18. Fejezet

5 1 0
                                    

Szó szerint rohantam az adott irányba. Még sose találkoztam vele élőben de tudtam hogy megbízhatok benne. Hamarosan meg is láttam. - Oliver! - kiáltottam túl a zenét de még így is alig hallható volt a hangom. - Alice? - nézett rám hitetlenkedve - Igen - álltam meg mellette mosolyogva. Egy pofonnal se lehetett volna letörölni az arcomról a vigyorgást. - Heh, ti ismeritek egymást? - kérdezte Nick. - Ja, de csak online - bólintott kicsit tétován a srác. - Most már offline is - jegyeztem meg. - Ja, olyasmi - vigyorgott Oli. - Egyébként ti is ismeritek egymást? - néztem rájuk kicsit értetlenkedve. - Igen - bólintott Ryan. Én is bólintottam egyet hogy ok. Valamiért ez most így zavarba hozott. Nem is tudom hogy miért Mi van velem basszus? Ezt most nem kéne. - Nem jöttök a többiekhez? - kérdeztem fél perc múlva. - Miért ne - indult el Ryan. Nem mentünk sokat és meg i láttuk hogy már gyakorlatilag rajtunk kívül mindenki ott beszélget. - Hé, Oli - intett neki asszem Kevin. - Helo - intett vissza lazán. 

Még beszélgettünk majd úgy szépen lassan mindenki szét széledt, és megbeszéltük hogy éjfélkor találkozunk itt. Hogy őszinte legyek mindenki ment a maga útjára és bevallom egy kicsit azért magányos voltam. Amikor is az egyetemisták akik a bulit szervezték kihirdették hogy mindenki keressen magának egy párt és táncoljanak vagy kidobják őket. Persze ezt rajtam kívül mindenki élte. De most úgy őszintén, én tényleg paráztam. A többiek túl messze voltak. Amikor is egy fekete kapucnis, fekete maszkot viselő srác lépett elém. Egyszerre voltak a szemei kékek és smaragdok és amennyire láttam fekete haja, izmos testalkattal. Lazán megállt előttem, zsebre dugott kézzel és rám vetette átható pillantását. Nah jó, eddig azt hittem hogy tudom hogy mit jelent  szexinek kinézni de ez a srác mindent túl szárnyalt. - Gyere táncolni ha már eleget stíröltél - válaszolt mint akinek z teljesen természetes. Nah azért a lófasznak is van vége. - Jó - vontam meg kérdőn a vállam. Majd a táncolni kezdtünk. Furcsa volt mert még a nevét sem tudtam de már táncoltunk. Közben pedig farkasszemet néztünk. Kb felvettük a nem vagyunk ellenségek de ellenségesen nézünk a másikra szemkontaktust. - Hogy hívnak? - kérdezte . - Alice, téged? - kérdeztem vissza rögtön. - Rowan - válaszolt. Majd csak táncoltunk tovább. Nem tudom hogy mennyi idő telhetett el amíg táncoltunk de tény hogy az hogy kb fél óráig tartsam a szemkontaktust olyan szemekkel amiket ez a srác birtokolt. Baromi jól nézett ki mert mikor smaragdnak, mikor azúr kéknek látszódott a szempár. - Amikor is a szemem sarkából észre vettem hogy már jópáran levonultak rájöttem hogy most már visszaülhetek. - Megyek leülök - szóltam azzal elengedtem a kezét és ott hagytam. Ő is elment. Most nem értettem hogy hogy állunk így? Mármint hogy pont az ideálom. Nem dumál sokat, magas, izmos, relytélyes, de jó fejnek tűnik, az a meggyőző, határozott, és szép szempár már csak hab a tortán. És táncolhattam vele, én meg ott hagytam. Na mindegy. Mondjuk én így is alig ismerem. Sőt, nem is ismerem. Jó mondjuk mondhat bárki bármit de valamennyire számít a külső is. Például logikus hogy egy vékony csajnak nincs egy nagyon nagydarab pasija. Mármint hogy nem passzolnának. Az úgy hogy nézne ki? Vagy mondjuk fordítva? Most gondolj bele hogy a csaj felkapja a férjét. Ez nagyon durván hülyén hatna. Kicsit olyan agnormális. 

Hamarosan vissza tértem a gondolataimból a való világba és az órámra néztem. Pontosan éjfél volt egy perc híján. Vagyis már egy perc sem volt. Igyekeznem kell vagy itt fognak hagyni. Pedig mennyivel szívesebben töltenék én még időt azzal a Rowannel. Ahogyan odaértem már csak én hiányoztam, amikor megláttak pedig el is indultak egy "hali" után. Vajon Rowan már elment? Vgay még mindig itt van? Esetleg egy szervező aki még takarít? Nem hinném. Mindenesetre nem kéne túl toljam. Ez az első ilyen. El kell hogy felejtsem. Amúgy is, nem otthon vagyok hanem Kanadában ahová már nem fogok nagyon menni. Jó tényleg el kell hogy engedjem. De azért kicsit fáj a dolog.

Ahogyan kiértünk a parkolóból egyszer csak észrevettem hogy Kevin Rowannel beszélget. Várjunk, hiszen Kevin is egyetemista szóval valószínűleg ismerik egymást. Hát jó. Én már eldöntöttem hogy leakadok erről a srácról. Nincs értelme rámenni mert ideális külsőleg. Ezt már egyszer megszívtam Daviddel, aki rendesen megszívatott és rájöttem hogy ha csak nem valakit ismersz vagy nagyon megbízható de az utóbbinál is inkább csak barátság. Szóval alig néztem Rowanre és elviseltem ahogyan Aria, Jeny, meg Fai is vetnek rá egy két pillantást. Persze hogy, igen, hiszen a leghelyesebb srác akit valaha láttak véleményem szerint. Én aki így táncolt is vele. Nah de be is ültünk a kocsiba és mentünk is.......

Vágta a jövőbenHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin