A különleges képesség //Szüneteltetve//

Tizenkilencedik Rész

Lily kisütötte a csippet, majd egy altatót adtak be a páciensnek, és már bele is kezdtek a műtétbe.
-Szikét! Lehetett hallani az egyik műtős orvostól.
Mind, ahányan csak oda fértünk, néztük a műtétet aggodalmasan, a műtő ablakából.
-Szerintetek jól lesz? Kérdezte idegesen Annus.
-Biztos vagyok benne. Válaszolt bíztatóan Nasi.
Lassan, de pontosan végeztek az orvosok a csipp kiszedésével, így már csak arra kellett várnunk, hogy a páciens felkeljen.
Körülbelül 2 órát kellett várnunk, majd miután ez letelt, beviharoztunk a szobába, és nagy meglepetésünkre már ébren volt.
-Rozi, minden rendben? Minden jól sikerült? Kérdeztük mind ilyedten.
-Igen! Végre kikerült belőlem ez az átok! Mosolygott Rozi. Szinte már majd nem sírva fakadt az örömtől.
-Most én jövök! Szólalt meg bátran András, mire azonnal felé kaptuk fejünket.
-Rendben! Sok műtőnk van, és szerencsére még több műtősünk, úgyhogy ha gondolod, azonnal neki is láthatunk a műtétnek!
Mosolygott Toby.
Igaz, ezek a mondatok hallatán mindenki elbátorodott volna, mivel máris belefogna egy műtétbe..? Hát, igen, kicsit ilyesztő ez az "azonnal", még akkor is, hogy a mi esetünkben a jó célt szolgálja.
Biztos vagyok benne, hogy még sokakban benne van ez az érzés, mivel ez egy teljesen új módszer, amely által végre megkezdődhettek a csippek kioperálásai, így még lehetnek felőle kétségek...

*időugrás*

Lassan kettő hete hogy kiderült a módszer, és hatásos. A műtött egyedek testei nem mutattak ellenállást, és semmi komolyabb, végzetes problémák nem lettek eddig észrevehetőek, ami azt jelenti, hogy a csippel rendelkezők teste az óvatos operáció után nem mutatja mellékhatás jeleit.
-Émi! Szólított meg Annus a nagy gondolkodásaim közepedte.
-Mit írsz?
-Egy naplót. Csuktam be a vastag könyvecskét, majd mutattam felé a borítóját.
-Ez tök érdekes!
-Ugye? Már évek óta írom, lassan be is fejezem. Nevettem fel, mire ő elejtett egy nagy mosolyt.
-És miket írsz bele?
-Hát úgy igazándiból majdnem minden küldetést részletesen leírtam bele.
-Na, ez tök király! De miért írod ezeket? Tényleg mindegyik küldetést leírod? Miért? Mi bennük olyan érdekes?
-Számunkra semmi, de nem tudhatjuk még a háború végét, így be akarom fejezni, amikor megnyertük!
Szeretnék hagyni valamit az utókornak, hogy tudják az utánunk következő generációk, hogy milyen volt az életünk, és milyen csatákat kellett megvívnunk a szabadságért.
-Ez nagyon szép dolog, örülök hogy ilyenbe belekezdtél! Mosolygott Annus.
-Ezt a részt amit most írsz mikor fejezed be?
-Pillanatok kérdése, és kész...
Válaszoltam, majd a tollamat az égnek emelve jeleztem, hogy ezzel a résszel is kész vagyok.
-Megengeded hogy beleolvassak? Vette elő Annus a boci szemeit, amivel sikerült elérnie hogy beleegyezzek, így nyertes tekintettel vette ki a kezemből a könyvet. Az elejére lapozott, és máris a címszót olvasta:
"HOGY IS KEZDŐDÖTT? "
Ezek után magára hagytam a könyvel, örült hogy olvashatja, úgyhogy nem akartam benne megállítani, így az edzőterembe mentem le.

