Gaara és a Hatake lány

8. Rész

Miközben Gaarát csodáltam figyelmen kívül hagytam hogy Temari és Kankuró engem szólítgat már vagy két perce.
Csak akkor eszméltem fel amikor Gaara rám nézett. Gyorsan megráztam a fejem majd megszólaltam.
-Mondtatok valamit?
-Végül is nem.
-Ja, akkor oké.
Majd újra belemerültem volna a gondolataimba mikor is Temari megszólalt.
-Tudom, hogy neked nagyon tetszik az öcsénk, de légyszi koncentrálj picit.
Majd felnevetett és folytatta miután már kissé égő fejjel figyeltem rájuk.

-Arra gondoltam, hogy hétfőn beülsz egy órára és akkor tudsz a tanmenethez ötletet meríteni, például hogy miket és hogyan taníts a gyerekeknek. Nem mellesleg van egy tanári tankönyv amiben benne vannak a tananyagok, ha bármiben segítség kellene nyugodtan szólj nekem.
-Okés, és most esküszöm, hogy jobban koncentráltam, mint eddig valaha.
-Értem.
Erre csak felnevettünk, végül észre se vettük, hogy Gaara befejezte az ételt és elkezdett tálalni.
-Várj segítek!
Azzal felpattantam és mentem vele.
Ki vett négy tányért, villát amit a kezembe adott én pedig azokat ki vittem az asztalhoz.

Majd visszafordultam és vártam amíg Gaara kivett négy poharat mialatt  újra megcsodálhatta arcvonásait. Miután odaadta nem nagyon tudtam megmozdulni és ezt ő észre is vette. Egy gyors csókot nyomott a számra és egy halvány mosollyal ki vitte az ételt. Kissé érezte, hogy olyan vagyok, mint egy paradicsom így gyorsan ittam egy kis hidegvizet az egyik pohárból. Miután kivittem a poharakat azt amelyikből ittam letettem magam elé a többit pedig a többieknek adtam.

Az étel szerintem nem kell mondanom valami mennyei volt. Még talán apuénál is finom. Ami nagy szó. Miután befejeztük a reggelit én a tányérokat összeszedtem, majd elvittem őket elmosogatni.
-Azt majd én megcsinálom.
Szólt Temari, mikor meglátta hogy mosogatni készülök.
-Nem kell, tényleg semmiség.
-Nem kérdés volt.
Halkan felnevetett, majd kivette a kezemből a tányért és a szivacsot.

-Emiko tegnap említette, hogy szívesen játszana veletek.
-Tényleg? Akkor szerintem ma beugrunk, meg szeretnék kicsit körülnézni még.
-Szóval meg van a program?
Kérdezte egy mosollyal az arcán.
-I-Igen, úgy is mondhatnám.
Picit belepirultam, hogy milyen könnyedén szerettem meg Gaarát, de mélyen legbelül talán mindig is vonzódtam hozzá.
-Menjetek, hamar eltelik az idő ha nem figyelünk.
-Okés, tényleg ne csináljam meg?
-Már mondtam hogy nem kell.
Felnevetett, én viszont csak rámosolyogtam. Láttam mennyire szívén viseli a testvéreit, és valahogy most már úgy érzem, mintha én is idetartoznék.
Hirtelen felindulásból megöleltem a lányt.
-Köszönöm Temari.

A lány teljesen meghökkent, viszont nem nagyon volt ideje válaszolni, ugyanis én siettem Gaarához a nappaliba.

Nagyban susmorogtak Kankuróval ami nem mondhatom, hogy nem volt feltűnő, de nem is nagyon zavart.
A kanapé az ajtóval háttal van, így mikor beléptem a nappaliba hátulról megöleltem Gaarát, mert miért ne? Ha szeretsz valakit, akkor azt ki kell mutatni.
-Indulunk?
Kérdeztem izgatottan.
-Igen indulhatunk.
-Oksi, megyek felöltözök.
Azzal fel futottam a szobámba.

Gyorsan felvettem egy ruhát, ami egyszerű fekete térdföléig érő nadrág volt, és egy fehér póló, ugyanis tagadhatatlan, hogy meleg van.
Amint összefogtak egy kontyba a hajam lefutottam a kijárathoz, ahol már Gaara is készen állt.
-Oké, akkor mi elmentünk!
Mondtam hangosabban, hogy mindenki tudja és egy nagy mosollyal indultam el az ajtóhoz Gaarával kézen fogva.

