Karma szmszg:
⚠Figyelem a rész erőszakot és kisebb 18+ -at is tartalmaz.⚠
A francba a francba a francba! Talán még nem vett észre! El kell menekülnöm innen amíg tudok.
Visszaemlékezés:
-Takami Karma! Kérem jöjjön az igazgatóiba! -
Szólt a rádióból az igazgató hangja. Feláltam a padból és bementem az irodába.
-Miért hívott igazgató úr?-kérdeztem a harmincas éveiben járó férfit.
-Ne, szólits nyugodtan Venmo bácsinak. -mondta miközben felált és az ajtóhoz sétált majd folytatta a beszédet.-egy kis szórakozásra vágyom. Ennyi az egész.-mondta majd kulcsra zárta az ajtót.
Ezután durván megerőszakolt.Visszaemlékezés vége.
Megfordultam és amilyen halkan csak tudtam indultam el ki a parkból de kérlek lépésnél nem jutottam többre.
-Na na Karma! Hát nem is ismered fel a jóöreg Venmo bácsit?-mondta cinikusan.
-Hozzám nem merj érni te ördög!-kiáltottam és földel akartam körbekeríteni de sajnos nem sikerült. Aktiválta a képességét. Régen azért tudott megerőszakolni mert nem tudtam a képességemmel megakadályozni.
A képessége az az hogy a tőle 100 méteren belül lévő emberek nem tudják használni a képességüket. Én pedig ebben a 100 méteren belül vagyok.
Nem tudtam mit tenni csak futni kerdtem ki a parkból aminnyire csak bírtam de hiába. Utólért és hátraszorította a kezemet. Majd addig húzott hátra amíg egy padhoz nem ért velem. Hiába ellenkeztem, sokkal erősebb volt. Leültetett a padra. Ha szabadulni próbáltam szorított a kezemen. Nem volt kiút. Most jöhetne a szőkeherceg meg heppy end, de nem. Ez a kibaszott VALÓSÁG!
Elkezdte a nyakam harapdálni, szívogatni. Én közben csak keservesen sírtam. Szánalmas volt hogy ő az egyetlen ember aki letud győzni. Teltek a percek amikor nekem óráknak számítottak. Kiharapta a szám. És ami még durvának számított azon kívül hogy minden lehetséges módon belémtömte magát, kiharapott egy kisebb bőrrészt a nyakamból. Ezt nem tudom lemenni és elrejteni. Ha bármi hozzáér ordítok a fájdalomtól mert ott már látszik a húsom. Minden lehetséges helyen kiszórakozta magát, majd otthagyott a padon fekve pucéran. Egy kis idő után nagy nehezen felültem mert a derekam és a nyakam is rettenetesen fájt. Felöltöztem, ami szintén kinlódva ment. Felálni is alig bírtam rettenetes volt a fájdalom. És a tudat hogy ennek a fájdalomnak a fele megmarad holnapra, és mindenki látni fogja csak rosszabb. A nyakamból kiányzik pár kibaszott centi.
Az öreg már aludt így csak lassan elmentem jó alaposan megfürödtem és nem törődve a többivel, befeküdtem az ágyamba.
Másnap reggel borzalmasan keltem. Még mindig fájt mindenem, bár egy kicsit enyhült attól még fájt. A nyakammal nemtudok mit kezdeni. Nem rakhatokrá semmit mert elfertőződik. És ha valami hozzáér az fáj. Egy kis gyógyvízzel sem tudom helyre hozni úgy mint a süngeci kezét, mert ezt a darabot kiharapta és a nyála akadályozza hogy ott használjam a képességem.
Nem tudtam mit tenni ezért így indultam el a UA- be.
Mikor beértem nem kicsit megnéztek. Amint elmentek az órák, és következtek a hősórák, belépett a terembe All Might.
Bejelentette hogy a képességeinket fogjuk erősíteni és továbbfejleszteni. Illetve egy végső teknikát kell kifejleszteni. Ami nekem rengeteg van szóval én csak ezeket erősítem.-Hé liba! -szólt a süngeci.
-Mivan?-kérdeztem flegmán. Egész nap nem szóltam senkihez. Ha valaki megközelített egy kicsit is, tüzet vettem a kezembe és gyilkos szemmel néztem rá.
-Beszélhetnénk?
-Miről?-néztem rá gyilkos tekintettel.
-Az mindegy csak gyere.-mondta és követni kerzdtem. Jobb mint hogy a felyen robbantsa le.
-Mi történt veled tegnap? -kérdezte mikor egy olyan helyre értünk ahol nem hallanak minket.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem vissza.
- Még egy apró se mosolyt dobtál senki felé. Mindenki elzavarsz. Tegnap reggel kiakadtál hogy megemlítették anyád. És ma a nyakadból hiányzik pár zenti. És olyan mintha kiharapták volna.- sorolta és nekem tágra nyíltak a szemeim.
-Nem tartozik rád semmi!-kiabáltam rá. És indultam volna vissza, de megragadta a csuklóm amire felszisszentem. Ő pedig felhúzta az ullyát a pulcsinak és szeme elég tárult a tegnapi szoritás nyoma.
-Ismersz! Áruld el mi van veled! Segíteni akarok..........kérlek!-nézett rám szomorú arcal. Aminek nem lehet ellenálni.
-Ígérd meg hogy nem röhögsz ki!-szoltam rá.
STAI LEGGENDO
Ne szánalomból szeress!! [ Bakugou x OC ]
FanfictionEzt a történetet egy drága barátnőm kedvéért írom, de raktam hozzá jó sok depressziót és szomorúságot. Remélem attól még ugyan úgy tetszeni fog!🥰 A tartalmát érdemes megnézni. -Depresszió -Bántalmazás -Erőszak -Trágár szavak (Ha valaki nem bírja...