Ne szánalomból szeress!! [ Bakugou x OC ]

1. A múlt emlékei

Fő szereplők:

Takami Karma (Oc):
Egy 15 éves lány akinek a lehető legborzasztóbb gyerekkora volt. 3 éve küzd a depresszióval és saját magával. Senkivel sem barátkozi. De ha valaki akar vele azt elküldi. Nem sokat beszél, inkább a céljaival foglalkozik. A személyisége hasonlít Katsukira, könnyen dühbe jön de nem ordít hanem csendesen alázza szénné azt aki kikezd vele. Hosszú fekete haja a derekáig ér. 157 cm magas. Szem színe ébenkék. Kissé hasonlít Todorokira a képessége és a családja miatt. A szülei a képesség házasítás miatt jöttek össze, de nekik annyi szerencse hogy szerették egymást. 2 testvére született. Egy idősebb lány Mika, és egy fiatalabb fiú Jak.
Karma képessége talán mindenkit felülmúlhat. 4 képessége van: tűz, föld, víz és levegő idomítás. ( Gondoltam nagyon menő lenne belevinni a soriba egy avatárt..😅🤣🤣)

Bakugou Katsuki:
15 éves
Képesség: Robbantás
Anyja: Mitsuki (még fontos lesz)
174 cm magas.

Aizawa Shouta:
Tanár (Így halkan megjegyzem Karma a kedvence.)

Uraraka Ochako
Ellenség
Szerelmes Katsukiba ezért utálja karmát.

******************************

Karma szemszög:

Nem szívesen emlékszem vissza a múltra. Mikor megszülettem az orvosok utálták a szemem miatt, mert világított a sötétben amit még most is elmondhatom magamról. Ha bejöttek megnézni hogy vagyok és ébren voltak mindig megijedtek. Féltek velem lenni sötétben mintha az ördög küldött volna. Viszont a nővérem imádott. Ő és a szüleim azok akik imádták ébenkék íriszeimet.

Mikor két éves lettem megszületett az öcsém. Ő nagyon ragaszkodott hozzám. Félt a sötétben és olyankor mindig hozzám jött.

Ötéves voltam amikor a nővérem dolgozott egy cukrászdában. Az apám hős volt így dolgozott. Én vigyáztam otthon az öcsémre Jakre míg az anyám ellépett a közeli kisboltba. Viszont.........a szüleim nem jöttek haza. Mikor a nővérem Mika haza jött sírva. A hírekben mondták hogy az anyánkat majdnem elütötte egy kamion, viszont apánk el akarta kapni. Nem sikerült.......egy gonosztevő egyszerre rántotta őket a kamion elé. Ezután Mika dolgozott míg én az öcsémre otthon. Már akkor olyan volt az agyam mint egy 10 évesé.

10 éves koromig ment ez így akkor negyedikes voltam az iskolában voltam és Jak is kezdte az első osztályt. Viszont ez nem volt happy. Szekáltak a szememért az osztályom és a nagyobbak is. Az meg rá tett egy lapáttal hogy a nagyok féltékenyek voltak a képességemre ezért néha meg is vertek. Ott elkezdtem utálni a képességem hogy ilyen nagy erővel lettem megáldva. Az embereket akik körülöttem voltam. Többször mentem haza bevert szemmel, arcal, vizesen, koszosan. Csak a testvéreim maradtak nekem. Otthon mindig azt mondtam hogy ezt csináltam azt csináltam, sose mondtam igazat. A nővérem fáradt és stresses volt a munka miatt. Az öcsém túlságosan is vágyott arra hogy egy nagy és izmos katona legyen. Ezt az álmát Mika megvalósította és beiratta egy külföldi iskolába ahol katonákat képeznek. Már csak én maradtam mellette.

11 évesen jött egy levél hogy Jak rákos és egy hete maradt hátra. Mika kiment kölföldre hogy megnézze az állapotát és vissza tudják e hozni Japánba. A nővérem megbeszélte az igazgatóval hogy figyeljenek oda rám míg távol van. De ez kitudódott az iskolában és már az öcsém miatt is szekáltak. Egy két nap után hazajött Mika és tudatta velem hogy a repülőn Jak szíve leált és nem tudták újraéleszteni.

12 éves lettem. Pár hónappal a szülinapom után a nővérem nem
bírta tovább így öngyilkos lett. Egy kedves öregember fogadott be. Az iskolai bántalmazásom is csak rosszabbodott. De ez még nem a tetőpont. Már nagyon közelítettem a depresszió felé, amit úgy szereztem meg hogy egy pénteki nap az igazgató behívott kulcsra zárta az ajtót és a legszebben is csak azzal lehet megfogalmazni hogy durván megerőszakolt. Akkora már teljesen kiszált a szememből az élet.

Mikor kijártam az általánost akkor a UA be vettek fel. Az egy ik tanár ajánlott be és másnap már kaptam is értesítőt hogy felvettek. Örültem neki a szívem mélyén mert nagy álmom hogy hős legyek. Az összes gonoszt elkergessem. És azokat akik embernek csúfolt ördögök, pusztíthassam ki mindet.

Legbelül féltem, mivan ha ott is olyanok lesznek velem mint itt. Ha undok parasztok akarnak majd kikezdeni velem. Viszont a régi iskolám utolsó évében nagyon megváltoztam. Vissza szóltam, lealáztam, vagy visszaütöttem. De ezeknek a tízszeresét kaptam az arcomba ököl formájában.

Megfogadtam hogy a UA ben is visszaszólok lealázok embereket ha ők is ezeket teszik velem. Nem fogok megalázkodni senki és semmi előtt. Csak egy dolog érdekel. Hogy hős legyek és hogy bizonyítsak a családom, a nevelőm, és az egykori bántalmazóim előtt. Mindig bennem volt a remégy és hogy sose agyam fel!

******************************

Na ezt is megírtam!😅😂
Tervezgettem egy idely ezt a sztorit és rávettem magam.
Lenne egy kérdésem ami nagyon fontos. Hogy szólítsalak titeket?
Pl: démonok, rókák ( ezt azért mert imádom a rókákat😅).
Na én nem tumálok tovább!
Csá csá csá