Gaara és a Hatake lány

9. Rész

-Akkor mit is játszunk?
-Az a baj (n/y)-chan, hogy én nem tudom... talán bújócskázhatnánk, vagy inkább beszélgethetnénk, hárman játszani kicsit nehéz.
-Hát igen. Inkább csak beszélgessünk.
-Oksi, akkor én kérdezek és ti válaszoltok.
Mivel már most tudtam, hogy ez ugyan olyan lesz mint a felelsz vagy mersz, csak mersz nélkül feladtam. Megadom magam.
-Rendben.
-Szóval, Gaara-kun. Neked tetszik (n/y)-chan?
-Igen.

-Akkor együtt vagytok?
Erre a kérdésre elcsendesültünk. Nem jelentettük ki nyíltan, de valami olyasmi, nem?
Inkább csak kérdőn néztem Gaarára hogy mit mondd, mert őszintén kíváncsi vagyok.
-Igen, együtt vagyok (n/y)-val.
Nem tudom, erre a válaszra számítottam, de most hogy így kimondta talán még boldogabb lettem.

-Jujj! Akkor már csókolóztatok is?
-Igen, de mondd csak, miért csak ilyen kérdéseket teszel fel?
-Tényleg? És akkor össze fogtok házasodni?
Mindketten csak kérdőn néztük, ahogy Emiko ragyogó szemekkel pusztít el minket.
Nem tudom, ezek a kérdések kicsit megkérdőjelezhetővé teszik Emiko gondolatait.

-Hát azt majd még meglátjuk.
-Akkor nem?!
-Emiko, azt mondtam, hogy még meglátjuk, tudod még eléggé fiatalok vagyunk.
-Szóval (n/y)-chan visszamegy?
Kérdezte szomorúan Emiko.
-Nem megyek vissza, egy picit vissza kell mennem, de visszajövök majd.
Mondtam a kislánynak aki eléggé elszomorodott, de amint befejeztem mondandóm újra felragyogott. Mint egy nap.

-Tudod mit? Mennyünk fagyizni! Szólok a nővérednek.
-Rendben!
Leültem a homokba majd törökülésben behunytam a szemem.
"Szia, elmennénk Emikóval fagyizni, egy óra és vissza is érünk, vigyázni fogok rá. Ne aggódj"

Majd amint befejeztem felkeltem majd leültem a padra.
-Szóltam neki, indulunk?
-Aham!
Azzal a lendülettel Emiko felpattant és már a kezemnél fogva rángatott a legközelebbi fagylaltozóig. Útközben Gaara a másik kezemet ujjainkkal összekulcsolva fogta ami nem mondhatom hogy nem csalt pírt az arcomra.
-(n/y)-chan, minden rendben? Nagyon piros vagy, meleged van?
Én csak ránéztem Emikóra aki egyáltalán nem azt az ártatlan fejet vágta amire számítottam.

Szemei sunyin mindent sejtően méregetett és tagadhatatlanul tudott a helyzetemről.
-Kérsz vizet (n/y)?
Gaara kedvesen megkérdezett egy halvány mosollyal az arcán, éreztem, hogy az arcom tűzforró.
-Mindjárt ott vagyunk a fagyizónál, majd az segít.
-Ha te mondod.
Gaara még mindig kedves mosollyal nézett de a tekintetében, mintha már ő is tudná miért ilyen forró az idő.

A fagyizóhoz megérkezve gyorsan elmondtuk mit szeretnénk, amit kifizetve magunkkal vittük a legközelebbi asztalhoz.
Én epres-vaníliás fagyit kértem, Gaara epres-citromos fagyit kért és Emiko epres-puncsos fagyit.
Tagadhatatlan, hogy mennyei volt a fagyi, de inkább a túlélésre koncentráltam, ugyanis a testhőmérsékletem nem szeretett volna olyan hamar lemenni.
-(n/y)-chan, folytatjuk a játékot éves közben???
Mivel tudtam, hogy Emiko nem adná fel ezért belementem amit egy bólintással jeleztem is.

-Annyi kérdésem van! Például milyen gyereket szeretnetek? Kire szeretnétek hogy hasonlítson?
A kérdést hallva ledöbbentem. Ne gondoltam volna, hogy ilyen témákra is kitérünk. Gaarára néztem segélyt kérve, de ő is ugyan annyira ledöbbent és tagadni se tudta volna, hogy a kérdést hallva pír szökött az arcára.
-Szerintem ezt a kérdést ugorjunk át.
-De (n/y)-chan! Nem szeretnél gyereket? Biztos szép lesz!

