Gaara és a Hatake lány

3. Rész

Sunagakure egy nagyon, nagyon homokos hely, de ezt leszámítva nagyon szép. Sokat kellett utaznom míg elértem a határát, de megérte... még vár ránk egyébként is egy kis utazás, hogy elérjük a falut.
-És, mond csak (n/y), ugye?
-Igen így hívnak.
-Hány évig éltél itt Sunagakurében?
-Kb. fél év. Ekkor történt egy hatalmas kataszrófa amikor még kicsi voltam.
-M-Mi történt?
-Nem tudom... a falusiak az üvöltözték hogy a szörny kiszabadult de én nem értettem... egy szörny sem volt a falu közelében.
-Értem.

Válaszolt Temari szomorkásan.
-Miért kérdezted?
-Cs-Csak úgy.
Nagyon furcsáltam Temari viselkedését ezért nem szálltam le a temáról.
-Te tudsz valamit.
-Én?
-Igen.
-Nem, én semmi ilyenről nem tudok.
-Nem tudsz átverni.
-Jó, tényleg tudok valamit...

-Bökd ki.
-I-Igazából ez egy kicsit kényes téma. Tudod az öcsénk nem éli a legszebb életet.
-Gaara?
-I-Igen.
-Miért? Hisz tök rendes srác!
Úgy hiszem kicsit hangosabban mondtam amit gondoltam mert ezt a mögöttünk haladó fiúk is meghallották amit Kankuro nem is hagyott szó nélkül.
-Kiről van szó?
Kérdezte a srác szórakozottan.

-Semmiről!
Éreztem ahogy arcomra piroskás színek szöknek és kezdek egy paradicsommal egyszínűvé válni. Visszafordultam a lányhoz aki halkan nevetgélt.
-Ne nevess ki. Szóval miért?
A lány arca visszavette a komor arcvonásokat és megszólalt.
-Tudod apánk a Kazekage volt, és hát belepecsételte az egyfarkút Gaarába.
-Komolyan?!

Úgy tűnik megint hangosabban kérdeztem ugyanis Kankuro megszólalt.
-Mi az ami egy ANBU-st így felcsigáz?
-Semmi! Hagyjál már!
Újból visszafordultam a lányhoz ám most valami teljesen más fogadott. A lány arcán könnycseppek folytak végig amiket még látni is szívszorító volt.
-Fiúk. Mi most elmegyünk intézni a LÁNYOS dolgaink.
-Mi?! De már mindjárt ott vagyunk!

-Fogd be!
Azzal otthagytuk a fiúkat. Egy nagyobb kő mögé kísértem a lányt akiből itt minden kifakadt. Zokogott és alig bírta abbahagyni.
-Temari, minden rendben?
-I-Igen... szóval folytatom. Gaarába pecsételte az egyfarkút és egy fegyvert készített belőle. Gyerekkorában mindenki kerülte és átkozta őt, de ő nem tehetett erről! Szóval egyik nap Gaara kint volt a tetőn és ott történhetett valami, ugyanis aznap elszabadult belőle a szörny...

Teljesen lesokkoltam az előbb hallottaktól.
-Én, úgy sajnálom... Gaara nem akarta, de... ő erről nem tehetett.
-Semmi baj Temari. Megértem.
Az én szemeimből is csordogálni kezdtek a könnycseppek amiket Temari meglátott majd nyomban letörölte.
-Tényleg nem akarta, ne ítéld el... kérlek.
-Mondom hogy semmi baj, csak... annyira szörnyű hogy ezt mind a saját apja tette vele...

Könnyeim újból utat törtek. Temari szorosan megölelt és eggyütt sírtunk tovább. Végül összeszedtük magunk majd visszamentünk a fiúkhoz. Kankuro aggódva nézett és mi ezt egyáltalán nem értettük, de ennek nem szentelhettem több figyelmet ugyanis el kellett indulnunk.

Kankuro pov.:

Már egy ideje elmentek a lányok és kezdtem ideges lenni.
-Gaara, én utánuk megyek. Várj itt.
Nem is kellett több a lányok felé vettem az utam. Az egyik sziklához tévedtem és hallottam hogy mögötte vannak, amikor már megszólaltam volna Temari hangja szakította meg a csendet.

-Gaara kint volt a tetőn és ott történhetett valami, ugyanis aznap elszabadult belőle a szörny...
Én ezek halltán elég felháborodott lettem ugyanis egy külsősnek mondta el Gaara egykori múltját. Temari sírni kezdett és újból megszólalt.

