Lopez és Én ||Marcus Lopez ff.||

2. rész

Ekkor következett az a bizonyos új diák...

-Az iskolánk egy új diákkal is bővül, akit ugyanúgy, mint az elsősöket, be kell osztania a Teszlek Süveg egy iskolai házba. Ugyanakkor...akadt egy kis problémánk. Az új diák ugyanis nem jelent meg az iskolában.-mondta Dumbledor, az igazgató.

-Mi van? Hogyhogy nem jelent meg?-kérdezték egymás között a diákok.

-Draco, én elmegyek a vécére, sietek vissza.-mondtam halkan.

-Oké, siess.-mondta Draco.

-Sietek.-mondtam és kimentem a nagy teremből és siettem a lány véce irányába.

Hamar oda is értem és elvégeztem a dolgomat, aztán gyorsan kinyitottam az ajtót és ahogy kiléptem csak annyit vettem észre, hogy valami/valaki nekemcsapódik és én leesek a földre.
Úristen, ez meg mi a halál volt az. Nagyon fáj a fejem..

-Francba.-mondta az a valaki. Felnéztem rá, fogalmam sincs, hogy ki ő.

-Megütöttelek?-térgyelt le mellém.

-Nem, semmiség.-mondtam a fejemet fogva.

-Segítek felállni.-mondta a srác és felhúzott.-Egész biztos, hogy jól vagy?

-Igen biztos.-mondtam és egymás szemébe néztünk.

Sötét barna szemei voltak, ahogyan a haja is pont olyan színű volt. Nagyon kicsípte magát, vajon ki lehet ő? Sosem láttam errefelé.

-Nekem most nagyon sietnem kell.-mondta a srác.

-Nekem is.-forgattam a szemeim.

-Hát öhm..gondolom még látjuk egymást.-mondta a srác és azzal futott a nagy terem felé.

Mi a...gondolja még látjuk egymást? Mégis ki a franc volt ez? Na én is visszasiettem a nagy terembe. Pont, hogy hallottam amit Dumbledor mondott.

-Elnézzük Mr. Lopeznek ezt a késést, reméljük, hogy jó oka volt rá, hogy késsen. Most meg üljön le a székre, hogy a Teszlek Süveg beoszthassa önt az egyik iskolai házunkba.-mondta hosszasan Dumbledor.

Szóval megjött az új diák. Várj..mi?!

Leültem Draco mellé, a fejem még mindig fájt. Draco észrevette, hogy fogok a fejem, ezért rá is kérdezett:

-Mi történt?

-Semmi, miért?-kérdeztem.

-Mi lett a homlokoddal?-kérdezte.-Teljesen piros.

-Micsoda?-kérdeztem.

-A homlokod, piros.-mondta Draco.
Én gyorsan elővettem a telefonom (igen, modern Roxfort) és megnyitottam a kamerámat, és basszus tényleg, van egy piros folt a homlokomon. Remek.

-Nekimentem az...-gondolkoztam.- Az ajtónak.

-Ügyes vagy.-forgatta a szemeit Draco.

-Tudom.-mondtam és az új diákot figyeltem.

Na hát ez remek. Aki miatt beütöttem a homlokom, vagyis akivel találkoztam az előbb az az új diák volt. Na vajon melyik házba kerül. Csak ne a Mardekárba...ezt mondogattam a fejemben amikor a Teszlek Süveg felkiáltotta, hogy: MARDEKÁR.

Na jó, gyilkoljatok meg. Na mindegy..ez van.

-Közeledik az új haverunk.-mondta Blaise.

Én csak a szemeimet forgattam. Na mindegy én aztán nem érzem rosszul magamat, hisz ő ütött meg, nem én őt..

-Ez de jó pali baszki..-súgta a fülembe Pansy, mikor az új srác leült velünk szemben, Crack mellé.

-Hallgass már.-mondtam Pansynek.

-Csá, Blaise Zabini vagyok.-fogott kezet Blaise az új sráccal.

-Marcus Lopez.-mutatkozott be az új srác, vagyis Marcus a neve..

-Draco Malfoy.-fogott kezet Marcussal Draco is.

Micsoda férfias ismerkedés:)

Most én következnék? Most komolyan be kell mutatkozzak?

Marcus folyamatosan engem bámult, ez tuti felismert.

-Regi, mutatkozz be.-bökött meg Pansy.

-Regina vagyok.-mondtam.

Marcus bólintott egyet aztán Pansyre nézett.

-Pansy Parkinson vagyok, örülök, hogy megismerhettelek.-mosolygott Pansy.

-Én is örvendek.-erőltett egy mosolyt az arcára Marcus.

Marcus Lopez szemszögéből

Eddig tetszik a hely. Remélem lesznek barátaim Ez a...öhm Regina, azt hiszem az a lány, akit a vécénél fellöktem. Ó, te jó Isten, már első nap fájdalmat okozok, na mindegy. A régi iskolámban sokat kerültem bajba, amiért mindig belekeveredtem mindenféle verekedésekbe. De ez van. Tele volt az iskola mindenféle seggfejjel. Az idegeimre ment majdnem mindenki. Pár diákkal voltam jóban csak.

Regina szemszögéből

Amikor végeztünk az evéssel Marcus átnyújtott nekem egy cetlit, amikor Dracoék nem figyeltek, aztán a fiúk felmentek a mardekáros fiúk hálókörletébe, Dracoék bemutatják a helyet Marcusnak.

Én meg kibontottam a cetlit, amin az állt:
,,Bocs mégegyszer a homlokodért."

Na me. Pansy ott állt mellettem és elolvasta.

-Mi történt?!-kérdezte idegesen Pansy.

-*elmondtam mindent.*

-Ne máár, és felsegített?-kérdezte izgatottan Pansy.

-Igen, fel, de egyáltalán nem érdekel, és téged se érdekeljen, oké?-kérdeztem.

-Jó jó.-vigyorgott Pansy aztán mi is felmentünk a lányok hálókörletébe.

Író: Ezt a sztorit azért kezdtem, mivel sok ihletem van és már nagyon rég akartam egy Marcus Lopezes sztorit. Remélem tetszeni fog nektek. Mindenképpen be akarom fejezni az Életem Sneciként című sztorimat, már a vége felé tartok. Remélem, hogy, ezt a sztorimat is fogjátok sokan szeretni és olvasni:)