Ne szánalomból szeress!! [ Bakugou x OC ]

9. Gyötrelmes éjszaka.

Katsuki szmszg:

Hétfő este volt. Éppen Karmát kísértem haza. Meséltem neki egy pár vicces dolgot a gyerekkoromról. Amiken ha néha felkuncogott zene volt füleimnek. Csak neki mutattam meg a gyengéd oldalam, amit ő mosollyal vagy öleléssel halált meg. És ezt imádtam. Már elég sötét volt ezért elveszhettem a drága  szemeiben. De nem sokáig mert lépteket hallottunk magunkat előtt. Mikor előre néztem, egy már elég vén ember ált előttünk kábé öt méterre. Fura volt hogy ott ált előttünk és nézett minket.

Egy pár másodperc után csak annyit velem észre hogy egy remegő kéz fogja meg a kezemet. Majd mikor oda néztem. Karma remegve és könnyes szemekkel nézte a földet miközben egyre jobban és jobban szorította a kezemet. Majd az idegen megszólalt.

-Úgy látom, hogy felismertél drágám! Ennek nagyon örülök, de annak nem hogy ki ez a kölyök melletted.

-Maga meg ki a frász!?-kiabáltam oda. Nem tudom ki ez az alak de ha ennyire fél tőle Karma, nem lehet jó ember.

-És ráadásul udvariatlan is. Na mindegy, gyere szépen.-szegezte a szavakat Karmára. Mire én óvatosan lenéztem rá. Még mindig remegett és az arcáról folyamatosan hullottak a könnyek. Hirtelen nem tudtam mit csinálni. Nem tudtam ki ez az alak. Megöleltem a lányt és a fülébe suttogtam a kérdéseket amiket fel kellett tennem hogy megvédjem ha kell.

-Ki ő?-suttogtam halkan hogy csak ő hallja.

-A régi ig-igazgató.-remegte a szavakat. Ebből már tudtam hogy ő az a vénember aki megerőszakolta őt.

-Mi az ereje?-folytattam a kérdezősködést. Hogy meg tuggyam védeni tudnom kell mi az ereje az öregnek.

-Eltűnik a képességed ha a határ vonalon belül vagy.-motyogta. Hogy biztos legyek benne megpróbáltam robbantani eggyet de nem történt semmi. Ami azt jelenti a határon belül vagyunk. Így nem csodálom hogy nem tudta megvédeni magát ellene.

-Gyere!-szólt már egy kicsit mérgesebben az öreg.

-Nem megy ő sehova- szóltam oda majd Karma még jobban a melkasomba bújva sírt.

-De jön úgyhogy engedd el!-szólt egyre eréjesebben és tett felénk egy lépést mire Karma megremegett. A füléhez hajoltam és belesúgtam.

-Elengedtek te pedig elindulsz futni vissza a sulihoz olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudsz. -bólogatott jelezve hogy megértette, mire én elengedtem és egy puszit nyomtam a homlokára. Meglepődött de utánna egy nagy levegőt vett és olyan gyorsan kezdett futni vissza hogy azt még a Pápaszemes Iida is megirigyelne.

-Hé gyere vissza!-kiabált utánna az öreg és elindult ő is futni de amint mellémért akkorát húztam be neki hogy két lépést hátrált a fejét fogva. Az orra vérzett elég rendesen. De ezzel nem törődve ugrott ő is nekem. Egymást követték az ütések és és már elég szépen lerendeztünk egymást mikor a vénember elájult. Belerúgtam volna még párat de nekem is egyre csak homájosodott a kép. Az biztos hogy nagyon erős de attól még öreg. Én pedig gyengébb de fiatalabb. Így egyenlő volt az eséjünk. Elterültem a betonon. Az utolsó emlékem hogy Karma és Aizawa sensei hajolnak fölém. Utánna minden fekete.

Hatalmas fény áradatot vettem észre. Nagy nehezen ki nyitottam a szemem és fehér falakkal találtam szembe magam. Lejebb néztem és anyámat láttam ahogy a falnak dőlve szundít. Majd oldalra nézve Karmát láttam ahogy az ágy melletti széken úl és  az ággy szélére dőlve alszik. Egyik keze az én kezemet szorította a másik keze pedig a csuklómat. Nagyon békésen aludt. A másik kezemet felemelve hatalmas fájdalom nyilallt a testembe, majd mikor elmult a kezemet a fejére tettem és simogatni kezdtem. Nyitogatni kezdte a szemeit mire nagy mosollyal vártam hogy rám nézzen. Mikor ez megtörtént a szeme bekönnyezett és nagy mosollyal borult a nyakamba. Én pedig e fejét simogattam hogy nyugtassam.

-Katsuki!-hallottam meg anyám hangját is majd még egy nő borult a nyakamba.

-Hé hé...összenyomtok!-szóltam rájuk.