-Én, úgy sajnálom... Gaara nem akarta, de... ő erről nem tehetett.
-Semmi baj Temari. Megértem.
A lány szemeiből is csordogálni kezdtek a könnycseppek. Temari meglátta majd nyomban letörölte.
-Tényleg nem akarta, ne ítéld el... kérlek.
-Mondom hogy semmi baj, csak... annyira szörnyű hogy ezt mind a saját apja tette vele...

Nem értettem hogy miért mondta ezt a lány, az emberek akik ezt tudták egyből ítélkezni kezdtek... végül ez megelégelve mentem vissza Gaarához. Aggódtam, aggódtam hogy bántani fogja Gaarát a múltja miatt de ezen nem gondolkozhattam tovább ugyanis visszaértek a lányok. Szemeik kivoltak sírva. Majd mindent félretéve elindultunk a már közel lévő falu felé.

(n/y) pov.:

Hamar oda is értünk a faluba. Kankuro még mindig feszült, és ideges volt ami kezdett engem is idegesíteni. Végül döntöttem, elbeszélgetek vele.
-Kankuro. Jössz.
Beléptünk a városba és egyből félrehívtam.
-Észrevettem, eléggé ideges vagy. Mi a baj?
-Semmi.
-Na idefigyelj. Én nem vagyok viccelődős kedvemben úgyhogy köpd!

-Hallottam amikor Temari elmondta Gaara multját, ő az öcsém te meg csak egy kívülálló vagy!
-Ez fájt.
-Fogadjunk cserben fogod hagyni.
-Mennyiben fogadsz? Csak azért kérdezem mert ebből a hülye felesleges fogadásból hamar meggazdagodhatok.
-Mindegy, menjünk vissza.
Elkaptam a fiú kezét és megállásra késztettem.
-Azt mondod elárulom és hogy fogadsz.
Mennyiben?!

A fiú rámkapta tekintetét majd megszólalt.
-Most már tudom hogy csak kifosztanál a "vagyonomból". Menjünk vissza.
-Jó. Induljunk.
Mosolyogtam rá a fiúra halványan aki ezt viszonozta majd ezután a "rövid" beszélgetés után visszamentünk Gaaráékhoz.

Temari furcsálva nézett ránk míg Gaarán semmi sem látszódott, őszintén nagyon jóképűnek találom, de hiányoznak belőle az érzelmek... látni szeretném ha boldog, ha szomorú vagy ha dühös... várjunk! Mégis honnan veszek ilyen dolgokat? Csak nem? Áh, biztos hogy nem! Vagy talán... talán bejön Gaara? Jó... ez elég furcsa lehet most hogy magamban beszélek de... mindegy.

-Mehetünk?
Kérdeztem a lányt aki halványan elmosolyodott majd átkarolt vállamnál.
-Mi most szétnézünk az EGÉSZ faluban!
Mondta Temari mire felnevettem.
-Igen! Mi az EGÉSZ falut megnézzük!
Helyeseltem Temari kijelentését.
-Hova megyünk először? Lehet a suliba?
-Persze! Indulás!
Majd a vállamat még mindig karoló lánnyal elindultunk.

Az utcák gyönyörűek voltak. A gyerekek szerte az egész faluban játszottak és az emberek is nagyon
boldogok... voltak.
Miközben mentünk beljebb a faluban valami megváltozott... a falusiak
undorral néztek végig rajtunk. Legalábbis egy emberen.
Minden szem
Gaarára szegeződött és a kőkemény utálatot és undort sugalták.
Engem nagyon könnyen fel lehet húzni és most... most túlléptek egy határt.

Temarinak is elment a kedve, míg Kankuro próbálta
megtartani kedvének foszlányait. Bennem annyi düh terengett hogy az már szinte kettétépte belülről a szívem.
Fájt azt látni ahogy Gaarára néznek.
Eldöntöttem, hogy
kiállok Gaaráért, megmutatom nekik hogy őrá
senki nem nézhet így.

Megálltam amit Temari nem értett... ám időben leesett neki, megfogta vállam és próbált
lenyugtatni.
-Temari... most ne érj hozzám.
Suttogtam a lánynak aki szinte lesokkolva lépett el tőlem.
Az egyik iszákos falusi felállt és elém sétált.
-Mi a baj nyuszkó?
-Mi lenne?
Kérdeztem leplezve dühöm.
-Csak nem? A kurvájuk vagy? Nevetséges!
A férfi felnevetett majd elővett egy vágóeszközt. Én viszont nem tudtam...