𝙎𝙖𝙨𝙨𝙮 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠|

part twenty

- Szia bébi – nyomott egy csókot a számra Jungkook, miután a cuccomat a hátulra dobva, helyet foglaltam mellette a kocsiban. Hoztam magammal természetesen tanulni valót is, mert még mindig nem végeztem, és mivel most érettségizek van pár töri tétel, amiket át kell még néznem.

- Hiányoztál – bújok hozzá, már amennyire tudok, mivelhogy kocsiban vagyunk.

- Te is nekem picim, de majd otthon megbeszélünk mindent jó? – mosolyog rám, mire bólogatni kezdek.

- Nem vagy éhes? – kérdezi, mire megvonom vállaim jelezve, hogy annyira nem, de azért közben mégis tudnék enni.

- Oké, én az vagyok, szóval sushi? – pillant rám, miközben már be is kanyarodik a kajáldához.

Egyböl felcsillannak szemeim a szó hallatán, mivel imádom a sushit, konkrétan ölni tudnék érte!

Gyorsan meg is vettük, természetesen elvitelre, majd miután odaértünk Jungkookékhoz, azonnal az erkélyére kuckózzuk magunkat, mivel meg van csinálva a fenti terasz úgy, hogy amolyan téli kertként is szolgáljon. Ez annyit jelent, hogy le van fedve hatalmas áttetsző ablakokkal, meg van bekötve fűtés is, hogy jó meleg legyen. Van a sarokban led csík, mint az én szobámban is, valamint egy kihúzhatós kanapé is található itt.

Nagyon hangulatos ez az egész hely, és teljesen jól rálátni a városra. Kook elmondása szerint néha aludni is szokott itt, viszont egy baj van ezzel a kis kuckóval, mégpedig annyi, hogy kicsit hangos. Az utcáról mindenféle zaj beszűrődik, autók, emberek vagy esetleg kóbor kutyák hangja egyaránt behallatszik.

- Chim? – szólít meg a mellettem ülő, miután lenyelte az utolsó darab ételét is.

- Igen? – kérdezem, miközben mind a ketten elfekszünk a kis kanapén. Tényleg nagyon kicsi, konkrétan alig férünk el rajt így, hogy nincsen kihúzva. Konkrétan össze kell préselődnünk, ami nincsen ellenemre, már azért sem, mert szeretem közel érezni magam testéhez. Főleg, hogy egyik nagy tenyerét fenekemen pihenteti, amit imádok. De csak akkor, ha Jungkook csinálja!

- Azt hiszem szeretlek – motyogja, én meg muszáj vagyok elkuncogni magamat.

- Én pedig nem hiszem, hanem tudom, hogy szeretlek – puszilok orrára, mire elmosolyodik.

- Akkor szeretnél a barátom lenni? – kérdezi aranyosan rágcsálva alsó ajkát.

- Persze, hogy szeretnék – adok egy rövid csókot ajkaira, majd válnék el tőle, ha Kook nem húzna vissza magára, karjait szorosan testem köré fonva.

- Menjünk be, mert ott kényelmesebb – puszil orromra, majd velem együtt felül a kanapén, így én az ölébe kerülök.

Érzem, hogy kezeit visszavezeti fenekemre, majd belemarkol, mire hangosan szusszantva temetem kobakom nyakhajlatába.

- Még neee! Annyira kényelmes – motyogom, és szinte be is tudnék aludni. Már csak az a baj, hogy tanulnom kell még, szóval nem lehet.

- Rendben kicsim – puszil hajamba, majd simogatni kezdi hátam, fenekem és combjaim is.

- Most már bemehetünk! – emelem fel fejem a nyakából rövid ücsörgés után. Kiszállok az öléből, majd megfordulok, hogy be tudjak menni a szobájába kutyázni, de ekkor egy hatalmas csattanást érzek meg fenekemen.

- Hé! – kiáltok fel, majd hátra fordulok a nagyban vigyorgó egyénhez, aki tenyerét dörzsölgeti.

- Bocsi kicsim, ezt muszáj volt – nyom egy puszit homlokomra, majd megragadva karomat behúz a szobába.

Egyből a sarokban fekvő kutyához megyek, aki az egyik játékát rágcsálja és leguggolva hozzá megcirógatom füle tövét. Rám emeli hatalmas szemeit, majd kidugva nyelvét megnyalja tenyerem.

Felkuncogok és fel is kelek mellőle, hogy felugorva Kook ágyába, a tanulni valóm elő véve befejezzem a holnapi dolgokat.

- Tudok segíteni valamiben? – fekszik be mellém újdonsült barátom. Annyira jó ezt kimondani, jézusom!

- Nem nagyon értem a matekot az a helyzet – meresztek rá boci szemeket, hátha megesik rajtam a szíve és segíteni fog.

- Gyere, üljünk az asztalomhoz – mosolyodik el, majd miután ezt megtettük, egy rövid szájra puszi után bele is kezd a magyarázásba.

Szerintem januárban nyúltam utoljàra a könyveimhez, ezt is csak azért tettem ki mivel már régóta ott áll a jegyzeteimben. Nem vonz már annyira a wattpad ezért sem voltam aktív majdnem 2 hónapig. Most töltöttem vissza reggel az appot, mert miután letiltottak az appot is letöröltem a telómról.

Nem akartam senkinek se csalódást okozni, de most lehet sikerült...

Na mindegy hogy tetszett a rész? Elég uncsi lett tudom, de legalább a babák összejöttek

Instán aktívabb vagyok: yoonra1a