Gaara és a Hatake lány

5. Rész

Emiko odaadott nekem egy hercegnőt Gaarának pedig a hőst és Emiko lett a gonosz ahogy azt megbeszéltük.
-(n/y) neked kell sikítanod mert elfogtalak.
-Én semmi pénzért nem fogok sikítozni.
-De.
-Ah, jól van!
-Áhh! Segítség! Elkapott a gonosz hercegnő!
-Felesleges üvöltöznöd! Úgy sem segítene neked senki!
-Ez nem igaz!
-Dehogynem! Egy ilyen elhagyatott helyen senki sincs!
-De én itt vagyok!
-Áh! Segítség!
-Engedd el a hercegnőt!
-Soha!

-Ha nem engeded el majd elveszem erővel!
Gaara a bábújával megindult Emiko bábúja felé majd mikor odaért elkezdte ütögetni.
-Neeee!
A gonosz hercegnőt elkapta Gaara majd a bábúját enyém felé fordította.
-Jól vagy hercegnő?
-Igen köszönöm hogy segítettél!

-Most meg kell jutalmazdnod a hőst.
-Szóval, mivel megmentettél a kastélyban sok arannyal jutalmazlak majd meg...
-Nem! Nem pénzzel!
-Akkor mivel?
-Menj hozzá feleségül!
-Mi?!
-Igen!

-J-Jól van... szóval, nagyon hálás vagyok amiért segítettél... ha elfogadod akkor hálám jeléül hozzád megyek...
Lesütöttem szemeim majd arcom teljesen pírba borult.
-Ha nem szeretsz miért jönnél hozzám hálaként?
Felkaptam fejem majd a még mindig semmit kifejező Gaarára néztem.

-H-Hát, nem arra gondoltam...
-Ez így unalmas! Csókot!
-Emiko! Ez udvariatlanság!
-De ha szeretsz valakit a csók az átlagos nem?
-E-Emiko honnan szedsz ilyen butaságokat?
Arcom éreztem kezdi megszégyeníteni Gaara haját ezért lehajtottam fejem.

Csak annyit éreztem hogy Gaara bábújával megpöckölte az enyém.
-Mi az?
Újból megtette amit már láttam és... hát igen, most mondhatnám hogy smároltam Gaara bábújával. Végül is ez történt.
Gaara felállt majd megszólalt.
-Remélem Emiko holnap is tudunk ilyet játszani.
-Persze! Remélem legközelebb nem fog úgy beijedni (n/y)-chan egy csóktól.
Gaara elment majd idő közben Emikó nővére is megjelent.
-Szia (n/y), remélem nem volt gond vigyázni a húgomra...
-Dehogy is!
-Akkor rendben, köszönöm.

Én visszaültem és döbbenten bámultam magam elé... végül felálltam és Temari keresésére mentem viszont nem kellett messzire mennem, mindent az akadémia sarkából figyelt. Arcán egy huncut mosoly volt található viszont én mérgesen mentem oda hozzá.
-Temari!
-Igen?

Temari halkan felnevetett de amikor meglátta arcom a mosoly lehervadt arcáról és helyette egy kis félelem bújt meg.
-Miért, pont, Gaarát, hoztad, oda?
Kérdeztem tagolva a szavakat.
-H-Hát, tudod Gaara volt csak szabad...
-Tényleg?
-I-Igen... meg hát, bejön nem?
A végén már szinte röhögve mondta, viszont én ezt megelégeltem és elkeztem kergetni. Ő futott előlem ahogy csak tudott. Egy idő után elvesztettem Temari nyomát és valaki teljesen másba botlottam.

Kankuro felsegített esésem után majd egyből beszélgetni kezdtünk.
-Te meg mit keresel itt?
-Én? Temarit... meglógott.
-Mit csinált?
-Azt hogy...
-Mit?
-Hát Emikóval akartunk játszani és azt mondta kelleni fog egy hős... ennek a keresését Temari bevállalta és megjelent Gaarával!

Ezek után pedig miután elindultam őt megkeresni egy sunyi mosollyal várt az akadémia sarkán!
-Most már mindent értek... neked bejön Gaara.
-Nem! Mármint... most magamnak hazudtam... gratulálok.
Azzal megütögettem a fejem.
-Szerintem én Temari oldalán állok.
-Mi?!
-Hát, csak segíteni akart nektek.

-Az lehet de...! Jó, megfogtál.
-Szerintem aranyosak lennétek Gaarával, csak tudod... Gaara most egy picit megváltozott, viszont még mindig...
-Értem... megértem mire akarsz kijukadni...
-De, lehet hogy te tudsz neki segíteni... és ő is neked.
-Ezt hogy...?
-Tudja hol van a temető... hátha megtalálod anyukád sírját.
-O-Oh... hát, köszönöm. Én most... megyek.

