A különleges képesség //Szüneteltetve//

Huszonegyedik Rész

Viszont...

Jahi hírtelen hátrálni kezdett...

Nem véletlenül.

James kapitánynak, és Edwardnak is megvolt a gyanuja rá.

Jahi az áruló.

Ekkor viszont már elkéstünk.
Nagy robbanás hang, majd megszólalt a menedék vészjelzője.
—EZ MI VOLT!? Ordított fel Ré, de ekkor már mindenki tudta mi történt.

A gonosz haderő is ideért.

Jahi ekkor az ajtó felé futott, amit kicsapott a robbanás utólökete.
—Ne hagyjuk megszökni! Ordított James kapitány.
A pillanatnyi sokkból kitörve Jahi után eredtünk, és ekkor láttuk meg csak igazán, hogy mekkora is a gond valójában.
Óriási lyuk a főkapú helyén, mögötte a rengeteg sok irányított. Szó szerint itt már nincs is főkapu...
Edward is beért minket, és ijedten nézte a főkapú helyét, és a sok irányítottat, akik mint egy migrénes fejfájdalom, áramoltak be a főhadiszállásunkra.
Tekintete az emberekre tévedt, és azok ijedt arckifejezésére. Mindenki félt...
A gyerekek sírva rejtőztek el anyjuk mögött, a belőlük kitörő sikításokkal küszködve.
—Kimenekíteni! Mindekit kimenekíteni! Kiáltott felénk Edward.
—Annus, Dorka, Lily, fedezzetek minket! Ordított a három lány felé, akik bele is kezdtek a műveletbe.
Dorka egy hatalmas falat emelt a  főkapút lezárva, hogy többen ne tudjanak beszökni az erődítményünkbe, míg Lily, és Annus egyesével elfogta a bent rekedt irányítottakat.
Eközben a többiek bele kezdtek a kimenekítésbe.
Ben a fém erejét használva egy hatalmas kocsit csinált amit a menekítő alagút elé tolt.
A többiek összegyűjtötték a gyerekeket, a szülőket, és az öregeket egyaránt, majd felszállították őket a hatalmas fémből készült kocsira.
A kocsit Edwardék vezették, amíg Ré a sérülteket gyógyította.
Amint a kocsi kiért az alagútból, és James kapitányék is megerősítették, hogy távol vannak a főhadiszállástól, a bent harcoló őrökkel együtt mind az alagút felé vettük az irányt. Dorka is otthagyta a falat, amit ezután már hamar ki is robbantottak a gonoszok.
Befutottunk az alagútba, utánunk a nagy sereg.
—Nem fogunk tudni elszökni! A nyomunkban vannak! Ordított Ben
—Van lehetőségünk megszökni! Mondta ekkor Nasi, majd Émire bólintott, aki értette mire céloz Nasi.
—Erre gyertek! Kiáltott Émi, majd a lépéséből hírtelen jég virágzott ki a földön. Segre estünk a jégen, de menségünkre szóljon begyorsítottunk, szinte csúsztunk lefelé az alagútban. A gonoszok is utánunk jöttek, és vicces volt látni, ahogy azok is hátravágódnak a jégen.
Lassan beértek volna minket, amikor Nasi felkiáltott.
—Dorka!
—Tudom! Válaszolt az említett, majd egy falat képzett az alagútban.
Hallottuk, ahogy a gonoszok egytől egyig belecsapódnak a kemény földből készült falba. Ekkor Nasi is használta a képességét, és a szél segítségével mégjobban gyorsított a tempónkon, míg Dorka lezárta utánunk az alagútat, hogy véletlenül se tudjanak utánunk jönni.
—Mindjárt kiérünk! Nevetett Annus.
Így is lett, hamar kint voltunk az alagút végén, ahol Edwardék már vártak minket.
Felpattantunk a kocsira, és már húztuk is el a csíkot a volt főhadiszállásunkról.
—Nem fognak megállni. Mondta James kapitány.
—Hamar beérnek minket... Tette hozzá Edward.
—Folyton csak menekülünk előlük. Mintha félnénk a harctól. Gondolkodott el.
—Nem félünk a harctól! Mondta mérgesen Ben.
Az edzők is bólogattak.
—Nem félünk.
—Hát ne is... Mivel....

Ez lesz az utolsó harcunk.

--------------------------------------------------------------
Sziasztok! Nem kicsi a kihagyás, mivel igen, szüneteltetem ezt a könyvet, és a Promise-t is, de most elhoztam nektek ezy új részt.
Nagyon rövid, tudom, de ez már az utolsó előtti rész, úgyhogy az utolsó résztől többet várok.
Mindenkinek elnézését kérem a hiányzásokért, és az ilyen nagyon nagyon nagy kihagyásaimért, de most sajnos elég sok oka van ezeknek.
De a lényeg az, hogy a következő résszel lezárul a könyv, úgyhogy köszönöm azoknak, akik olvasták, szerették, és vote-olták a könyvemet  😊❤
--------------------------------------------------------------