1. Rész

280 10 0
                                    

Nemrég volt a chunin vizsga amin Naruto kifejezetten jól teljesített ami engem meglepett. Bár most inkább ne ezzel foglalkozzunk. Hatake (n/y) vagyok Hatake Kakashi lánya. 11 évesen kerültem az ANBU-ba és segítettem a 3. Hokagét. Mostanra 13 évesen egy gyökérben lévő erős ANBU-sokból álló csapat csapatvezetője vagyok. Ki gondolta volna hogy a chunin vizsgán fog elhunyni az öreg... mindenki feketébe öltözve gyászolt és emlékezett meg a
3.-ra. Naruto és Jiraya elmentek a következő Hokage felkeresésére és engem küldtek megfigyelni őket. Most is épp úton vagyunk amikor egy hatalmas kígyó kezdte rombolni a közeli kastélyt. Jiraya is észre vette így ők is a kastélyhoz indultak én pedig észrevétlenül követtem őket.

Mikor odaértünk a kastélyhoz, az teljesen romokban hevert. És a helyszínen egy ember sem volt található ám Jiraya úgy vélte Tsunade a közelben van és teljesen igaza volt. Egy közeli kocsmában volt a nő. Én nem mentem be mert az túl feltűnő lett volna ha egy ANBU megy be pont oda ahova ők is, így hát kintről figyeltem meg a fejleményeket. Nem sokkal később ki is jöttek Tsunade és a tanítványa társaságában majd amint kiderült Naruto kihívta... erre kíváncsi vagyok. Miután beálltak harci pózba kezdetét vette a harc amit egy tetőről figyeltem.

-Balszerencsés húzás volt hogy egy legendás ninjával kezdtél ki. Egy taknyos genint játszva legyűrök.
-Majd meglátjuk!
-Egy percig fog tartani a harc?
Kérdezte Jiraya ugyanis Tsunade felmutatta egyik ujját.
-Nem, egy ujjal harcolok ennyi is elég, az ujjamon kívül mást nem használok.
-De úrnőm kérlek!
-Na, gyere a mamához!
-Sose becsülj le te banya!
Majd Naruto elindult. Először 3 kunait dobott el majd egy negyedikkel próbálta megsérteni Tsunadét aki könnyedén egy ujjal vette ki a fegyvert Naruto kezéből majd ütötte le vele Naruto fejpántját. Mindezek után egy pöccintést mért Naruto homlokára és lökte hátra vele a fiút.
-De Tsunade úrnőm!
-Te banya!

Már kezdett volna Naruto beszélgetni mikor is a fellőtt kunai elé esett a fejpánttal együtt.
-Hé kisember! Kérdeznék tőled valamit mielőtt elájulsz! Mond, miért hoz ennyire lázba a Hokage cím?
-Mert veled ellentétben a Hokage cím nekem többet jelent egy vacak titulusnál! Az az álmom, hogy én legyek a Hokage!
Nem tudom elhinni hogy már megint ezzel jön...
Naruto nem is tétovázott tovább, a napokig gyakorolt Rassengant alkalmazva megindult a nő felé.

Én sem tétováztam, nem volt mit tennem. Leugrottam a fiú elé majd egyszerűen megfogtam kezét és a földbe irányítottam. Jiraya és Tsunade döbbenten néztek engem míg a fiú nagy nehezen felállt.
-Teee! Most mi bajod van?! Már majdnem megvolt!
Én nem szólaltam meg míg ő nem is gondolta kivel beszél.
-(n/y)-sama?
Kérdezte ninjakutyám akit azelőtt idéztem meg hogy leugrottam volna.
-Jelentsd Danzonak hogy megvan Tsunade és hogy Jirayaék sikerrel jártak.
-Igen is!
Azzal a kutya eltűnt.
-(n/y)? Te meg ki vagy?! És miért öltöztél geninként ANBU-nak?
Kérdezte Naruto értetlenül.
-Én ANBU-s vagyok és örlnék ha (n/y)-samának hívnál, kisember.
Azzal levettem ANBU-s maszkomat ezzel láthatóvá vált a szemem amit apámtól örököltem csak úgy mint az anyajegyet.

-Te? ANBU-s?
-Igen és ne tegezz.
-De hát kb. 14 éves vagy nem?
-Ne tegezz! És egyébként 13 hülyegyerek.
-R-Rendben... de akkor velem egyidős vagy!
Ezt a megjegyzését figyelmenkívül hagyva fordultam Tsunadéhoz.
-Tsunade-sama.
Hajoltam meg az említett előtt.
-Kérem fogadja el a Hokage címet... ezzel beteljesítheti szerettei álmát. Miután a címet elfogadta kérem jöjjön velünk rögtön Konohába.
A nő tekintete csak úgy sugározta a szomorúságot és bűnbánást.
Én kőzelebbléptem a nőhöz és gyengéden megfogtam a kezeit.

