A különleges képesség //Szüneteltetve//

Tizenötödik Rész

-Mit is tudunk róla?
-Csak annyit hogy Lily a neve. Mondta Annus.
Bementünk a Lilynek kijelölt szobába, és láttuk, hogy Lily még mindig benne volt a kupolában.
-Ádám! Még nem sikerült kinyitni? Kérdezte Ré.
-Nem. Az a feltevésünk, hogy ez magától fog aktiválódni.
-Óvatosan kell viselkednünk ezzel a kupolával, mert emlékeztek mi volt múltkor... Egy kislányt is könnyű szerrel megölnének... Emlékeztetett Jahi.
Ben közelebb lépett a kupolához, de nem látott semmit, csak egy ember alakot a homályosított üveg miatt.
-Vigyázz vele! Mondom hogy nem tudhatod mi fog történni! Mondta újra Jahi.
-Jó, nincs gond... Szerintem ezt Ádámra hagyhatjuk... Mondta egy kis határszünet után Ben.
-Rendben! Válaszolt Ádám.
-Akkor mi addig elnézhetünk a többiekhez, meg elmehetünk akkor Tiához a gyengélkedőre! Mondta boldogan Annus.
-Oké, akkor Ádám! Itt egy adóvevő, ha a kupola aktiválódik, azonnal szólj! Mondta Jahi, majd Ádám kezébe nyomta az adóvevőt, aztán kimentünk.
Elsétáltunk a szobákhoz, és benyitottunk Nasihoz, aki ébren volt, és valami jelentést írt meg Edwardnak. Miután hallotta hogy megyünk látogatóba Tiához, félbehagyta a jelentést, és gyorsan átmentünk Dorkához. Ő még aludt, úgyhogy nem zavartuk. Benyitottunk Émihez, aki Bencével beszélgetett, így leültünk mi is beszélgetni egy kicsit.
Kiderült, hogy a csatáról beszélgettek:
-Elmesélitek akkor nekem, hogy mi is történt? Kérdezte Ben
-Persze... Mondta Ré.
-Igazából csak annyi volt az egész, hogy tudták hogy jövünk... Mivel kiiktattuk az áramforrásukat, így a leglogikusabb döntés a részükről a támadás volt. Teljes haderővel rohantak nekünk.
A legtöbb emberük nem rendelkezett képességgel, így sokakat könnyű volt legyőzni, viszont ott volt ugye Ádám, akivel rendesen meg kellett kűzdenünk, de kisikerült iktatnunk.
-Szóval a Gonosz szervezet Ádámja többet nem jelent fenyegetést ránk?
-Pontosan...
-Azon kívül hogy ő ott volt, a gonosz szervezettől még ugyan úgy voltak ismeretlen képességgel rendelkezők...
-Hívjuk inkább "áldozatoknak"... Az könnyebb, logikusabb, és ugyan olyan értelmes. Vágott viccesen Ré szavába Ben.
-"Áldozatok"? Miért pont áldozatok?
-Nem akaratuk miatt kapták a képességeket, és nem is akaratuk miatt befolyásolták őket ennyire, így szerintem ez a legtalálóbb név rájuk. Most nem?
-Hát...jó... Szóval a gonosz szervezet "áldozatjai" nagyon képzettek voltak, ezen kívül erős képességgel rendelkeztek, így a mi oldalunkról is vesztettünk azért elég sok embert.
-De a lényeg, hogy majdnem sikerült legyőznünk a teljes gonosz hadsereget! Éljenzett Annus.
-Igen... Utána meg igazából visszavonultak, így mi is visszajöttünk a menedékre, és ugye innentől meg már tudod a részleteket. Fejezete be Ré. Kis határszünet után Ben odaszólt Émihez:
-Hogy viseled?
-Hm?
-Hogy viseled hogy Áron meghalt? Végülis mégis csak a ti tanítványotok volt...
-Minden bevetésen tudta hogy eljöhet az a nap hogy meghal... Ezt mind jól tudjuk... Nagyon jó tanítvány volt, az biztos. Viszont akit a legjobban megviselhetett ez, az Tia, hiszen az ő kezében halt meg...
-Az biztos. Mondta csalódottan Ben.
Még beszélgettünk egy darabig, majd átmentünk megnézni hogy Dorka felkelt-e.
Így is volt, mivel Dorka akkor már ült az ágyán, és zenét hallgatott.
Elhívtuk őt is, így közösen mentünk a gyengélkedő felé, megnézni hogy Tia ébren van-e már.
Bekopogtunk a gyengélkedő ajtaján, majd Zero nyitott nekünk ajtót boldogan.
Ebből már le tudtuk szűrni, hogy Tia jól van, és hogy már felkelt.
