Ne szánalomból szeress!! [ Bakugou x OC ]

6. Bízz bennem!

Katsukiba szmszg:

-Nem nevetlek ki. Akkora paraszt még én sem lehetek!- mondtam a lánynak. Sóhajtott egy nagyot és el gondolkozott. Remélem nem fog hazudni. Én sem tudom miért de érdekel ez a liba. Szerintem csak megfogott a titokzatossága, de szeretném tudni mi van vele.

-Hát....tegnap előtt írt nekem valaki hogy találkozzunk a parkban, én pedig azt hittem te voltál......viszont amikor odaértem....a régi igazgatóm volt.  És......me-meg_ akadozott a lány de odamentem hozzá és a vállára tettem a kezem. Nem szóltam semmit de leesett neki mit akarok ezzel. -Megerőszakolt. -mondta ki lehajtott fejjel azt az egy szót amire nem tudtam mit mondani. Nem hittem volna hogy ilyen durva a helyzet. Azt hittem talán egy gonosz, talán egy állat tette ezt a nyakával.

Egy kis idő után magamhoz tértem a gondolataimból és a derekát átkarolva magamhoz öleltem. Nem kicsit meglepődhetett mivel csak pár másodperc múlva ölelt vissza. Tudom mi kell neki. Kell neki egy barát akinek a vállán sírhat ha kell.

Eldöntöttem hogy én leszek neki az a személy!

-Sajnálom....- suttogtam a fülébe mire még jobban magához szorított utána a fejére tettem az állam, és éreztem a börömön a könnyeit.- Engedd ki......sírd ki magad....itt leszek neked mindig ha kell -mintha csak ennyi kellett volna neki zokogni kezdett és a melkasomba bújva, úgy ölelt magához mintha attól félne ha elenged eltűnök.

Kemény tíz percig zokogott a karjaim közt. Én pedig hallgattam ahogy minden perc elteltével egyre csak kisírja a lelkében felgyülemlett fájdalmait és a stresszt.

Mikor megnyugodott el akart engedni de nem hagytam, visszahúztam magamhoz és úgy öleltem tovább. Még egy két percig álltunk így és nagyon lassan el engedtem. Majd az álla alá nyúlva felemeltem a fejét kényszerítve hogy a szemembe nézzen.

-Ha kell valaki, aki a lelki támaszod lesz......az had legyek én. -mondtam a szemébe nézve neki pedig legurult még egy nagy és kövér könycsepp az arcán amit letöröltem, és hátra léptem egy lépést.

-Köszönöm....süngeci. -mondta de én erre nem nagyon tudtam figyelni. A szemem csak azon volt hogy.......mosolygott......rám mosolygott.......a lány akit senki se látott mosolyogni.....én láttam. Hatalmasat dobbant a szívem a szívem. A mosolya valami elképesztő....és én többet akarom látni.

-Li-liba.....te.....mosolyogsz...-alig tudtam kipréselni ezeket a szavakat. Értetlen fejet vággot amitől elszállt a mosoly. De én örökre a szívembe zártam azt az arcot. Lehajtottam a fejem és én is elengedtem egy kis vigyort. Majd visszanéztem rá.

-Nem kell megköszönni. És ne hívj süngecinek.- megfordultam és elindultam a büfébe mivel lemaradtunk az ebéd szünetről. Vettem két szendvicset és a terembe mentem ahol megnyugodva láttam hogy már ott van a lány. Oda lépkedtem a helyéhez.

-Miattam elmaradt az ebéded. - suttogtam a fülébe laholva és úgy hogy senki se lássa a kezébe tettem az egyik szendvicset, majd visszamentem a helyemre. Amint elteltek az óráink jöttek a jól szeretett hős órák. A béta pályára mentünk a tesi ruhánkban és egymással küzdöttünk. Én a szallagos gyereket kaptam akit egy kis csellel és egy nagyobb robbantással el is intéztem. Persze nem okoztam nagyobb sérülést de az biztos hogy a keze megégett.