-Tudom az ön történetét, és büszkék lennének önre.
A nő szeméből távozott egy könnycsepp majd halvány mosoly jelent meg arcán és rámnézett.
-Köszönöm.
-Semmiség.
Majd a nő karjaiba zárt.
-Ha nem csal érzésem Kakashi lánya vagy?
-Igen.
-Ő is nagyon büszke lehet rád.
-Köszönöm.

Majd elváltunk egymástól.
-Akkor, elfogadja felkérésünk.
-Igen.
-Hálásan köszönöm, nem fogok csalódást okozni.
Majd féltérdre térdeltem
Tsunade-sama előtt.
Miután felálltam megidéztem újból a kutyám.
-(n/y)-sama?
-Üzend meg az öregeknek és Danzonak hogy elfogadta felkérésünk.
-Értettem!
Majd újból eltűnt a kutya.

Felálltam és Narutóhoz sétáltam.
-Tisztelettel tekints az 5. Hokagéra! Hülye kölyök.
-Hé! Ki a hülye kölyök?!
-Te.
Azzal elindultam az erdő felé mely Konohába vezetett ám nem gondoltam hogy Naruto követni fog.
-Te meg miért követsz?
-Lenne egy pár kérdésem hozzád.
-Mi lenne az?
-Te tényleg Kakashi sensei lánya vagy?
-Én csak apának hívom.
-És te hány éves vagy?
-13. De ezt már mondtam.
-És akkor te tényleg ANBU-s vagy?
-Igen.

-De te még csak genin lennél! Ez így nem ér!
-Tudod, én nem csak ráment zabálok és romlott tejet iszok. Én keményen edzettem hogy idáig elérjek.
-De...
A fiú végig sem tudta mondani én közbevágtam.
-Jobban teszed ha nem húzod ki nálam a gyufát. Jelenleg a gyökér elfogad a legerősebb csapat vezetőjeként, ami annyit jelent, hogy alattam a legerősebb ANBU-sok állnak. Az egyik legmagasabb pozícióban és ez az egyetlen elérhető magas rangú pozíció. Szóval nekem most fontosabb dolgom is van mint egy "kisembert" kioktatni.

Azzal eltűntem. Pár perc se telt el és otthon voltam.
-Szia apu!
-Szia (n/y).
-Na mizu?
-Semmi. Ugye nem buktál le?
-Hát... de, de Tsunade-sama elfogadta.
-Értem.
-Te leszel Tsunade-sama alatt álló legerősebb ANBUS, az megvan?
-Igen... és az megvan hogy kevesebbet láthatom az én tehetséges kislányom?
-Igen. De a te tehetséges kislányod büszke rád. És reméli hogy te is büszke vagy rá.
-Termeszetesen. Büszke vagyok rád. Viszont tudod a feladatunk. Amíg Danzo a gyökér "vezére" addig nem lesz biztonságos Konoha. Legutóbb sem jelentek meg a gyökér tagjai.

-Ha Danzo nem adta volna ki azt a parancsot még mindig élne az Uchiha klán és a 3. Hokage.
-Tudom. Ezért kell megszerezned a gyökér vezetését.
-De mi lesz ha lázadnak? Tudod hogy fiatal vagyok!
-Tudom de te nagyon erős vagy. Menni fog (n/y).
-Köszi apu, de ezt még így is soknak tartom...

Végül elmosolyodtam majd adtam apu arcára egy puszit és elmentem lefürdeni. Elég bonyolult életem van, de boldog vagyok. Miután megfürödtem elmentem fogat mosni és aludni. Holnap hosszú magyarázásra lesz szüksége Tsunadénak. Azzal elmerültem a sötét álmokban amik ugyanazok a borzalmak voltak mint mindig, anya halála.

Éppen futunk anyuval kézen fogva ugyanis kiszabadult Shukaku és nagy veszélyben voltunk. Mielőtt apához költöztünk volna Sunagakuréban éltem ugyanis anyu szerette volna ha itt tanulok, ahol ő felnőtt ám nem gondoltuk hogy itt fog meghalni, és örökre távozni az élők közül. Éppen futottunk mikor az egyik épület tetejen lévől rész lebomlott és elkezdett ránk esni. Anyu gyorsan kapcsolt és dobott olyan messzire amennyire csak tudott. Ő viszont nem élte túl.

Gaara és a Hatake lányWhere stories live. Discover now