Gaara és a Hatake lány

2. Rész

Reggel a szemeim kipattantak és hirtelen ültem fel. Homlokomról hideg izzatság folyt és arcom is sápadt volt. Ez az álom lassan az őrületbe
kerget és elhatározom hogy nem alszok, még az is jobb lenne. Miután felkeltem nem akartam visszaaludni így hát felvettem a tipikus egyenruhám és elmentem a Hokage
irodájához. Ahogy gondoltam Tsunade-sama már ott volt és nagyban dolgozott amennyire tudott.
-Elnézést udvariatlanságomért Tsunade-sama.

Hajoltam meg az említett személy előtt.
-Semmi gond, miért jöttél?
-Van egy pár dolog amit elszeretnék önnek mondani.
-Rendben, halgatlak.
-A gyökérről van szó. Danzo az utóbbi időben nagyon elzárkózott és amikor szüksége lett volna Konohának a segítségére ő nem segített.
A chunin vizsgán nem adta parancsba hogy segítsünk Konohának, így a több kárt mondhatni ő okozta.
Az öregekkel kapcsolatban kifejezetten régimódiak emiatt Danzo gondolkodását részesítik előnyben.
-Köszönöm hogy elmondtad ezeket.
-Van még valami.
Apámmal arról beszélgettünk nem régiben, hogy a gyökér vezetését át kell vennem, vagy nem is muszály nekem. Én apám ajánlom
őszintén mert én más dolgot kívánok jelenleg.

-És mi lenne az?
-Tudja szeretnék pár hónapra Sunagakuréba menni. Tudja anyám... ott halt meg.
-Rendben. Akkor a következő küldetést kapod. Sunagakuréba szükség van iskolai tanárokra így örülnék ha te mennél.
-Hány éves gyerekekkel?
-Nálad 2-3 évvel fiatalabbak.
-Szóval általános ninjaképző.
A nő bólintott.
-Értettem.

Térdeltem le Tsunade előtt egy nagy mosollya arcomon.
-Holnap indulhatsz is. És kérlek hagyd abba a Tsunade-samázást, hívj csak Tsunadénak.
-Értettem.
Mosolyogtam a nőre aki viszonozta mosolyom majd én meghajoltam és elhagytam a helységet.
Boldog voltam hogy elmehetek egy olyan helyre ami anyuhoz köt, mégis inkább csak gyászolni megyek. A gyerekeket szívesen tanítanám és lehet hogy maradnék is.

Hazamentem és elkezdtem összepakolni. Nemsokkal később elmentem az edzőpályához ahol az a zakkant Naruto és az a szinte irritáló Sakura van persze apu is itt volt ahogy az Uchiha fiú is.
-Apu!
Közeledtem az általuk Kakashi senseiként ismert emberhez majd nyakába ugrottam. Apu csapata nem ismer mert csak ő szokott mesélni, én teljesen más életet élek mint ők.

-Hát ez meg ki?
Kérdezte Sakura majd Narutóra nézett aki látszólag felismert.
-(n/y)!
-Azt mondtam hívj (n/y)-samának!
Veszekedtem a narancssárga ruhát hordó kölyökkel.
-Sama? Nem gondolod hogy kicsit öntelt vagy?
Kérdezte az Uchiha.
-Nem is tudtam hogy Kakashi senseinek van egy lánya... hány éves vagy?
-13.
-Még sose láttalak... te jártál suliba?
-1 évig.
-De miért?

-Mert chunin vizsgán ő lett az egyetlen aki átment majd nemsokkal később jounin lett. 2 évvel ezelőtt az ANBU-ba vették be mostanra pedig egy tehetséges csapatkapitány lett az én kislányom.
Mondta el apu. Sasuke szinte teljesen ledöbben röviden leírt élettörténelmem hallatán.
-Tehetséges vagy.
Felelte a fiú.
-Köszönöm.
Hajoltam meg a fiú előtt kissé elpirulva mire Sakura egy gyilkos pillantással nézett rám. Én ezt figyelmen kívül hagytam és apuhoz fordultam.

-Tsunade-sama küldetésre küldött.
-Milyenre?
-Pár hónapig vagy több ideig Sunagakurében kell tanítanom általános iskolásokat.
-Sunagakurében? Pont ahol...
-Én kértem... este megint rosszat álmodtam és lassan már elmegy az alvástól a kedvem.
-Rendben vigyázz magadra.
-Oké.

Azzal indultam is volna, ha nem állít meg a 7-es csapat.
-Kakashi sensei otthon is maszkot hord?
-Nem mindig, egyébként nagyon jól néz ki...
Mondtam majd elnevettem magam.
Mostmár ténylegesen elindultam mikor is Sasuke jelenlétét éreztem meg.
-Igen Sasuke?
-Tudsz segíteni?
-Miben?
Fordultam a fiúhoz.
-Tudod meg kell bosszulnom a klánom és...