Egyből odarohantunk az ágyához, és bombáztuk a kérdésekkel.
-Minden rendben?
-Jól érzed magad?
-Emlékszel a részletekre?
Jöttek a kérdések Tia felé, mint a záporeső, de még nem tudott egyszerre több kérdésre fókuszálni, így Zero elcsitított minket.
Kisebb határszünet után Tia megszólalt.:
-Igen, sajnos mindenre emlékszem...
Emlékszem, hogy az osztagunkból rengeteg ember elesett a harc közben.
Emlékszem hogy a fél lábamat is otthagytam a csatában.
És emlékszem... Emlékszem hogy Áron nem jöhetett vissza velünk a harcból, az én hibám miatt.
Mondta elszomorodva.
-Tia, ez nem a te hibád, ezt mind tudjuk. Próbálta nyugtatni Dorka.
-De lehettem volna gyorsabb is! Akkor talán még meg lehetett vona menteni!
-Hiába lettél volna gyorsabb... Jött be a szobába Toby egy teáskannával, és pár szép aprólékosan díszített kiscsészével a kezében.
-Ha nem a mellkasát szúrták volna át, akkor még talán meg tudtam volna menteni, de mivel a szívéhez közel szúrták át a testét, így rengeteg vért vesztett...
Ha gyorsabb vagy, se tudtam volna megmenteni sajnos. Mondta Toby.
Közben mindenkinek töltött egy csésze teát, és a nagy csönd közben az összes tea elfogyott.
-És Áron hugai hogy viselik? Kérdezte Tia Émit.
-Még nem nagyon jutott időm bemenni hozzájuk. Vallotta be szomorúan Émi.
-Kérlek! Amint jut rá egy kevéske időd, menj el hozzájuk a kedvemért! Most biztos vagyok benne hogy kell nekik a támogatás.
-Rendben. Mondta Émi.
Egy darabig még beszélgettünk a gyengélkedőn, majd hagytuk még Tiát kicsit pihenni, így mindenki elment a saját dolgára.
Nasi visszament a szobájába megírni a félbehagyott jelentést, Dorka Ben és Annus az új menedék falait, és felujított részeit nézték meg újra, és amit rossznak találtak, azt mégegyszer megjavították a teljes biztonság érdekében. Émi eleget tett Tia igéretének, így Bencével benézett Áron két hugához, akiket nagyon rossz állapotban találtak, így náluk időztek egy darabig. Ré és Toby még a megmaradt kisebb sérülteket mentek ellátni, így Toby a legkisebb karcolásokat is begyógyította.
Jahi a szobája felé vette az irányt, de összetalálkozott az edzőkkel, akik éppen egy kommandós edzésre készültek, így lement velük az edzőterembe.
Amint mind végeztünk a dolgainkal, utána a társalgóban ültünk le közösen egy kicsit kikapcsolódni, de ez sem tarthatott sokáig, mert Jahi oldalán megszólalt az adóvevő.
~Jahi! Vétel!
~Itt vagyok Ádám, vétel!
~A kupola elkezdett magától aktiválódni!
~Rendben, köszönöm hogy szóltál, minjárt ott vagyunk!
Mondta Jahi, majd felkelt a társalgó közepén lévő kanapéról.
-Na, hallottátok, siessünk! Mondta, majd elfutottunk Ádámhoz.
Benyitottunk az ajtón, majd döbbenten láttuk, hogy a kupolából erős fehér színű füst áramlik.
Körbenéztünk, majd láttuk, ahogy Ádám a szoba egyik sarkához fordulva felemelt kezekkel beszél a megrémült lányhoz.
Hírtelen nem értettük a helyzetet, így beljebb léptünk, majd megláttuk, hogy az ilyedt Lily egy piszolyt tartott a kezében, amit egyenesen Ádám felé szegezett.
-Ádám! Itt meg mi folyik? Kérdezte Nasi, majd szép lassan ő is felemelte mindkét kezét, hogy Lilyben ne keltsen mégnagyobb pánikot.
Mind felemeltük a kezünket, és úgy próbáltunk szót érteni a zavarodott lánnyal, aki még mindig nem értette ezt a zűrös szituációt.

-----------------------------------------------------------
Na, ennyi lenne ez a kis rész, nemsokára hozom a következőt.😊
Addig is, mindenkinek jó olvasgatást kívánok! 💕
-----------------------------------------------------------