Gaara és a Hatake lány

4. Rész

Én viszont nem tudtam...

Nem tudtam eldönteni hogy a hagyma vagy az alkohol bűze az erősebb a férfin.
Végül egyszerü teleportációval könnyedén kikerültem a kést majd mellette állva
elmosolyodtam.
Ő csak nézett én pedig erősen ráfogtam nyakának hátsó részére.
-Mivan jóskagyerek? Most pofázzá!
Majd tiszta erővel
kezdtem tolni Gaara elé.
Mikor odaértem a szinte törött nyakú férfivel Gaara elé, tiszta erővel lenyomtam a fejét.

Miután ráeröltettem egy meghajlást felhúztam a nyakánál fogva majd félelmetesen a fülébe súgtam.
-Kérj bocsánatot!
-Azt lesheted te kurva.
Erősebben ráfogtam nyakára.
-Nem vagyok kurva. És most kérj bocsánatot!
Most már kezdett felbaszni ez a jóskagyerek így a hangerőmet is felemelve keltettem nagyobb feltünést.

-B-Bocsánat.
-Na, ugye hogy megy neked.
Nyakánál fogva ledobtam kicsit távolabb Gaarától majd
megszólaltam.
-És, mivel mélyen megsértettél azzal hogy lekurváztál... megkapod méltó bűntetésed.
Elővettem nagyapámtól örökölt tantómat (apu beleegyezett hogy megjavíttatja ami így is lett) majd azzal szúrtam át a földön fekvő személyt.

-Szóval... sajnálom ezt a borzalmas köszönést... tényleg sajnálom. Tudják az ilyen emberek akik nem
élnek a valóságban nem érdemlik meg az életet és ez... hát nem tisztelte a nőket. Ugye önök tisztában
vannak
azzal hogy egy nőt tisztelni kell... tudom, önök tisztában vannak ezzel. Nem is akartam ezzel bemutatkozni de ez a személy kivételesen
egy rossz ember volt és nekünk
ex-ANBU-soknak kötelességünk védeni az ártatlanokat.
Gondoljanak bele mi lett volna ha megerőszakol egy gyermeket... annak én se örültem volna elhihetik.

Itt kis hatásszünetet tartottam majd halványan elmosolyodtam és újból nekikezdtem
mondandómnak.
-Hatake (n/y) vagyok Konohából. Örülök hogy ennek a gyönyörű falunak lehetek a vendége. Azért jöttem, hogy a gyermekeiket akik
kiváló shinobikká akarnak válni segítsek elérni céljuk. Ahogy a 3. mondaná az én akaratom tüze jelenleg a gyermekeken
való segítés. Ittlétem alatt szeretnék nekik nagyobb biztonságot nyújtani és sok-sok játékot játszani velük.
Remélem...
nem ítélnek első benyomás alapján...

Egy könnycsepp csordult le arcomon de kedves mosolyom nem
hagyta el arcom. Örültem hogy segíthetek a gyerekeknek
de szomorú voltam amiért lehet elítélnek... egy idősebb
falusi lépett elém majd megfogta kezem.
-Köszönöm. Tudja ez az ember régóta zaklatta a falusiakat...
Én felnéztem a nénire majd
ő karjaiba zárt.

-Én köszönöm. Viszont most már mennem kell... tudja a barátaimmal kell mennem és ezt nem
kell hogy úgy vegye mintha kényszerítenének.
Nevettem el magam.
-Én vagyok a legboldogabb amiért elfogadtak és ilyen
barátaim vannak mint Temari és Kankuro.

Ránéztem az említettekre majd Gaarára. Visszanéztem a nénire és a fülébe súgtam.
-Ha ismerné Gaarát biztos
vagyok benne hogy megertené miért szeretem.
-G-Gaarát?
A néni döbbenten kérdezte de ez a döbbenet nem sokáig
volt arcán.
Elmosolyodott és megszólalt.
-Remélem egyszer megismerhetem szíved választotját.
Én elmosolyodtam majd elbúcsúztam a nénitől.

Temari lassan somfordált oda hozzám majd megszólalt.
-Miért csak engem és Kankurot tekinted a barátodnak? Mit súgtál a néninek?
-Temari, Temari... nőből vagy és nem érted... na mindegy. Megyünk a sulihoz?
Kérdezztem izgatottan.
-Aha!
Felelte a barátosném majd együtt elindultunk az akadémiához a fiúkat pedig magukra hagytuk.