*eközben*

-Annus, mit olvasol? Kérdezte Ben, majd leült Annus mellé.
-Émi írta... Valami napló szerűség vagy mi... Válaszolt Annus, de nem nézett fel a könyvből.
-Érdekes?
-Számomra az. A mi történetünk.
-Tessék?
-Émi ide a könyvbe a mi bevetéseinket írta le.
-Mégis miért? Tiszta unalom az egész.
-Nem az... Nagyon durva egyébként hogy mi ezeket átéltük, és nekünk mostmár ez a természetes, de a következő generációknak lehet hogy igazán furcsa történet lesz. Ezen kívül én is ugyanúgy átéltem, és számomra érdekes, mert itt nem csak a saját magam múltjáról, és képességéről van szó, hanem a többiekéről is.
Hogy hogy működik, milyen támadások vannak...
Ide a te képességedről is le van írva majdnem minden. Plusz olyan érdekes kérdéseket vet fel, amikre nem is gondoltam eddig.
-Mint például?
-Hát, itt például olyat írt le, hogy ugye a most képességgel rendelkező generáció az mesterséges...
-Micsoda?
-Mármint na... Belénk a képesség az csak be lett ültetve, vagy hogy fogalmazzak.
-Nem, belénk nem. Itt a menedéken élők közül mindenki, csak mi nem.
-Igen, de az balesetként történt.
-Igaz.
-Tehát visszakanyarodva a témára, azon is gondolkozott, hogy lehet hogy ezeket a képességeket a következő generációk már nem öröklik.
-Lehetséges, de nem kizárt...
-Biztos, nem tudom, de szerintem jobban járnának, ha nem örökölnék.
-Mert?
-Mert az ő életük ne legyen e-miatt elrontva. Minket a képességünk miatt üldöznek. Nem akarom hogy ez az utánnunk jövőkkel is így legyen.
-De minket is csak azért üldöznek, mert miénk a természet képesség, ami ugye szétoszlott a baleset miatt.
-Igen... Visszagondolva a kastélyra. Minden ott kezdődött el.
Ott éltem át gyerekkorom legrosszabb élményét, ezen kívül egy képességgel lettem gazdagabb.
Azóta ilyen pokol az életünk.
-Nem minden esetben az. Attól még hogy naponta harcolunk az ellenséggel, lehet magán életünk.
Nézd meg, a csapatból sokan együtt vannak, vannak olyanok, akik már házasok is! Ez igazán jó dolog, amit egy ember kívánhat az életben.
-Ez mondjuk igaz...
-De nem csak ez. Mindenkinek van hobbija, vagy egy olyan elfoglaltsága, amivel szeret foglalkozni. Ez is igazán jó dolog.
Meg csak gondolj abba bele, hogy:
Ha legyőzzük a gonosz szervezetet, akkor utána mi lesz. Ezekből ki lehet indulnunk, életet teremtenünk magunknak a külvilágban, nem kell itt a menedéken megrohadnunk, és itt eltávoznunk anélkül, hogy elmondhassuk, éltünk!
-Azta Ben, igazán bölcs lettél! Nevetett Tia, amint odalépett a két könyvmoly mellé.
-Eddig is ilyen okos voltam! Szólalt meg Ben.
-Megjött az egoista éned is! Nem hiányoltuk... Szállt be a nevetésbe Annus, majd hogy meneküljön Ben nyafogásától felkellt, és elment Jahiék irányába.
-Na, szép.
Szólalt meg Ben, amire Tia csak felkuncogott, majd egy "jól megérdemelted" dorgálás után ő is otthagyta Bent.
-Barátok, mi? Nevetett fel, majd ő is a szobájába indult.
-Ben! Futott be ordítva a szobájába Nasi.
-Mi történt??
-Gyere már!! Kiabált még mindig, majd kifutott a szobából, Bennel a nyomában.
Befutottak a liftbe, majd egy fél perces nyomasztó csend után megszólalt a lift kellemes csilingelő hangja, ami jelezte hogy megjöttünk.
-Gyere gyorsan! Szólt oda Nasi benhez, majd újra futásnak eredt, egyenesen Edward irodájába. Már mindenki ott volt, Tia és Annus is feljöttek a szobájukból, Jahi Émivel az edzőruhájukban futottak fel, Ré és Lily pedig a műtőszobákból lett az irodába hivatva.
-Mi történt?? Kérdezte Ben.
-Egy új bevetés... Harapta el a mondat végét Jahi.
-Milyen bevetés?
-Ez komolyabb mint az eddigiek... Válaszolt Edward, mire megállt mindenkiben az ütő:
-MIRŐL VAN SZÓ?

-----------------------------------------------------------
Shhhh! Esküszöm nem hagytam ki 3 hónapot! 🤫😂
...Több volt... 😢🤣😐
Bocsánat mindenkinek az orbitális kihagyásokért, csak sokat kell tanulnom, ezen kívül kicsit feje tetejére fordult az életem, úgyhogy most hoztam ezt a részt bocsánatkérésképp 😂✨
Köszönöm hogy a rengeteg kihagyás ellenére is olvassátok a könyvem, és köszönöm a vote-okat, imádlak titeket! 💗💗
A következő részig vigyázzatok magatokra, további jó olvasást, puszi 😚
-----------------------------------------------------------