Gaara és a Hatake lány

6. Rész

Miután kiléptünk a boltból Gaarához szegeztem az első kérdést ami eszembe jutott.
-Miért vettél két csokrot?
-Van valaki akit talán szeretek... és egyet a temetőbe.

Szóval már szeret valakit... gondolhattam volna.
Sétáltunk egy ideig a kihalt utcákon ami elkezdett
emberekkel feltöltődni. Senki nem szólt semmit de a nézésükkel nagyon felbasztak... végül nem kellett sokáig tűrnöm
ugyanis megérkeztünk a temetőbe. A sírok között sétálgatva
olvastam a neveket. Szomorúan vettem tudomásul hogy sok
gyerek is meghalt... ez meg fog változni teszek róla.

Már kezdtem elveszteni a reményt miszerint nem fogom megtalálni anyu sírját mikor is felolvastama az egyik síron lévő nevet.
Hatake Mina.

Szemeimben könnyek gyűltek mikor is tudomásul vettem hogy itt, a föld alatt, itt van anyu. Megálltam a sír mellett majd Gaara kezét éreztem meg vállamon. A kezemben szorongatott csokrot leraktam anyu sírjához majd letérdeltem a sír elé. Kezeim összeraktam majd imátkozni kezdtem. Nem sokkal később Gaara is letérdelt és az egyik virágot az enyém mellé tette.

Ő is imádkozni kezdett, de nem lehetett tisztán hallani mit mond ahogy enyém sem. Csak motyogtunk. Nem sokkal később mindketten felálltunk majd a csendet Gaara szakította meg hangjával.
-Biztos egy remek anyuka volt.
-Igen, az.
Gaara még mindig a kezében szorongatta az egyik csokrot, nem bírtam ki és a szavak csak úgy kicsúsztak a számon.
-Ki az a szerencsés lány akit kedvelsz?
-Hát... egy olyan lány aki vakmerő, és kedves... de nem tekint még a barátjának sem, nem ismerem túl rég óta.
-Milyen goromba, és te miért szereted?
-Azért mert ő ő, és őszintén fogalmam sincs ezen kívül miért.

-Értem... lassan mennünk kéne, tudod kéne az időbeosztásom.
-Ja, igen. Temari oda tudja adni. Biztos otthon van gyere.

Azzal Gaara kézen fogott és úgy vezetett engem a házukhoz.
A ház elé érve egy otthonos épületet pillantottam meg. Falai homok sárga színűek voltak mint a többi és a Kazekage torony mellett helyezkedett el.
Gaara kinyitotta az ajtót majd beinvitált és eligazított.
-Temari a második szinten jobbra a középső szobában kell hogy legyen.
-Oké.

Azzal meg is indultam a megadott irányba. A lány ajtaján bekopogtam és egy tessék után benyitottam.
-(n/y)?! Már egy ideje felszívódtál! Még a szállásod sem mutattuk meg!
-Sajnálom elaludtam a tetőn...
-Igen? És? Gaara hol volt? Őt sem találtuk itthon.
Arcom Temari kérdésére enyhén lángba borult, majd feleszmélve valamilyen mondatot próbáltam alkotni.
-H-Hát, tudod... bealudt ő is.
Válaszom után kínosan erőltetve felnevettem mire Temari kissé lesápadt.
-Aludt?
-Igen. Aludt.
-De ő már vagy a pecsételés óta alig aludt. Mi volt más?

-Hogy érted?
-Hogy aludt?
-Hát a naplementét néztük a tetőn aztán elaludt... de ez miért olyan fontos?
-Tudod Shukaku mindig átveszi felette az irányítást, legalább is próbálja amikor Gaara alszik. Most viszont nem történt semmi...
-Okéé... Temari? Oda tudnád adni az időbeosztásom?
-Óh, persze. Itt is van. Tessék.
Azzal átnyújtott egy napirendet.
-Erre rá vannak írva azok az alap időpontok. A tanítás kezdése határidő és a többi.