-Nem mondtam, hogy nem szeretnék, de ez a kérdés még várhat egy csomóóó évet, még csak 13 vagyok!
-Hát ha te mondod... de milyet szeretnétek?
Emiko nem nagyon hagyott fel a kérdéssel szóval arra a döntésre jutottam, hogy válaszolok neki.

-Alapvetően 4 gyereket szeretnék, mert a nagymamámnak is négy gyereke volt anyuval együtt. 2 fiút 2 lányt, mert akkor eltudnak egymással játszani.
-Érteeem, az nagyon sok!
-Kövi kérdés?
-Akartok egy ágyban aludni?
-Mi a... Emiko, mégis kiktől hallasz ilyen kérdéseket?
-A geninektől... miért?
-Semmi, tegyünk úgy mintha már válaszoltam volna.

Gyorsan megettem az egész fagyimat amit Gaara kissé sokkolva nézett végig.
-Na, megettem, most már mehetünk is!
Azzal felpattantam. Gaara és Emiko kezét megfogva kezdtem el őket a suli felé vezetni.
-Nekem be kellene mennem a tanári tankönyvért, hogy átnézzem, pillanat és jövök!
Azzal magára hagytam Gaarát Emikóval, most már sose fogjuk megtudni miről fognak beszélni.
Gyorsan végig mentem a kissé zsúfolt folyosókon és bementem a tanáriba ahol egy férfi tartózkodott.

-Jónapot kívánok, én Hatake (n/y) vagyok, örülök a találkozásnak.
-Pontosan tudom, hogy ki vagy, de nincs sok időm, a falakon kívül kell találkoznunk és erről senkinek nem szólhat... nagyon fontos.
-Tudja elég felelőtlen lenne tőlem az utasításait követnem mikor nem is tudom ki maga...
-Tobi, hívj csak Tobinak, de most muszáj mennem... majd találkozunk.
Azzal a férfi nagy füstöt keltett egy jutsuval és eltűnt.
-Hááát oké, úgy tűnik eléggé furcsa alakok is vannak itt Sunagakuréban... mellesleg elég furcsa maszkja is volt, nem ANBU-s...

A tanári tankönyv az asztalomra volt kikészítve, hogy honnan tudom melyik az asztalom? Ki volt rá rakva a nevem. A könyvet fogva elindultam az udvarra a már üres folyosókon keresztül mikor is éreztem, hogy az egész testem elnehezül.

"-Anyu? Te vagy az? -Igen kincsem... muszáj volt kapcsolatba lépnem veled, hogy információt juttassak hozzád, Tobi igazi neve Obito, Uchiha Obito, apád jól ismeri úgyhogy mielőbb szólj apádnak még a találkozó előtt... most mennem kell, de tudd hogy büszke vagyok rád! -Anya! ne menj! Kérlek! Anyu!"

-Anyu!
-(n/y)! Minden rendben?
Gaara aggódó tekintetével néztem szembe és csak úgy kijött belőlem... erősen zokogni kezdtem... most, álmodtam? Tényleg megtörtént? Vagy csak megőrültem?
-G-Gaara, muszáj apuval beszélnem... nagyon fontos...
-Rendben, hazakísérlek!
-Oké, az most nagyon jó lenne... nem biztonságos...
-Mi nem biztonságos?
-Az út... rossz érzésem van...
Gaara felsegített a földről és vissza siettünk a házhoz.
-Emikónak szóltál?
-Nem sokkal azután, hogy elmentél utánad mentünk, de közben összefutottunk Emiko nővérével, nagy ölelést küld neked.

Én csak elmosolyodtam. Miután a házhoz értünk gyorsan bementünk és én felvettem az ANBU ruhám.
-Mehetünk, mindenem megvan.
-Minden?
-Tudod mennyi fegyver van jelenleg nálam?
-Gondolom... sok.
-Pontosan!

-Hova mentek?
Kankuro a semmiből jelent meg a nappaliban.
-Egy pár napra haza... nagyon fontos, de miután végeztünk egyből jövünk is vissza.
-Rendben, de vigyázzatok magatokra és egymásra.
-Oké, akkor majd jövünk, Szia!
-Sziasztok!
Azzal kimentünk és már útnak is indultunk Konoha felé. A falun keresztül haladva eljutottunk a főbejáratig ahol kiengedtek minket és kezdetét vette a 3 napos út, ami tényleg nem lesz egyszerű, de nem állhatunk meg.

Sziasztok olvasók! Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy majd a későbbiekben legyen-e benne pluszos rész miután kedves főszereplőnk is elérte a korhatárt?