-Annyira örülök hogy felkeltél! Végre!-sipákolt tovább anyám de közben Karma elengedett és mosolyogva, a könnyeit törölgetve nézett a szemembe.

-Soha többet...nem akarok olyat hallani hogy fussak el.-mondta Karma mire nekem kincognom kellett. Ez pedig anyámat nagyon meglepte.

-Katsuki....ez a lány tényleg nagy hatással volt rád!-motyogta mire nekem egy pillanatra is de vissza tért a régi énem.

-Fogd be banya!-kiabáltam. -Amugy mi történt míg ki voltam ütve. És meddig voltam kiütve? -erre lefagyott a mosoly mindkettő arcáról és egy kis idő mulva Karma válaszolt.

-Kiderült hogy súlyos agyrázkódást szenvedtél és emellett sokkot is. És rengeteg kék zöld foltod van. Illetve a gyomrod is megsérült. Ami pedig az alvásod illeti.....-némult el de az anyám folytatta helyette.

-Két és fél hónapig aludtál az agyrázkódás és a sokk miatt.- na erre sokkot kaptam. Hogy a picsába tudtam én két és fél hónapig aludni. Erre Karma eleresztett még egy pár könnycseppet.

-Hé nyugi! Felketem! Itt vagyok! Minden rendben.-mondtam neki mosolyogva és ő ismert a nyakamba borulva sírt.

Egy idő után abba hagytam a sírást és elengedett.

-Most haza kell mennem mert még ebédet kell föznöm a szülőmnek. De amint tudok jövök!-mondta egy kissebb mosollyal. Bólintottam ő pedig a táskáját felkapva indult ki az ajtón. Miután kilépett az anyám megszólalt.

-Nagyon kedves lányt találtál. Minden eggyes nap bejött hozzád míg aludtál és elmesélte mi történt vele aznap, vagy ha nem is mesélt akkor is beszélt hozzád. Volt hogy arra jöttem be hogy a kezedet fogva és a fejét az ágyra hajtva motyogta mennyire várja hogy felkelj és minden újra kezdődhessen. Nagyon örülök hogy találtál magad mellé egy ilyen lányt. Nagyon sokat mesélt nekem is magáról és én is róllad. -mondta. Én ledöbbentem a hallotakon. Tényleg ilyen sokat jelentek számára? Tényleg minden eggyes nap itt volt és mesélt? Két és fél hónapon keresztül várta hogy mikor kelek fel? Az biztos hogy ezt még nagyon megköszönöm neki.

-És mi történt azzal a vénemberrel? -kérdeztem meg mert már érdekelt hogy mit csináltak vele.

-Takami-chan mindent elmondott a rendőrségnek és a testén lévő nyomokkal bizonyította hogy tényleg ezek voltak e. Ezután lecsukták azt az embert. 5 évet kapott. -mondta el a történteket. Tényleg, az a seb még mindig látszódott Karma nyakán.

-És az iskolával mivan?-kérdeztem rá a most legfontosabb dologra.

-Még itt kell maradnod a kórházban három hetet, közben a tanárok járni fognak hozzád és ha kiengedték még akkor is külön óráid lesznek hogy behozd a lemaradást. Az biztos hogy keményebben kell majd tanulnod. De Takami-chan azt mondta hogy elmagyarázza neked az anyagot ha nem érted. És ha kiengedték akkor egy kis időre oda költözhetsz hogy segítsen a lemaradásban. Illyetve kétszer annyi hősórád is lesz. -mondta anyám. Az biztos hogy nehét év előtt állok de nem bánom. Ha hős akarok lenni akkor ki kell bírnom. Két hónap lemaradás az nem játék.

~Idő ugrás~

Eltelt a három hét, nagyon sok szabadidőm volt a kórházban ezért nem tudtam mást csinálni mint tanulni aludni enni wc-ni. Ebből ált a napom. Persze Karma minden nap bejött hozzám és vagy az anyagot magyarázta el vagy mesélt hogy eddig mit csináltak a suliban. Elmondta hogy már annyira nem félnek tőlle. És van két új teknikája a víz és föld eleméhez.

Élveztem azt a három hetet az biztos. Elfogadtam az ajánlatát is így két bőröndel tartok a házuk felé. Azzal már tisztában vagyok hogy hogy mi van a családjával. Mindent elmesélt. Végül is volt ideje. És már az öregnek is bemutatott aki az otthont biztosítja neki.

Már csak pár lépés és oda érek a házukoz. Mondta hogy előkészített mindent ami egy hónapig elég. Ugyan is egy hónapig lakok majd nálluk. Azzal tisztában vagyok hogy anyám minden nap fel fog hívni. De nagyon várom hogy mi lesz ebben az egy hónapban.

∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆

Rész vége! Ez most jó hosszú lett. 1240 szó! Na mindegy nem untatlak titeket.

#Csáórókicák