-Szóval... (n/y). Te nem tekinted Gaarát a barátodnak?
-Nem.
-Mi? Ugye nem azért mert elmondtam neked?!
-Én többnek tekintem őt.
-Ezt hogy érted?
-Mivel te vagy az Temari... neked elmondom.
-Mit?
-Azt hogy, én... szeretem.
-Mit?
-Nem mit... kit. Én szeretem Gaarát. Akár hiszed akár nem.
-Te szereted?
-Igen. Fülig szerelmes lettem belé, és ne kérdezd meg hogy mióta mert fogalmam sincs!
-De... mi tetszett meg benne?
-Hát, Gaarában Gaara tetszett meg.
-Nem értem...
-Tetszik az a gyönyörű szeme, az hogy ilyen hihetetlenül magas, és azt is szeretem benne hogy ő nem mutat ki érzelmeket, de tudod... én látni szeretném ha boldog, ha szomorú vagy ha mérges... minden egyes arcvonását értelmezni szeretném. Egy nap biztos remek apa lesz belőle.

Pont befejeztem a monológom amit Temari átéléssel halgattot, és ide is értünk az akadémiára.
A gyerekek mint Konohában is futkároztak és játszottak. Nagyon imádnivalóak voltak. Először az udvart néztük meg. A gyerekek ahogy említettem itt is futkároztak. Fogócskáztak, homokoztak, bújócskáztak... nekem ilyenekre sosem volt időm.

Gondolatom valaki rántott vissza ugyani a ruhám szélét húzogaztta egy kislány.
-Hát te? Te még nem vagy iskolás.
-Sajnálom! Emiko! Nem megmondtam hogy ne lófrálj el ameddig tanítok!
-Semmi baj.
-Mégegyszer sajnálom... tudja egyedül vagyok a háznál és senki sem tud helyettesíteni ezért velem kell jönnie Emikónak is.
-Emiko? Nagyon illik hozzá a név...
Halványan elmosolyodtam a kislányra nézve aki visszamosolygott.

Rövid barna halya volt és megszokottól eltérő szeplőcskéi voltak. Zöld szemei csillogtak a boldogságtól miközben apró kezeiben egy játékbabát fogott.
-Ő a húgom Emiko, a szüleink elhunytak...
-Sajnálom.
-Semmi baj.
-Ha szeretnéd vigyázok Emikóra addig ameddig vége nem lesz a tanítási idődnek.
-Nem tehetem, ez túl sok lenne.
-Dehogy is... imádom a gyerekeket és egyébként is lassan tanítani fogok.

-Értem... ha neked tényleg nem baj akkor rádbízom a kis mosolygóst.
-Rendben, még akkor találkozunk.
-Oké! Szia!
-Szia!

A nő elment és Emiko itt maradt...
-Szia. Engem (n/y)-nak hívnak. És téged?
-Én Naito Emiko vagyok. Játszol velem?
-Persze. Mit szeretnél játszani?
-Játszunk hősöst!
-Akkor te leszel a hercegnő?
-Nem... én a gonosz leszek! Hívj ide egy fiút!
-De, kit?

-Hagyd csak rám!
Mosolygott rám Temari.
-Köszönöm?
Temari el is ment.
-Hát úgy tűnik hogy Temari elment egy fiúért. Addig szeretnél beszélgetni?
-Aha!
-Kérdezz előbb te Emiko.
-Szeretsz valakit?
-Lényegretörő személyiségű vagy... a kérdésedre a válasz, igen. Most én jövök. Szeretnél majd shinobi lenni?
-Igen! Olyan nagyszerű sinobi leszek majd mint apu volt!
-Én mondom neked, te tényleg nagyszerű shinobi leszel. Eddz majdt keményen!
-Úgy lesz (n/y)-chan!

Már épp kezdett volna beszélni Emiko amikor meghallotta Temarit.
-Ott a herceged!
Én odafordultam majd Gaarát véltem felfedezni szemeimmel. Tekintetében semmit nem láttam ami mit ne mondjak... fájt.
-Szia (n/y)! Csak Gaara volt szabad. Bocsi. Nekem is mennem kell.
Azzal Temari felszívódott.
Gaara is indult volna mikor is Emiko ráült a lábára.
-Neked maradnod kell!
-Miért?
-Te vagy a herceg aki megmenti a hercegnőt!

-Emiko! Gyere vissza és engedd el Gaara lábát.
-Nem lehet! Akkor ki lesz a herceged?
Én erre a kérdésre elpirultam majd a csendet Gaara hangja szakította meg.
-Jól van, maradok.
Emiko leszállt Gaara lábáról majd boldogan ugrált és ült le velem szemben a kislány.

Gaara is idejött majd leült mellém.
Ezzel kezdetét vette egy hosszú fáradalmas és nehéz harc.