Ne szánalomból szeress!! [ Bakugou x OC ]

5. Mi történt veled?

Karma szmszg:

⚠Figyelem a rész erőszakot és kisebb 18+ -at is tartalmaz.⚠

A francba a francba a francba! Talán még nem vett észre! El kell menekülnöm innen amíg tudok.

Visszaemlékezés:

-Takami Karma! Kérem jöjjön az igazgatóiba! -
Szólt a rádióból az igazgató hangja. Feláltam a padból és bementem az irodába.
-Miért hívott igazgató úr?-kérdeztem a harmincas éveiben járó férfit.
-Ne, szólits nyugodtan Venmo bácsinak. -mondta miközben felált és az ajtóhoz sétált majd folytatta a beszédet.-egy kis szórakozásra vágyom. Ennyi az egész.-mondta majd kulcsra zárta az ajtót.
Ezután durván megerőszakolt.

Visszaemlékezés vége.

Megfordultam és amilyen halkan csak tudtam indultam el ki a parkból de kérlek lépésnél nem jutottam többre.

-Na na Karma! Hát nem is ismered fel a jóöreg Venmo bácsit?-mondta cinikusan.

-Hozzám nem merj érni te ördög!-kiáltottam és földel akartam körbekeríteni de sajnos nem sikerült. Aktiválta a képességét. Régen azért tudott megerőszakolni mert nem tudtam a képességemmel megakadályozni.

A képessége az az hogy a tőle 100 méteren belül lévő emberek nem tudják használni a képességüket. Én pedig ebben a 100 méteren belül vagyok.

Nem tudtam mit tenni csak futni kerdtem ki a parkból aminnyire csak bírtam de hiába. Utólért és hátraszorította a kezemet. Majd addig húzott hátra amíg egy padhoz nem ért velem. Hiába ellenkeztem, sokkal erősebb volt. Leültetett a padra. Ha szabadulni próbáltam szorított a kezemen. Nem volt kiút. Most jöhetne a szőkeherceg meg heppy end, de nem. Ez a kibaszott VALÓSÁG!

Elkezdte a nyakam harapdálni, szívogatni. Én közben csak keservesen sírtam. Szánalmas volt hogy ő az egyetlen ember aki letud győzni. Teltek a percek amikor nekem óráknak számítottak. Kiharapta a szám. És ami még durvának számított azon kívül hogy minden lehetséges módon belémtömte magát, kiharapott egy kisebb bőrrészt a nyakamból. Ezt nem tudom lemenni és elrejteni. Ha bármi hozzáér ordítok a fájdalomtól mert ott már látszik a húsom. Minden lehetséges helyen kiszórakozta magát, majd otthagyott a padon fekve pucéran. Egy kis idő után nagy nehezen felültem mert a derekam és a nyakam is rettenetesen fájt. Felöltöztem, ami szintén kinlódva ment. Felálni is alig bírtam rettenetes volt a fájdalom. És a tudat hogy ennek a fájdalomnak a fele megmarad holnapra, és mindenki látni fogja csak rosszabb. A nyakamból kiányzik pár kibaszott centi.

Az öreg már aludt így csak lassan elmentem jó alaposan megfürödtem és nem törődve a többivel, befeküdtem az ágyamba.

Másnap reggel borzalmasan keltem. Még mindig fájt mindenem, bár egy kicsit enyhült attól még fájt. A nyakammal nemtudok mit kezdeni. Nem rakhatokrá semmit mert elfertőződik. És ha valami hozzáér az fáj. Egy kis gyógyvízzel sem tudom helyre hozni úgy mint a süngeci kezét, mert ezt a darabot kiharapta és a nyála akadályozza hogy ott használjam a képességem.

Nem tudtam mit tenni ezért így indultam el a UA- be.

Mikor beértem nem kicsit megnéztek. Amint elmentek az órák, és következtek a hősórák, belépett a terembe All Might.
Bejelentette hogy a képességeinket fogjuk erősíteni és továbbfejleszteni. Illetve egy végső teknikát kell kifejleszteni. Ami nekem rengeteg van szóval én csak ezeket erősítem.

-Hé liba! -szólt a süngeci.

-Mivan?-kérdeztem flegmán. Egész nap nem szóltam senkihez. Ha valaki megközelített egy kicsit is, tüzet vettem a kezembe és gyilkos szemmel néztem rá.

-Beszélhetnénk?

-Miről?-néztem rá gyilkos tekintettel.

-Az mindegy csak gyere.-mondta és követni kerzdtem. Jobb mint hogy a felyen robbantsa le.

-Mi történt veled tegnap? -kérdezte mikor egy olyan helyre értünk ahol nem hallanak minket.

-Ezt hogy érted?-kérdeztem vissza.

- Még egy apró se mosolyt dobtál senki felé. Mindenki elzavarsz. Tegnap reggel kiakadtál hogy megemlítették anyád. És ma a nyakadból hiányzik pár zenti. És olyan mintha kiharapták volna.- sorolta és nekem tágra nyíltak a szemeim.

-Nem tartozik rád semmi!-kiabáltam rá. És indultam volna vissza, de megragadta a csuklóm amire felszisszentem. Ő pedig felhúzta az ullyát a pulcsinak és szeme elég tárult a tegnapi szoritás nyoma.

-Ismersz! Áruld el mi van veled! Segíteni akarok..........kérlek!-nézett rám szomorú arcal. Aminek nem lehet ellenálni.

-Ígérd meg hogy nem röhögsz ki!-szoltam rá.