Egy pár meccsel később már csak egyedül a lib-vagyis Karma maradt. Neki nem tudom hogy véletlen, vagy direkt nem lett küzdő partnere. De ez be is bizonyult mikor megszólalt az ofő.

-Karma, neked direkt nem adtam párt mert te velem fogsz küzdeni.-mondta a tanár mire mindeggyik extra meglepődött kivéve engem mert már tudtam az okát. Viszont az a kék hajú fa-vagyis Tenya..khm..khm...megszólalt.

-Na de tanár úr ez igazságtalan, maga sokkal erősebb.-mondta miközben a kezével integetett.

-Ez nem igaz. Ő van annyira erős mint én és Present Mic eggyüttvéve. De ezt tudnád ha figyeltél volna amikor az erőtöket teszteltük.-magyarázta majd egy sóhaj után folytatta.- elvégre neki négy képessége van. Tűz, víz, föld és levegő. -na ez volt az a pillanat hogy mindegyik idióta álla leesett.

Feláltak a küzdőtérre kellő távolságra.

-Csak akkor hatástalanítom a képességed ha elfajul a dolog és túl erősnek bizonyulsz.- mondta a tanár majd felvett egy harci pózt. A liba pedig egy helyben állt és gondolkodott egy kicsit majd felemelte a térdét mintha lépett volna és erőssen a talajra tette a lábát. A föld egy csíkban elkezdett a tanár felé menni amit a liba a kezével irányított. Aizawa kikerülte de utánna Karma jobb karja lángolni kezdett míg a ballal dárda alakú vizet küldött az ofőre. Ezután tűzgolyókat küldött felé. Nagy nehezen kikerülte őket a tanár de Karma nem hagyott neki pihenőt. Tornádót küldött felé, majd tüzet és sziklákat. Elképesztő harc volt. Néha annyira erős volt a lány támadása hogy Aizawának hatástalanítani kellett a képességét. Utánna a tanár fáradtan rogyott le a földre és leállította a küzdelmet. Mindenki ámult és bámult, nem tudtak mit mondani. Szerintem mindenkiben lejátszódott egy pár gondolat arról hogy vele nem szabad cicózni, és nem jó ha megutál mert abból gond lehet. Még mondta is elmotyogott egy sort arról hogy vele többé nem perverzkedik.

De bennem inkább csak a csodálatos és az aggódás volt jelen. Bármilyen nehéz is én tényleg erősebbnek tartom ezt a lányt. Erősebb mint én és felnézek rá.

De egyben aggódom is mert tudom hogy amennyire erős annyira fél tőlle az osztály. Lehet még én is félnék tőle. De ami most ebédnél történ tudom hogy belül egy törékeny lélek. És láttam mosolyogni ami felért azzal hogy én legyek az első számú hős. Kívül egy szikla akit lehetetlen áttörni, míg belül egy törékeny kiscica.

Ez nehéz.....nagyon.....de ő az új példaképem. Egy részem olyan mint ő. Én se engedek másokat közel magamhoz. Mert félek hogy az csak fájni fog.

Mikor visszamentünk a terembe. Összeszedtük a cuccainkat és indultunk haza. Megvettem míg a liba is elindul és mentem vele ki. A kapuban megálltam és meg fogtam a csuklóját. Majd egy mozdulattal magamhoz rántottam egy ölelésre.

-Jó voltál a tanár elleni küzdelmen, viszont most az egész osztály tőlled fog félni mert erős vagy. És ezen az sem segít hogy nem mosolyogsz. Én már láttalak mosolyogni és elgyengülni. Láttam a gyengébbik oldalad ezért tudom hogy a mindig komor lány csak a felszín. Ha más előtt nem akkor legalább előttem oldódj fel. És ha úgy érzed megbízol bennem eléggé. Mondj el mindent magadról, mert ebédnél túl keservesen sírtál a karjaimban ahoz hogy tuggyam több is van a dolog mögött mint amennyit elmondtál. Ezért kérlek hogy bízz bennem. Az oszállyal pedig ne foglalkozz. -suttogtam a fülébe miközben nagyon erőssen bújt a melkasomba. És ismét hallani lehetett ahogy zokog a karjaim között.