A különleges képesség //Szüneteltetve//

Kilencedik Rész

Felfutottunk az emeletre, fel az üvegablakokhoz, ahol bejöttünk, de számítottak már ránk.
Elkezdődött a harc.
Mivel mi képességekkel rendelkezünk, ezért nem volt nehéz legyőzni az őröket, viszont valahogy nem akartak elfogyni. Amire kiütöttünk egy csapatot, addigra jött a másik.
Elfogytak az őrök, és azthittük nyertünk, de belépett hozzánk egy ismeretlen. Arca teljesen el volt takarva maszkal. Észre se vettük az örömnek köszönhetően, ezért megszólított minket.
-Hova ünnepeltek így előre? A legizgalmasabb rész még csak most jön.
Megfordultunk, és láttuk hogy szinte semmi fegyver nélkül akart harcolni. Nagy magabiztosság révén le tudtuk szűrni, hogy neki is képessége van.
Másképp elég idióta lenne szembeszálni egy csapat képességgel bíró gyerekkel.
-Szóval rólatok beszélt a főnök! Nem értem... Aggódása alaptalan. Így félni egy csapat pisistől! Hergelt miket az ismeretlen fiú.
-Hogy mit mondtál!? Fordult meg idegesen Nasi.
Mind tudjuk hogy Ben eléggé meggondolatlan, így eleget tett szokásainak, nekirohant gondolkodás nélkül az ellenségnek.
Ennek az ára az lett, hogy a földre került egy perc alatt.
A fiú iszonyat erős volt. Egy mozdulattal le tudta teríteni Bent, pedig ő sokat tanult önvédelmet Rozitól is.
-Ennyi? Kérdezte keveslően a fiú.
Eldurrant az agyunk, ahogy láttuk hogy a csapattársunkat könnyű szerrel legyőzi. Mind gondolkodás nélkül nekirohantunk.
Ugyanarra a sorsa jutottunk mint Ben, egy pillanat alatt mindenki a földön feküdt.
A fiú egyesével megkötözött mindenkit, és mire feleszmélhettünk volna, a cellában találtuk magunkat.
Hülyék lettek volna mindenkit egy cellába berakni, ezért kettesével zártak be minket.
Viszont azt nem vették észre, hogy Ben mégmielőtt bezárták volna, lemásolta a kulcsot.
Bezártak mindenkit, és már majdnem beletörődtünk volna, de Ben mozgolódni kezdett.
A hosszúujjuja ujjába rejtette el a kulcsot.
-Mit csinálsz? Kérdezte Annus, aki Ben mellé lett bezárva.
Ben elővette nagy nehezen a kulcsot, és megpróbálta kinyitni a leláncolt kezeit.
A saját kezével nem érte el, így megpróbálta foggal kiszabadítani magát.
Sikerült kinyitnia az egyik kezén a láncot, így ki tudta rendesen nyitni a másikat is.
Miután leszedte magáról a láncokat, odament, és Annusét is kinyitotta.
-Köszi! Dörzsölte meg a kezét Annus, majd ő is felállt, és odament Benhez, aki már próbálkozott a cella kinyitásával.
-Ez a kulcs nem jó ide! Idegeskedett Ben.
-Ben! Gondolkozz, mint ahogy az előbb tetted! Miattad most ki tudjuk szabadítani a többieket is, csak használd az eszed!
-Hogy csináljam? Ez a kulcs nem jó ide!
-Kis fémet vezess bele a zárba. Ha ez megvan, formázd meg a zárhoz.
Könnyebben tudod irányítani, ha van egy "forma" amiben irányíthatod.
Mondta Annus Bennek.
Ben az elmondottak szerint cselekedett.
Vártak egy keveset, és Ben ki tudta nyitni a cellát.
-Azaz! Örült Annus.
Ben gyorsan odafutott Tia és Dorka rácsához, és őket is kinyitotta.
Majd jött Jahi és Gergő.
Majd Zero és Émi.
Aztán Dani és András, majd Ré és Nasi, utánna meg Leo és Toby.
Mind kiszabadultunk, majd bentről elkezdtünk kifele kopogni.
Az őrök tudták hogy történt valami, így felkapták a fejüket a kopogásra, majd kinyitották az ajtót.
Benéztek az ajtón, majd az ajtó mögé elrejtőzött Jahi és Dorka leütötték őket. Megpróbáltunk felfutni az emeletre, de Gergő megtorpant, mint egy szarvas a reflektorfényben.