-Értem. Akkor én megyek.
-Várj! Kérd meg Gaarat hogy mutassa meg a szállásod.
Mondta Temari miközben egy mosoly kúszott arcára.
-Jó, jó szia Temari!
Azzal kisiettem a szobából. A nappaliba érve egy a kanapén pihenő Gaarával találtam szembe magam.
-Szia, megtudod mutatni hol van a szállásom?
-Fent balra.
-Mi?
-Az emeleten balra van egy vendég szoba. Ameddig itt vagy ott nyugodtan ott lehetsz. Minket egyáltalán nem zavarsz. Sőt ha tovább maradnál is ott aludhatnál.
-É-Értem. Köszi.
Azzal megfordultam és felindultam a szoba felé.

A szobába benyitva egy ablakkal találtam szembe magam amin keresztül a nyüzsgő falura vehettem egy pillantást. Az ablaktól balra egy ágy volt a falhoz közel és az ágy baloldalán egy íróasztal egy pár pergamennel. Az ablak jobb oldalán egy nagy szekrény volt amibe gondoltam bepakolok, viszont amint kinyitottam láttam hogy a ruhák be lettek rakva.

Kissé meglepődtem viszont gondolom Temari pakolt be még az este folyamán. Végül ágyamra leültem és onnan tekintettem ki a falura. Ahogy a gyerekek játszanak egymással ahogy a felnőttek nevetgélnek, úgy éreztem itt is otthon vagyok. Végül egy idő után hátradőltem ágyamban majd akaratom ellenére elnyomott az álom.

Éppen futunk anyuval kézen fogva ugyanis kiszabadult Shukaku és nagy veszélyben voltunk.
-Kislányom sose felejtsd el! Ez nem az ő hibája!
Nem értettem anyu kire céloz és ekkora káoszban nem is tudtam volna.
-Anyu? Gaara hol van? Nem láttam sehol.
-Nem tehet róla hogy belepecsételték (n/y)!
Éppen futottunk mikor az egyik épület tetején lévől rész lebomlott és elkezdett ránk esni. Anyu gyorsan kapcsolt és dobott olyan messzire amennyire csak tudott.
-Ígérd meg hogy meg fogod védeni és szeretni fogod.
Ezek voltak anyu utolsó szavai.
Én zokogásba kezdtem mikor az egyik shinobi felkapott ki a falun kívülre vitt.

Mint minden álmom után most is csurgott rólam a hideg verejték.

Szemeim kipattantak és gyorsan ülő helyzetbe kerültem. Az ajtó felé pillantva Gaarát vettem észre és ekkor fogalmazódott meg bennem az álmom jelentése. Nem voltam benne biztos de én úgy gondolom anyu azt szerette volna ha vigyázok és szeretem Gaarát, ami valljuk be nem nehéz annyira.

-Rosszat álmodtál?
Kérdezte a fiú, mire úgy gondoltam tudja a választ.
-Igen, tudod anyu halála óta vannak rémálmaim.
-Te legalább tudsz aludni.
Gaara erőltetetten felnevetett.
-De a múltkor is aludtál. A tetőn.
-Én se értem hogyan.
A fiú lassan belépkedett a szobába és leült mellém az ágy szélére.
-...De szerintem neked köszönhető.
-Micsoda?
-Hogy tudtam aludni, elvégre ott voltál mellettem.
-Lehet benne valami... akkor nekem se volt rémálmom.
Arcom alig látható pírba borult, majd felnéztem a fiúra.
Nem nézett rám így fogjuk rá nyugodtan képes voltam tanulmányozni arcát.

-Es odaadtad már a virágot?
-Mi? Ja... nem. Nem nagyon volt erre időnk.
-Értem... remélem egyszer azért oda tudod majd neki adni...
-Igen, szerintem ez az idő tökéletes lenne rá.
-Akkor miért vagy még mindig itt? Nyomás!
Azzal Gaara felállt és elhagyta a szobát. Elég rossz érzés volt látni kimenni.

Time skip.

Még csak pár óra telt el mióta Gaara elment és az érzéseim sem csillapodnak, ekkor viszont lépések hangjait hallottam meg.
Az ajtón megint Gaara jött be a kezében a csokorral.
-Hát te?
-Jöttem odaadni a virágcsokrot.

Egy pillanatig nem értettem hogyan érti ezt, de nem telt sokba míg rájöttem.
Ezt a csokrot nekem szeretné odaadni.