Lopez és Én ||Marcus Lopez ff.||

14.rész

Másnap kicsit korábban felébredtem. Gondoltam kinézek a klubhelyiségbe. Rosszul tettem, mivel ott volt Blaise és hát meglátott a rohadék. Én megfordultam és visszaakartam jönni de utánam futott és visszahúzott.

-Regi, kérlek beszéljük meg!-mondta idegesen.

-Mit lehet ezen megbeszélni? A szemem előtt smároltatok Daphne-vel. -mondtam idegesen.

-Az nem az volt, aminek látszott! Daphne mászott rám, tudod milyen!-védte magát.

-Ja, és te úgy láttam nem ellenkeztél!-mondtam de már erőm nem volt vitatkozni vele.

-Hát figyelj Regina, Daphne legalább könnyen adja magát. -mondta Blaise.

-Még jó, hogy nem adom könnyen magam egy olyan rohadéknak, mint te vagy!-pofoztam meg reflexből, de erre ideges lett s megragadta a csuklóm s megszorította azt. Kicsit fájt.

-Ne merészelj így beszélni velem!-mondta idegesen s egyre jobban szorította a kezem.

-Áu, ez nagyon fáj. Engedj el!-mondtam, s erre kicsit lazított, de nem engedett el.

-Talán rosszul esik? Hát nekem is rosszul esik sokminden, Regina! Ahogy az elmúlt időben viszonyulsz hozzám, már nagyon nem vagy a régi. -mondta idegesen, s folyamatosan rángatta a kezem. Legszívesebben felrohantam volna a szobámba egyet sírni, de nem engedett a rohadék. Remélem nem látja, hogy könnyes a szemem.

-Én nem vagyok a régi? Te változtál meg és már nem vagyok fontos neked!-mondtam elcsukló hangon kicsit. Erre lépéseket hallottam. Odanéztem és megpillantottam Marcus-t.

-Mi folyik itt?-kérdezte Marcus ránk nézve.

-Semmi közöd hozzá. -vágta rá Blaise.

Erre Marcus válat vont, de ottmaradt s minket figyelt.

-Nem húznál már el?!-kérdezte idegesen Blaise.

-Nem hagyom veled Reginát. -mondta Marcus.

-Eddig is velem volt. -mondta Blaise flegmán.

-Engedd már el a kezem. -mondtam halkan s érzékenyen s erre elengedte a kezem.  Marcus a karomhoz nyúlt s óvatosan mellé húzott engem, hogy álljak inkább mellette.

-Regina sokkal jobbat érdemel nálad! Jobb lenne végre békén hagyd őt és ne bántsd többet! -mondta Marcus.

-Ki vagy te, hogy kioktatsz, hm?! Szállj le rólunk! Semmi közöd a kapcsolatunkhoz!-kiabálta Blaise.

-Amíg Reginát bántod, sajnos bele kell szóljak. -mondta Marcus.

-Srácok, fejezzétek be kérlek. -szóltam közbe.

-Nem kell belészólj!-mondta idegesen Blaise.

-Valld be, hogy csak szobára kell a Regina! Gyerünk, valld csak be!-mondta idegesen Marcus s kezdett közeledni Blaise felé.

-Ez nem igaz!-mondta idegesen Blaise s meglökte Marcust.

-Elég már srácok!-kiabáltam. -Blaise vége, többet ne várd, hogy együtt leszek veled! Ezek után örökre vége! És most hagyj békén!-mondtam ki ezeket úgy, hogy már a sírás keringetett. Egy könnycsepp ki is folyt a szememből, de gyorsan letöröltem.

-Hát jó!-vágta rá Blaise s ment a klubhelyiség ajtaja felé, de visszanézett. -Egyébként legalább én nem sírok veszekedés közben. -kuncogott gúnyosan és kiment.

-Hülye seggfej. -mondta idegesen Marcus s rám nézett.