Néhányan megnéztek minket, de őszintén túlságosan is boldog voltam ahhoz, hogy ez érdekeljen.
Csak egy kellemes napot szeretnék eltölteni Gaarával és kész.
-Hova megyünk először?
-Nem tudom, Temari mondta, hogy Emiko szeretne majd valamikor játszani velünk, neked van kedved oda menni először?
-Ha te oda szeretnél menni, akkor menjünk.

Azzal kézen fogva mások véleményét figyelembe nem véve indultunk meg az akadémiára.
Nagyon jó érzés volt vele lenni, teljesnek érzem magam és boldog, energikus vagyok, ami mondjuk elég ritka. Jót aludtam és nem vagyok fáradt és az ő szeme is jobban néz ki. Mondjuk az mindig is jól nézett ki de tegyünk úgy, mintha ezt nem is említettem volna.

Az idő nagyon kellemes volt, ahogy a nap sugarai érintették a bőröm és ahogy éreztem, hogy átmelegedek valami felemelő érzés volt.
Alig tíz perce volt hogy elindultunk, de már az akadémiánál vagyunk. Az idő, ahogy Temari mondta tényleg gyorsan telik, ha nem figyelünk. Ezért kell kiélvezni.

A gyerekek a folyosókon és az udvaron egyaránt lelkesen futkároztak habár csak az udvaron szabadott. Nagyon aranyosak voltak, ahogy egymásnak adják a házikat, ahogy egymás mellett nevetgéltek és ahogy szorgosan tanultak. Nem hasonlított túlságosan Konoha egyik osztályára. És nem véletlenül emeltem ki egy osztályt, a legtöbb gonddal járók Narutóék voltak, de ahogy az idő telik egyszer elfogadják egymást és ők is összekovácsolódnak, a kötelékek szorosabbak lesznek.

Visszatérve ide, egy pár perc alatt az udvarral kerültünk, és ahogy gondoltam Emiko is kint volt. A homokozó szélén ült egyedül és egyszerűen rossz volt rá nézni. Amint felemelte a fejét és meglátott minket a szeme felcsillant és nyomban hozzánk futott.
-(n/y)-chan! Jössz játszani?
-Igen persze!
Mondtam egy hatalmas mosollyal, mert bár egyedül volt, ő mégis mosolygott.
-Itt van a herceg is?
-Igen amint látod.
Gaara arcvonásai szintén megenyhültek és talán egy kis mosoly is megbújt a szája szélén.
-Na, játszunk!
-Jó jó.
Majd Emikót követve indultunk meg az egyik árnyékban lévő padhoz.
-Mit fogunk játszani?
-Nemrég láttam, hogy egy pár idősebb már lassan genin valami olyat játszani, hogy "felelsz vagy mersz" és ha felelsz akkor igazat kell mondani egy kérdésre, ha mersz akkor meg kell csinál egy feladatot.

-Hát jó, de nincs kedved inkább valami mást játszani?
Kérdeztem a lányt akit már ismerve tudom milyen feladatot, kérdést szegezne hozzám.
-Csak nem félsz?
-Nem, én sose félek.
-Ez nem igaz, de akkor bizonyítsd be!
-Jó na...

-(n/y)-chan, felelsz vagy mersz?
Mivel Emikóról van szó ebben a játékban sakk mattot kaptam. Elpusztított. Számomra már mindegy.
-Felelek.
-Tetszik neked Gaara-kun?
-Igen.
-Úgy tudtam!
-Én jövök, Gaara, felelsz vagy mersz?
-Felelek.
Hát jó, tudja milyen kártyákkal játszok...
-Szereted be porozni méhecskeként a virágot?
-Mi?! Erre nem fogok válaszolni!
Mivel kiskorúak vannak jelen már a vicc kedvéért is jó ötletnek tartottam feltenni ezt a kérdést, mert itt minden válasz rossznak számít.

-Gaara-kun! Az a szabály, hogy válaszolsz!
-De ha azt mondom ki is szállhatok, nem?
-Akkor azt bizonyítanád be, hogy félsz!
-Nem, nem válaszolok.
-De naaaaa! Egyébként is milyen kérdés volt ez (n/y)-chan????
-Nem kell még azt tudnod.
Csak egy sunyi mosoly lapult meg arcomon, mert tudtam hogy Gaara tökre be ijedt és akármennyire is leplezné zavarba jött.
-Emiko, felelsz vagy mersz?
Gaara mindent ignorálva folytatta a játékot.
-Merek!
-Válassz egy másik játékot.
-De ne már!
-Ebben a játékban (n/y) nagyon magabiztosnak érzi magát, veszítenénk, már megnyerte.
-Jó na...