megyünk sétálni. Már voltak rajtuk hámok is. Ayla még beszaladt valamiért. Mikor kijött rájöttem hogy nem valamiért hanem valakikért. Ugyanis Enzovan, Faiel és Bellel tért vissza.
- Sziasztok - köszöntem kissé meghökkenve.
- Szia - válaszolták kórusba.
- Ti is jöttök? kérdeztem továbbra is értetlenül.
- Igen, nekünk már van olyan ló akivel meg ismerkedtünk - bólintott Fai, magára és Bellre utalva.
- Én pedig már ezer éve ismerem a ménest és majdnem minden lovon ültem már - mondta szemet forgatva Enzo. Majd Eldon jelent meg.
- Nehogy már itt hagyjatok - mondta fel háborodva.
- Rendben akkor haladj, és a többiek is siessenek egy kicsit - indult el Ayla az erdő felé. Érdekes módon mindenki kussolt és ment Ayla után. Hát....... ilyen voltam én is. Hehe. Na mindegy. Amikor beértünk az erdőbe, már egy pit bull kutya várta Aylat. Szürke színű volt. - Ő itt Cleo, az én kutyám - mutatott rá mosolyogva. Majd mindenki bement a a lovához.........