Ne szánalomból szeress!! [ Bakugou x OC ]

7. Bízom benned!

Karma szmszg:

Miután befejeztem a sírást elengedtük egymást és elindultunk haza. Hiába mondtam neki hogy ne, ő ragaszkodott hozzá hogy elkísérjen. Már kezdett sötétedni ezért bármikor elkezdhet látszani, hogy világít a szemem. Nem szeretném hogy meg lássa. Nem szeretném hogy megutáljon.  Egyetlen egy személy volt aki szerette a szemeimet. Az pedig az  öcsém volt. Ha meglássa....biztos....hogy undorodni fog tőllem.....és ezt nem akarom. Ő a második személy aki mellettem van és bízok benne. Az öregapó aki otthon vár az első. Tisztelem és óvom. Nehezen ugyan, de ez a sündisznó elérte hogy bízzák benne, pusztán egy hét alatt.

Felemelték a kezem és az arcom elég tettem. Ha világít a szemem akkor a kezemen látszik egy kis kék fény. Ami láttam is. Akkor világít a szemem. De hogy csináljam hogy ne lássa meg? Francba!! Utálom ezt!

-Karma?-kérdezett. De....a nevemet mondta? Eddig mindig liba voltam.

-Igen?-kérdeztem vissza. Próbáltam úgy nézni hogy ne látszon a szemem.

-Bízol bennem?.....Nem erőltetem hogy válaszolj és azt sem hogy bízz bennem,....de....szeretném. -mondta.

-Bízom benned!- mondtam egy kicsit hangosabban. Éreztem hogy a szeme folyamatosan rajtam van. Biztos meglepődött mert egy kis idő mulva szólalt csak meg.

-Miért nem nézel rám?

-Hát...ömm.....

-Minden rendben?-fogta meg a vállam és maga felé akart fordítani de még előtte becsuktam a szemem. -Oj...mi az...ne csukd be a szemed!-szolt rám mire megremegtem. Amit a vállamon lévő kezével érzett is.
-Kérlek....nyisd ki a szemed.

Olyan hangon szólt hozzám hogy ledermedtem. Most még gyengébb volt a hangja mint a UA kapujában. Nem gondolkoztam felnyitottam pilláimat. Az arcára hatalmas döbbenet ült ki. Én pedig nem tudtam hogy fussak el vagy sírjak hogy most mi lesz.

-Karma.....mi van a szemeddel? Miért világít?-motyogta miközben folyamatosan a szemeimet nézte.

-Így születtem- mondtam remegve. Arra számítottam hogy itt hagy és nem szól hozzám többé de nem ez történt.

-Gyönyörű..-suttogta.

-Huh?

-Gyönyörű....a szemed....még nem is volt alkalmam látni hogy milyen gyönyörű.

-Tényleg? -kérdeztem döbbenten.

-Igen. -mondta. Egy ideig még néztünk egymás szemébe de utána folytattuk utunkat haza.

El sem hiszem hogy van valaki az öcsémen kívül akinek tetszik a szemem. Mióta bekerültem a UA be mintha kezdenék helyre rázódni. Erős vagyok és egyre csak felylődök hogy hős legyek. És lett egy.....barátom? Nem tudom.....még sose voltak barátaim de tudom hogy ezt a süngecit legalább annyira megszerettem mint az öreget.

Ha helyre jövök lelkileg és lesznek barátaim akkor biztos hogy annyit fogok mosolyogni mint régen a családomra.

Akkor még nem is sejtettem hogy mik várnak még rám.

∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆

Hello bello! Na ez most ennyi lett volna igaz hogy rövid lett, de hozom az új részt.
Ja és egy kép ha már a rész rövid:

#Csáórókicák

( igen jól vagyok, de mostantól rókicák lesztek! )