-Gergő! Gyere! Megint el fognak kapni! Siettette Dorka, de Gergő nem mozdult. Dorka visszasietett Gergőért, és elkezdte húzogálni, de Gergő még mindig csak bámult előre.
Dorka fél szemmel arra nézett amerre Gergő, majd az ő tekintete is megakadt.
-Mi történt? Kérdezte Dani, mert észrevette hogy mindketten megálltak.
-Ez... Ez ilyesztő... Válaszolt szagatottan Dorka.
Visszafutottunk hozzá, és mi is megnéztük amit annyira bámultak.
Egy üvegen keresztül meg tudtuk kémlelni az egészet:
Fiatal, velünk egyidős tinik voltak.
Fel voltak kötözve. Lógtak róluk a csövek. Mindegyik jobb kezébe volt bevezetve egy infúzió cső.
Arcukon légmaszk.
Még végignézi is ilyesző volt rajtuk.
-Rajtatok is ilyen kísérleteket végeztek? Kérdezte Jahi.
-N-nem...  Nekünk nem volt ilyen... Válaszolt Bence.
-Ők még sokkal rosszabbul jártak. Folytatta. Látszott az edzőkön, hogy a sírás kerülgeti őket. Érthető volt miért. Ezek a kísérletezés alatt álló tinik is ugyanolyan fájdalmakat élnek át, mint amit ők annak idején.
Csak néztük szegényeket bambulva, viszont nemsokára megzavartak minket.
Az előző fiú kezdett el futni felénk, aki nemrég teljesen lenyomott minket.
Émi cselekedett, és egy vastag jégfalat húzott fel közénk, és a fiú közé.
-Most! Futás! Kiáltott fel.
Elkezdtünk futni a tetőtér irányába.
Az edzők innentől kezdve nem szóltak semmit egészen addig, amíg nem jutottunk el a városig.
Elkísértük közösen Annust, és Andrást haza, hogy épségben hazaérjenek.
Annus nagymamája sírt az örömtől, hogy láthatta az unokáját.
Előálltunk egy kis hazugsággal, miszerint nemrég találtunk rá, és megpróbáltuk kimagyarázni a helyzetet, majd amikor ez sikerült, mindenki elindult hazafele.
Egy darabig még mindenki együtt sétált, így jutott egy kis időnk átbeszélni ezt az egészet.
-Szóval... Most mit kezdjünk? Kérdezte Jahi.
Segítenünk kell nekik! Mondta könnyes szemekkel Leo.
Mivel Leo nagyon szenvedélyes egyén, ezért mindenki tudta hogy szívből beszélt.
-Igen. Helyeseltünk mi is.
-Rendben! Ha hazaértünk, akkor megbeszéljük ezt a csoportban. Mondta Dani pont jókor, mert itt mindenki másfele indult el.
Hazafele mindenki ezeket a terveket beszélte át. Hogy hogy lehetne nekik segíteni, hogyan kéne segíteni nekik, és próbált mindenki egy ütős tervet kitalálni, hogy tudjanak hozzátenni valamit a "mentőakcióhoz".
Mindenki hazaért, és azonnal beírt a csoportba:

~ÉMI: Sziasztok, mi most értünk haza!

~NASI: Mi is csak nemrég...

~JAHI: Akkor hogy legyen?

~TIA: Mi gondolkoztunk hazafele, és elég sok öttletünk van.

~BEN: Igen, mi is.

~ANNUS: Ezt először nem tudatni kéne Edwardal? Meg az engedélyét kérni a mentőakcióra? Vagy maximum egy besurranásra információgyűjtésképp.

~NASI: De kéne. Dani most mondta, hogy holnap mindenképp be kell mennünk Edwardhoz a főhadiszállásra, mert ezeket az információkat meg kell adnunk neki.

~RÉ: Rendben, akkor ha 9 órakor találkozunk az jó nektek?

~ÉMI: Persze

~BEN: Aha

~TIA: Igen

~NASI: Akkor ezt eldöntöttük...
Holnap 9-kor találkozzunk a főtéren!

Itt abbamaradt a beszélgetés, mindenki az esti rutinjába kezdett bele, és gondolkozott a holnapon.

-----------------------------------------------------------
Na, ennyi lenne a mai rész. 😊
Nemsokára hozom a következőt, addig is jó olvasást kívánok! 💕
-----------------------------------------------------------