Azzal otthagytam Kankurot. Utam egyből Gaara felé vettem... vettem volna, csak hogy! Azt se tudom hol van... végül arra jukadtam ki hogy fel alá járkálok a tetőkön és egyszer csak megtalálom.
Ez így is lett... 6 órával később. Már naplemente volt amikor megpillantottam az egyik tetőn üldögélni... egyedül.
Odasétáltam hozzá és leültem mellé.
-Szia.
Köszöntem először.
-Ugye milyen gyönyörű?
Kérdezte a naplementére vonatkozólag.
-Igen, gyönyörű.

Együtt néztük a naplementét és ez egy szokásos könyvben
romantikus pillanat lenne... de... ki vagyok én? Hatake (n/y) vagyok. Egy shinobi aki
bárhol be tud aludni! Szóval itt sem történt máshogy, lassan merültem el a sötétségben. Még egy
meleg kéz érintését éreztem enyémen majd elnyomott az álom.

Time skip.

Szemeim nehezen de felnyitottam és a holddal szemeztem. Végül sikerül visszaemlékeznem
mi történt és hogy hol is aludtam el. A tetőn feküdtem
Gaarával aki még mindig mélyen aludt.
A hátam mögé nézve a napot láttam ami épp jött felfelé. Mint
egy kinyíló virág... gyönyörű volt. Gaarát nem akartam felkelteni,
így hát én is visszafeküdtem
pihenni. Gondolataimba temetkeztem és észre se vettem hogy Gaara felkelt, gondolataimból is reggeli rekedtes hanga tudott felkelteni.
-Én aludtam?
-I-Igen, miért?
-Mi?! Nekem, nekem nem kellett volna aludnom!

Felült majd szétnézett a falun. Nem értettem mit keres, vagy néz...
-Gaara? Mi az?
-S-Semmi.
Végül visszafeküdt és elgondolkozott.
-Egyébként azért kerestelek mert Kankuro mondta hogy tudod hol a temető... elkísérnél?
-Rendben.
-Akkor... fel kéne kelnünk...
-Igen.
Igazán semmi nem történt... még mindig feküdtünk a hideg csempéken, de nekem egyáltalán nem volt hideg...
-Úgy itt maradnék.
-Maradhatsz.
Szemeim Gaarára kaptam aki a világosodó eget kémlelte.

-Akkor, maradok. Viszont el kell menni virágot vennem.
Végül összekaptam magam és felálltam. Hirtelen
ötlettől vezérelve Gaara vállai alá nyúltam és felállítottam hogy elindulhassunk
ugyanis ha rajta múlik még estig itt maradunk.
Ő csak döbbenten nézett rám míg én mosolyogtam mint a tejbetök.

-Akkor induljunk.
És mondatom után megfogtam a fiú kezét majd magam után kezdtem húzni.
-Várj! Hol lehet virágot venni?
-Oh, gyere.
Így Gaara vette át a vezetést és kezem gyengéden fogva húzott maga után.
Én elpirultam de nem
álltam meg... jó is lenne pofára esni egy ilyen romantikus pillanatban. Nem örülnék neki ha elesnék...

-Itt is vagyunk.
Állt meg egy bolt előtt.
Igaz hogy a sivatag kellős közepén vagyunk de ezeke a virágok valami gyönyörűek!
Bementünk a boltba ahol egy ismerős hölgyet pillantottam meg.
-Csókolom!
-Szervusz kedves!
A néni kijött a pult mögül majd megölelt.
-Ismered a hölgyet?
Kérdezte Gaara kit csak most vett észre a hölgy, ránézett a néni majd elmosolyodott.
-Örülök hogy láthatlak. A lány már me...

-Elnézés néni, még a nevét sem tudom...
Hát igen, most majdnem egy ciki pillanatba kerültem volna.
A néni vette a lapot és bemutatkozott.
-Natsume vagyok, Hanari Natsume.
-Örülök, én (n/y) vagyok, (n/y) Hatake.
Egy csokor virágot szeretnék venni.
-Rendben, milyet szeretnél?
-Egy Sansaghwa csokor lesz.
-Rendben, mekkorát szeretnél?
-Közepes méretűt.
-Rendben, kész is.
-Mennyi lesz?
-Neked ingyen.

A néni halványan elmosolyodott majd újból Gaarára nézett.
-A fiatalembernek mi lesz?
-Két csokor. Egy akác, azálea és árvácskából készült közepes csokrot szeretnék és egy árnyékliliomból és barackszínű rózsát szeretnék.
-Jó választás.
A néni elkezdte készíteni a kért csokrokat, majd miután odaadta Gaarának elköszöntünk és elindultunk.