Ne szánalomból szeress!! [ Bakugou x OC ]

12. Részeg vagy?

~Idő ugrás: 1 héttel a költözés után.

Katsuki szmszg:

Mióta itt vagyok sokkal jobb. Nem kell anyám ordibálását hallgatnom, Karma segít tanulni és már szinte mindent bepótoltunk, edzeni szoktam Aizawával és Karmával is. Megtudtam mindent ami eddig történt.

És ha lehet így fogalmazni még jobban beleszerettem Karmába. Nem tudom elhinni hogy egy olyan lányba szerettem bele aki alig mosolyog, nem zsong be mindenért és tök nyugodt mert hát a mai világban nem ilyen egy normális lány az is biztos. Gondolkodásomat drága lakótársam szakítottam meg ahogy berontott a szobámba.

-Te süngeci el tudnál menni boltba?-kérdezte a falnak dőlve.

-Ja persze.- mondtam miközben felálltam és odamentem hozzá.- Mit vegyek?-tettem hozzá.

-Itt a lista és ezekre elegendő pénz. -nyomta a kezembe az előbb említett dolgokat.

-Oké.-leszaladtam felkaptam a cipőm és egy pulcsit. Oké hogy nyári hőség van de na. Indultam is a boltba.

Miután mindent megvettem ami a papíron volt gondoltam saját pénzből egy kis piát is veszek mert miért ne. Holnap vasárnap, nem árt senkinek egy kis pia. ( pedig nagyon is fog )

Haza fele menet még át pillantottam hogy minden megvan e és nagy büszkeséggel néztem az öt üveg sörömre és az az alatt megbúvó wiskeire.

Mikor haza értem Karma a konyhában sürgött forgott. Odaadtam neki amit vennem kellett és még rákérdezett a másik zacskóra amiben a piám van, de csak annyit mondtam hogy magamnak is vettem pár dolgot. Aztán felmentem a szobámba és telefonozás közben iszogattam. Nem kellett több tíz percnél de már részeg voltam. Mint kiderült erős sört vettem. Ezzel még nem lenne semmi gond hacsak Karma nem most döntött volna úgy hogy jön szolni az ebéddel kapcsolatban.

-Süngeci kész az ebéd gye- megakadt a szava mikor meglátta a hótt piros arcom ami versenyezhet egy paradicsommal.

-Uram atyám jól vagy? Tiszta piros az arcod!-szaladt hozzám és az arcom kezdte el fogdosni és nézegetni.

-Most hogy itt vagy már sokkalta sokkal jobban!-motyogtam részegen. Ez még semmi nem volt.

-Te ittál?-kérdezte és körülnézve meglátta piás dobozokat.

-Én nem ittam hanem normálatlan módon jutottam hozzá illegális boldogsághoz. - na ezt mégegyszer magyarul létszives.

-Mennyit ittál!? Katsuki az agyamra mész! Eggyártalán miért ittál?!-kezdett el idegesen magyarázni mire kihozta a részeg oldalamat a sodrából.

-Tipikus nő vagy te is. Csak magyarázol. Te is csak arra vagy jó hogy kielégíts egy férfit.-mondtam vagyis amennyire tudtam. Nem a legkedvesebb dolgokat vártam a fejéhez de istenem. Minden részek elhanyagolt férfi ilyen.

-Katsuki vagy leálsz és lefürdessz vagy itt hagylak és bezárlak.

Inkább hagyott volna itt.......ugyanis fogtam és lárántottam a földre. Amint elterült a földön, felé másztam és a nyakát kezdtem el csókolgatni. Erre nagyon megilyedhetett ugyan is letepertem de régen meg is erőszakolták nem egyszer ezért nagyon félhetett. Nem voltam józan ezért letámadtam szerencsétlen lányt.

Miközben csókolgattam a nyakát egy két helyen megszívtam vagy megharaptam. Ő pedig nagyon elmerült a gondolkodásban és az ellenem való harcban. Ütögette a melkasomba és a hasamat. A képességét nem akarta használni ugyan is nem akart bennem és a házban kárt tenni. Tudta hogy részeg vagyok és ezért csinálom ezért nem akart bántani.

-Katsuki álj le!- szólt rám de mintha meg sem hallottam volna folytattam. Majd egyszercsak megéreztem hogy szipog. Felnéztem az arcára és megláttam hogy sír. Mintha rögtön kijózanodtam volna felültem rólla. Törökülésbe vágtam magam és őt felrántva a földről nagyon szorosan megöleltem. Ő az ölembe ült és szorosan ölelve a fejét a nyakamba fúrva sírt. És is így tettem a nyakába fúrtam a fejem de csak annyit tudtam csinálni hogy egy szót mondogatok.

-Sajnálom, sajnálom, sajnálom, sajnálom!

-Ne-Nem haragszom, de ne csinálj ilyet! Akkor sem ha részeg vagy!

-Esküszöm már nem vagyok az. Sajnálom! Elmegyek lefördök! Jó?

-Ne! Maradj!-bújt vissza a nyakamba és így ölelkeztünk tovább. Ezzel a kis esettel még eggy okom lett arra hogy minél később valjam be neki hogy szeretem.

-Sajnálom, sajnálom!-mondogatták még mindig. Ezután lessan lenyugodtunk és lementünk az emeletről. Megettük az ebédet. Ami nagyon finom volt. Kész tehetség ez a lány.

Odamentem hozzá és megköszöntem az ebédet, majd fordultam volna meg mikor eszembe jutott egy jó kis vigasztaló cucc ezért megfordultam és adtam egy puszit a homlokára majd felszaladtam az emeletre és készültem elő a fürdéshez.