-Miért kéne megbosszulnod? Mert Danzo parancsba adta Itachinak hogy megölje a klánt? Ugye tudod hogy érted tette?
-Ez nem igaz!
-Ha akkor nem teszi meg Itachi, akkor te is meghaltál volna. A klánod puccsot szervezett, és így döntöttek a vének Danzo és a 3. Hokage. Már nincs mit megbosszulni csak Danzot. Én is ezen dolgozok.
-Min?

-Hogy átveszi vagy én vagy apu a gyökér vezetését. Utána nem történének bajok és Danzo is megkapná ami jár neki.
-Hát ez lenne az igazság?
-Igen Sasuke. Legyél erősebb és bosszuld meg a klánod, de ne öld meg Itachit. Neki is fájt.
-És te ezt honnan veszed?! Te velem egy idős vagy!
-De én a gyökér tagja vagyok! Minden ilyesmit tudok!

-Nem tudom elhinni...
-Nekem mennem kell.
Azzal faképnél hagytam a zavarodott fiút. Hazaérve levetettem magam az ágyra és elaludtam... nem volt mit tenni rohadt fáradt voltam bár
ezt hamar meg is bántam. Ugyan az az álom de... most valami más volt. Mintha anyu olyasmit mondott volna halála előtt hogy vigyázzak
rá és szeressem... de nem tudom kiről volt szó. Természetesen amikor felkeltem kivert a víz
és az izzatság csak úgy csöpögött homlokomról végleg eldöntöttem hogy nem fogok aludni.

Visszaaludni nem tudtam és nem is akartam, már este volt így arra a döntésre jutottam hogy hamarabb indulok,
ígyhát írtam apunak egy cetlit hogy nagyon
szeretem és hogy vigyázzon magára. Elindultam a főkapu felé, mielőtt elindultam volna hátranéztem és szemeim könnyek hagyták el. Szeretem ezt a helyet de biztos jó lesz Sunagakuréban is... végül rávettem magam és elindultam.
Sokáig tartott az út és még a felénél sem tartok, a nap már kisütött és én csak mentem és mentem.

Útközben megálltam
pihenni és bevenni egy ételtablettát. Miközben már az út háromnegyedénél tartottam meghallottam valamit, inkább valakit. Megfordultam és egy szőke hajkoronát véltem felfedezni ami egy lányé volt.
-Állj meg!
Én tettem kérésének és megálltam egy értetlen fejet vágva.
-Azt hittem úgy volt hogy mi elmegyünk érted és együtt jövünk!
-Így volt?
-Mikor indultál.
-Még este... nem akartam aludni.
-Értem, hát... nem baj. Temari vagyok Sabaku no Temari.
-Én (n/y) vagyok, Hatake (n/y).
-Örülök. Az öcséim mindjárt itt lesznek...

Nem is kellett sokat várni ugyanis két fiú landolt Temari mellett.
-Azt hittem sosem érjük utol.
Kapkodta a levegő egy festett arcú fiú míg a másik csak kérdőn nézett.
-Ő (n/y), este indult mert nem tudta hogy jövünk érte.
-Elnézést tudatlanságomért.
Hajoltam meg.
-Semmi gond, én Sabaku no Gaara vagyok, ő pedig Sabaku no Kankuro Temarit gondolom már ismered.
Én csak bólogattam. Igazából a chunin vizsga óta ismertem őket látszatról de nem közelebbről.

Én csak hátrafordultam és újból elindultam. Ők is jöttek amint felfogták a helyzetet. Mellettem Temari jött és fel is tett néhány kérdést.
-Hány éves vagy?
-13.
-Egy genin?!
-Nem, ANBU.
-A-ANBU?
-Igen, genin 1 évig se voltam... most egy erős ANBU-sokból álló csapat csapatkapitánya vagyok.
-Azta.
-És kik a szüleid?
-Az édesanyámról nem kívánkozok beszélni de Hatake Kakashi az apám.
-A híres másoló ninja?
-Igen.

-És miért te jöttél?
-Anyu Sunagakurében halt meg mikor még itt éltem vele. Apu akkor Konohában élt. Szóval gyászolni tanítani és gondolkozni jöttem.
-Értem. Hát, én örülök hogy te jöttél de kérlek ne legyél olyan komoly a gyerekekkel.
-Én nem akartam olyan komoly
lenni... úgy gondolom abból nem tanulnak. Majd néha meg lesznek a rosszabbak kissé bűntetve és annyi.

-Komolytalan se lehetsz.
Hallottam meg Gaara hangját mögöttem.
-Tudom, a tananyagot rendesen be akarom velük vasaltatni. Úgy hogy meg is értsék természetesen. Még Naruto is tudott tőlem tanulni néhány dolgot.
-Naruto? Mit tanult tőled?
-Hát a Shunshin no Jutsut ami megnöveli a gyorsaságod, a Kakuremino no Jutsut, és ennyi de ezeket is nehezen használja.
-Ha ő megtudta tanulni akkor a gyerekkeknél könnyű dolgod lesz.
Nevetett fel Kankuro. Az út többi része csendben telt míg oda nem értünk Sunagakuréba...